Sajnos lassan elvesztem az érdeklődésem minden iránt. Amit régen szívesen, örömmel csináltam, az most szenvedés, legyen az munka vagy szabadidős dolog. Ha valamit meg kell csinálnom, megcsinálom, de hatalmas
szenvedéssel. Tudom, úgy hangzik, ez lustaság, de én érzem, hogy nem ezzel van gond. Ha kitalálok, eltervezek valamit, az még rendben van. Például egy egyszerű eset. Hétfőn eldöntöm, hogy szombaton elmegyünk strandra.Tetszik a dolog. De ahogy közeledik az időpont, egyre csak az jár a fejemben, hogy minek találtam ki? Pénteken már semmi kedvem hozzá. Utána végigszenvedem a szombatot a strandon. Nem tudom élvezni az egészet. Alig várom, hogy vége legyen. Ezt csak egy példának írtam, de szinte mindennel így vagyok, legyen az bármi, ami  régen nekem is örömet okozott, az most abszolút nem! Szerintem a családomnak is elege van a lehangoltságomból. Meg nekem is, sajnos.

Kedves Villy!

Amit leírt, az egyáltalán nem lustaságnak hangzik. Sokkal inkább valami hangulatzavarnak, depresszív hangulatnak. Persze a leírtak alapján nem derül ki annyi részlet, hogy diagnózist lehetne kimondani, de tendencia szintjén mégis ki lehet mondani, hogy erről van szó, főleg, ha a motiválatlanság mellett álmatlanság, vagy fáradékonyság, önértékelési gondok, jövőkép elvesztése, vagy akár halálvágy is kapcsolódik. Mindenképpen érdemes ezzel foglalkozni valaki olyannal, aki a családon kívül van: nem feltétlenül pszichológus, hanem akár lelki gondozó, vagy egy fontos személy, vagy egy olyan csoport, ahol többen hasonlót élnek át. Ha beszél róla, ha nyílt lesz a probléma, akkor már a titok súlyát, az álcára fektetett energiát le tudja tenni. Ezután lehet kicsit foglalkozni azzal, hogy miért, mikor, hogyan alakult ki ez a helyzet. Vajon egy konkrét eseményhez köthető, vagy van egy gondolat, mely korábban is jelen volt, csak most felerősödött?

Két dolog, ami még szerintem jól jöhet: ha nyílt ez a helyzet, akkor nyugodtan megengedheti magának, hogy ne a terv szerint haladjon, ne menjen el a strandra, ha nincs kedve. Sokkal inkább próbálja meg akkor a strandot, amikor éppen felmerült. Ha hétfőn döntötte el, akkor menjen el hétfőn. Nyilván ez csak egy példa, és a praktikus történések nem mindig teszik ezt lehetővé, de törekvés szintjén működhet: a mostban, a jelenben lenni, és nem csak a cselekvést, hanem a gondolatot is átformálni. Keresse meg, hogy mik azok az alapgondolatok, elképzelések, félelmek, amelyek megkötik, ami miatt rosszul érzi végül magát. Ezek lesznek a kulcs, és ezek felismerése, kimondása, átformálása, leküzdése a cél. De ne egyedül próbálja! Sokan élnek át ilyet, sokan tudnának maga mögé-mellé állni!

Üdvözlettel

Standovár Sára