Kisfiunk 5 éves,egyedüli gyermek. Már dolgozom én is lassan másfél éve. Egy jó ideje minden hajnalban felkel és felébreszt azért, hogy ott vagyok-e, szól, hogy Anya, én Igen?; erre Szeretlek, mondja és alszom tovább. Ez nagyon jólesik, de sokszor fáradtan kelek; illetve ha nem reagálok, mert elmentem dolgozni, sírva hiv fel, úgy nyugtatom meg telefonon keresztül. Ha itthon vagyok, soha nem akar sehova menni, csak velem. Párom és anyukám elmondása szerint ha velük van, szokott persze rosszalkodni, de azt, amit velem csinál, azt nem csinálja. Pláne estefelé,19-20 óra körül, úgymond jön rá valami. Ha jön ez az idő, már tudom, hogy jön a rosszaság. Egyszerűen az idegeimen táncol, hiába kérem, hogy hagyja abba... pl elmondtam szépen, hogy este nincs hangoskodás, mert az alattunk lakókat zavarjuk, mintha a falnak beszélnék. De ez nem is olyan lényeges, mert ez nem mindig gond. De ha én vagyok, csak én létezem; kinyújtja a nyelvét akár a nagyira, apukáját kiküldi. Valahogy úgy elkezd pörögni, rosszalkodni, hogy hiába kérem, addig nem hagyja abba, amíg el nem kiabálom magam vagy ki nem kap. Utána olyan lelkiismeret-furdalásom van, hogy hihetetlen, és azt érzem, rossz anya vagyok, nincs türelmem, illetve szeretem nagyon, de ugyanakkor néha elmennék. De mellette keresem a választ is arra, hogy miért van ez, mit tudok tenni, mit teszek rosszul...

Kedves Cristina!

Valóban vannak gyerekek, akik jobban igénylik a szülői, anyai közelséget. Mások pedig már kétévesen szaladnak a bölcsibe, nem uralkodik el rajtuk az édesanya hiánya. Ez több tényezőtől is függ, de ilyenkor érdemes lehet olyan időket kinevezni, amikor a gyermek tudja, hogy számíthat a feltétlen anyai figyelemre. Amikor az történik, amit ő szeretne, természetesen a józan ész határain belül. Lehet például a péntek délutánt anya-fia délutánnak kinevezni. Így lesz egy hete a fiának kitalálni, hogy mit szeretne csinálni aznap Önnel, és ezt lehet várni, lehet rá számítani. Ez azért is tud segíteni, mert amikor óvoda után az egész napi anyahiánytól szenvedő fia arra vár, hogy Önnel lehessen, az nem mindig tud úgy megvalósulni, ahogy azt a gyermek szeretné. Hiszen Ön is fáradt, a háztartást is rendben kell tartani, stb. Ilyenkor a gyermek igénye teljesen érthető, hogy Önnel szeretne lenni, de az Ön szempontja is teljesen rendben van. Viszont ha van egy vagy két közös délután, amikor csak egymásra figyelnek, ez adhat akkora töltést a fiának, hogy a többi napon kicsit szabadjára engedi Önt.

A másik kérdésével kapcsolatban pedig azt mondanám, hogy nagyon sok gyerek bepörög estére. Fáradtak, de ilyenkor van együtt a család. Ezt szeretnék kiélvezni, de a fáradtság, és az egész napi élménycsomag már nem segíti szófogadást, ami szintén energiát igényel. Érdemes lehet kipróbálni, hogy estefelé már csendesebb programot választanak, például mesél neki, rajzolnak, ami inkább a lenyugvás irányába viszi az eseményeket.

Emellett kiemelném, hogy a fáradtság nem jelenti azt, hogy valaki rossz anya. Hiszen adni is csak akkor tudunk, ha van miből. Gondolja át, hogy Ön miből töltődne, és figyeljen arra is oda, hogy Önnek mire van szüksége! Sport, hobbi, közös idő a párjával? Bármi, ami után úgy tud hazamenni, hogy örül a fiának. Természetes, hogy egy szülő nagyon sok ambivalens érzést él meg: egyrészt nagyon lehet szeretni a gyereket, másrészt tud sok lenni, tud idegesítő lenni. Szülőként viszont feladat, hogy igyekezzünk megtalálni azt az egyensúlyt, ahol mi is jól érezzük magunkat. Ez nem önzőség (gyakran hallom ezt a kifejezést, amikor egy szülő magáért tesz valamit), hanem a család jóllétének alapja.

Vigyázzon magára!

Üdvözlettel,

Kovács Réka