A közeljövőben, 2015 tavaszán fél-1 évre Amerikába költözünk a férjem munkája miatt. Van egy 3 éves és egy 8 hónapos fiunk. A 3 éves természetesen tud róla, de egyelőre elutasítja az utazást. Eleinte napokig sírt miatta, és annyira kétségbe volt esve, hogy kínomban azzal vigasztaltam, a döntés még nem végleges (ez végül is igaz, de az esélye 90%), ő meg ettől megnyugodott. De elmondta, hogy nem akar elköltözni, itt akar lakni továbbra is. Nagyon érzékeny kisfiú, féltem. Nagyon szereti a tágabb család tagjait is, szinte mindenkihez szoros érzelmi kapocs fűzi (nagymamák, nagynénik, unokatestvérek). Tudom, hogy az ő életében 1 év végtelenül hosszú idő. Az egyik kérdésem tehát az, hogyan segíthetnék neki, hogy a költözés ne okozzon számára traumát? A másik kérdésem a kicsivel kapcsolatos. Őrá hogyan fog hatni a teljes környezetváltozás? Okozhat zavart a fejlődésében, hogy kikerül a biztonságot jelentő, ismerős háttérből, az otthonából vagy még túl kicsi ahhoz, hogy ilyesmi összezavarja? Sokat utazunk velük kezdettől fogva, mindenhova jönnek velünk, nagymamához, nyaralni, síelni stb, tehát a megváltozott környezethez hozzá van szokva már a kicsi is, de amikor hazajövünk, órákig mászkál körbe a lakásban, és fennhangon örül az ismerős dolgoknak. Tudja, hogy ez az otthona. A nyelvfejlődésében nem jelent majd hátrányt az idegen nyelvi környezet? Elnézést, hogy kicsit össze-vissza írok, fáradt vagyok, és nem akarok kifelejteni semmit. Megköszönöm, ha mégis válaszol: Kolibri.

Kedves Kolibri!

Ha azt a szempontot tartja szem előtt, hogy a gyermekei számára mindenképpen a szülei a legfontosabbak, akkor jobban fog bízni magában, hogy le fogják tudni küzdeni a nehézségeket. Nyilván megviseli kicsit mindkettőt a környezetváltozás, de nem annyira, hogy ez káros lenne a fejlődésükre. Nehezítheti az átállást, ha Ön túlságosan szorong a helyzetben. Mert mindaz, ami Önökkel történni fog, az másik oldalról egy hasznos tapasztalat, egy  alkalmazkodási képesség a gyerekekben. De attól lesz pozitív élmény, hogy együtt leküzdötték a nehézségeket. Nem kell tehát senkivel elhitetni, hogy könnyű lesz az átállás, de együtt lesznek, és együtt megküzdenek vele. Ha valami rossz lesz ott abban a helyzetben, akkor ezt el lehet fogadni, de jelezni, hogy napról napra jobb lesz.

Csak ötletek:

• Elviheti a kedvenc játékait – akik azért is jönnek, hogy vigyázzanak rá, és segítsenek megismerni az új környezetet. Lehet olyan játékot keresni, ami valahogyan ahhoz a földrészhez kapcsolódik – mondjuk egy indiánt.

• Megbeszélni, és még itthon bejáratni a nagyszülőkkel a skype-on mesélést.

• Lassabb, de egy gyereknek fontos lehet, hogy kap levelet postán az otthoniaktól, amit mindig elő lehet venni. Rajzokat kaphat, ő is rajzolhat.

Nem gondolom, hogy a nyelvi fejlődésükben bármilyen zavart jelenthetne ez, legtöbbet ugyanis a szüleiket fogják hallani. Az a jótékony hatása viszont mindenképpen meglehet, hogy érzékenyíteni fogja őket a későbbi nyelvtanulásra.

Kívánok nagyon jó élményeket:

Majoros Andrea