Egyéves gyermekem viselkedése egyik napról a másikra drasztikusan megváltozott.Eddig barátságos, közvetlen volt a családtagokkal, ismerősökkel.Néhány napja két alkalommal is pár órára
a nagyszülök vigyáztak rá (akiket kedvel, havi rendszerességgel látogatjuk őket), ám sajnos sírva kellett otthagynom és az ott-tartozkodás is sírósan, nyűgösen telt először, másodjára már csak 1-2 óra múlva kezdödött a sírás anya után. Az eset óta csak engem fogad el, max. 1-2  percet van el apával vagy más családtaggal és kétségbeesetten sir... az eddig kedvelt ismerősöket is elutasítja. Lelkileg nyilván megviselte, de sajnos nem volt más megoldás. Kérdésem az lenne, hogy lehet-e a helyzeten javítani, fog-e még valaha úgy viselkedni a többi családtaggal, mint
régen? Vagy ez már mindig bebnne marad és szorongani fog? Hogyan érhetem el, hogy "merjen" nélkülem lenni újra?

Kedves Annadóra!

Nagyon más helyzet az, amikor egy gyermek kedvel valakit, és úgy lehet a közelében, hogy mindeközben a biztonságot jelentő anyja ott van, vagy ha “egyedül” marad. Vannak a fejlődésnek olyan szakaszai, amikor a gyermek különösen érzékeny a szeparációra, és sokkal hevesebb reakciókat vált ki, mint máskor váltana. Azt gondolom, hogy különös teendő nincs. Legyenek sokat együtt, ahogy korábban is, és a fejlődés meg fogja oldani a helyzetet. Ugyanis előbb-utóbb kialakul benne egy kép Önről, egy kép, ami akkor is vele van, amikor Ön fizikailag nincs jelen.

Ha legközelebb is más vigyáz rá, érdemes adni neki egy tárgyat, ami az Öné, és Önre emlékezteti: egy kendőt, aminek anya illata van, vagy alvókát, amivel a szeparációs helyzeteket megoldja (pl. elalvás).

Üdvözlettel,

Kovács Réka