Lányom két és fél éve ment férjhez, akkor költöztek össze 4 évig tartó kapcsolat után. Már korán láttunk jeleket arra, hogy a fiú édesanyjával gondok vannak. Lányomról és rólunk, a szüleiről rosszindulatú pletykákat terjesztett, a munkahelyéről visszahallottuk, hogy többet foglalkozik velünk, mintsem az egészséges volna. A kapcsolat nálunk zajlott, a fiú ha tudott, ott aludt, ez fordítva szóba sem jöhetett. Egy akkor 24 éves lányról és 29 éves fiúról beszélek. Eleinte csak több nem fogadott hívás volt anyuka részéről, ha 9 óra elmúlt, később, amikor már néha ott is aludt a fiú, előfordult, hogy vasárnap reggel fél 9-kor apuka megjelent egy tányér kocsonyával, amit nekünk hozott, leült, és amikor a fiatalok megjelentek, akkor szólt, hogy menjünk haza. Fontos, hogy a fiú nem ment, de egyértelmű volt a jövetel
oka. Akkor már vagy tíz éve a szüleivel vettek egy házat, a lakás ott állt üresen, azt megkapta a fiú, felújították. Mivel a közös jövőt ott tervezték, a leendő bútorokat már együtt választották ki. A vőlegény ezután jött és kérte a lányomat, másnap menjen be az üzletbe és a
megrendelést módosíttassa egy erősebb kárpittal való legyártásra. Szombat délelőtt volt, együtt mentünk bevásárolni, így én is ott voltam. Amikor belépünk a boltba, legnagyobb meglepetésünkre a fiú szüleit találtuk ott, mentek leellenőrizni a választott bútort. Akkor már a lakásban elkészült a járólap, ami zöld volt és a szobabútor kárpitja egy másik zöld egy másik helyiségben. A szülők kifogásolták, hogy miért kell ennyi zöld a lakásba, mire én mondtam, bízza rájuk, ők fognak ott lakni. Mire apuka elővett a farzsebéből egy járólap-darabot,
nézzem meg, nem megy a bútor színéhez. És ilyen eset számtalan. A legdurvább az volt, hogy esküvő előtt a fiatalok elmentek ketten megvenni a vőlegényruhát. Egy délután nekem kerestünk örömanya-öltözetet a városban, amikor az egész család éppen jött ki a boltból. Kiderült, anyuka elcibálta az egész családot, hogy megnézzék nincs-e neki jobban tetsző öltözet a fia részére. Lányom kérte, hogy amikor a lakás elkészül,a fiú költözzön be, mert szeretné látni, hogy önállóan is tudja az életét vezetni. Ezt az akkor már gyűrűs vőlegény anyja nem értette, megrémült, mi lesz a fiával, sem mosni, sem ellátni nem tudja magát, mert hát ő az őrangyala. Ez belőlünk heves reakciót váltott ki. Éppen azért ült együtt a két család, hogy összefésüljük a dolgokat. A leendő anyós megkérdezte a lányomat, hány gyereket
szeretne, mivel a lányom válasza az volt hogy hármat - közölte, hogy akkor ők nagyon szegények lesznek. Sajnos ez olyan ellenkezést váltott ki benne, hogy azóta sem hagyja békén a lányomat a tervezett 3 gyerek miatt.

Azóta megszületett az első unoka, most 8 hetes. És most van az igazi konfliktus, mert a gyereket használják fel erre a célra. Versengésbe kezdtek, holott soha meg nem kérdezték a lányomat, hogy van, és anyuka, aki már veszni látja az őrangyal-szerepét, nyíltan nekitámadt a lányomnak. Jól összevesztek, ami nekik lételemük. Lányom közölte velük, hogy az unokát akkor látják, amikor csak akarják, de nekik sokkal több idejük van, neki a gyerek és a háztartás betölti a napjait, tehát ha látni akarják, el kell jönniük. Anyuka viszont kijelentette, hogy a lábát nem teszi be hozzájuk. Már vagy 2 hete nem látták, de nem is keresik az alkalmat. Egy közös vacsora alkalmával még a gyermek megszületése előtt azt mondta az anyós,  miattuk  már nevetni sem tud, mert semmi nem úgy megy, ahogyan kellene. Most ha a fiuk hazamegy, fűtik a lányom ellen. Oly mértékben elvadult a helyzet, hogy már közöttük is feszültség van, a lányom mindennap hazajön, ha dolgozik a férje, és csak este, fürdetésre viszi haza a picit. Azt mondja, itthon szeretetet kap. Közölte a férjével, vagy értejön este, vagy nem megy haza. Rémisztő a helyzet. Sokat olvastam ezzel kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy anyuka erősen nárcisztikus, de azt még nem tudom eldönteni, hogy a fia, akit egyébként erősen kicsontozott, amíg hatalma volt felette, csak megszokta, hogy nem mer ellenszegülni és tanult nárcisztikus vonásai vannak, vagy ő is beteg? Ha nem találjuk meg a megfelelő választ és nem tudja a lányom megoldani a problémát, akkor valóban nem fog a másik két gyermek világra jönni. Ők szeretik egymást, de egyre inkább úgy érzem, a férj azt sem tudja, mi az. Soha nem kapott szeretetet, csak vezényszavakat. Lehet-e ezen vajon változtatni és hogyan???

Kedves Mária!

Nagyon erős családdinamikába csöppent bele a lánya, és Ön is. Elsődlegesen én nem is azzal a részével foglalkoznék, hogy kinek milyen diagnózisa van, hanem sokkal inkább a család működésével. Ugyanis az mindenféleképpen előrevinné a a fiatalok kapcsolatát. Azt gondolom én is, hogy a fiatal férj nagy befolyás alatt áll, és egész életében így élhetett. Ettől még a szeretetét nem kérdőjelezném meg, csak annak kifejezése másképp működik a két családban. Most egy új család alakult, amit a gyermek "legalizált". Felborult minden eddigi rend mind a fiatal házaspár, mind a fiatal férj és anyja között. Ez egy fájdalmas és konfliktusokkal teli harc, ahol a két félnek ki kell alakítania a saját szokásait, a saját szeretetnyelvét, a saját viszonyulását, miközben a régieket elengedik. Van, akinek ez az elengedés sokkal nehezebb. A leírása alapján azért úgy vettem ki, hogy a fiú nem mindenben befolyásolható, és a kapcsolat mellett is kiáll. A cél az lenne, hogy ezeket erősíteni, ezeket meglátni, kihangsúlyozni. És ebben a lányának lesz szerepe főleg, nem Önnek. Talán ez a legnehezebb - és egy kicsit ráláthat, milyen nehéz lehet az anyósnak is -, hogy a szerepek megváltoznak, a gyerekek felnőnek, és rájuk kell bízni a döntést. Lánya és a férje kénytelen lesz átbeszélni, ki mire vágyik, ki mit tud tenni, ki miben tud kompromisszumot kötni. Ha az anyós közben megsértődik, akkor az is beletartozik a működésbe, az is egyfajta manipuláció, és megint csak együtt kell reagálniuk a helyzetre. A kettejük kötelékét, szerepeit és új működését kell kialakítani és erősíteni. Ehhez érdemes, ha lánya a férjével van, amikor együtt tudnak lenni. Jó, ha támaszt kap Önöktől, és van egy háttérbázisa, de ez is át tud fordulni abba, hogy lánya elmenekül, a fiatal férj meg még kevésbé lesz motivált konfrontálódni.

Azt írta, hogy szeretik egymást. Ezt kell felidézni, alapul venni, és egymás érdekeit is figyelemben tartani, hogy ebben a nagyon mozgalmas, nagyon nehéz időszakban egymás felé közeledjenek. Bátorításuk sokat számíthat ebben a lányuknak!

Üdvözlettel

Standovár Sára