Első kisfiam 22 hónapos, második kisfiam 3 hónapos. A kisebbik koraszülött, 32. hétre született, lényegében az első hónapját a PIC-en töltötte. A terhességem sem volt problémamentes, egy hónapot a kórházban töltöttem. Amikor nem voltam, főleg a nagymamik vigyáztak a
nagyobbikra, volt, hogy úgy, hogy ők jöttek hozzánk, volt, hogy elvitték magukhoz. (kb 100 km-re vagyunk egymástól). Egész jól viselte elsőszülöttem eddig, de pár hete kezd kijönni rajta a sok megpróbáltatás és a testvérféltékenység. Az altatásokkal van gond. Sajnos elindult egy olyan folyamat, hogy odafeküdtünk a kiságya mellé, amíg elaludt (még rácsos ágyban alszik). Ezt most már követeli is! Ezen változtatni szeretnénk a férjemmel, de nem tudjuk, hogyan csináljuk, illetve erőltessük-e, mert nagyon szenvedünk a sírásától.
Hozzátartozik, hogy a kicsi velünk alszik, hol mellettünk a kiságyában, hol magam mellé is veszem. Régebben a nagyobbikat is átvettük egyszer-egyszer magunk közé, de a kisebbik miatt ezt most nem hiszem, hogy meg lehetne oldani. Illetve félek tőle, hogy ezzel még rosszabb lesz a helyzet! Az is hozzátartozik a képhez, hogy a kicsi hazajövetele óta az apja altatja, hiszen én éppen akkor teszem le kisebbet is. Amúgy kérte is, hogy apja legyen vele, mert az utóbbi időben hihetetlenül apás lett! A napközbeni altatásokkal nincs gond. Leteszem, énekelgetek neki egy kicsit, aztán kijövök, mondogalódik kicsit, szólongat egyszer-kétszer, de aztán elalszik. Este viszont apja ugyanígy csinálja, de amint kimegy, hisztérikus, csillapíthatatlan sírásba kezd. Ha bemegyek hozzá 5 percenként, az csak fokozza a hisztit, nem nyugszik meg a bejövetelem miatt. Szinte folyamatosan sír, amíg álomba nem merül. Ha éjszaka ébred, ami hetente egy-kétszer előfordul, akkor ugyanez a műsor van. Korábban képes volt magát lenyugtatni. Éjszakai fényt is tettünk, mert jelezte, hogy fél, de az sem segített. A beszédfejlődésében amúgy most van egy ugrás, hihetetlenül robbanásszerűen nő a használt szavainak száma, de még nem fűzi őket egybe, csak mondogatja a szavakat.
Rátesz minderre egy lapáttal, hogy március végén költözünk. szeretnénk egy szobába rakni a gyerekeket. Ez jó ötlet? Mit csináljunk???

Otília

Kedves Otília!

Ez az időszak nem könnyű senkinek sem. A kisfiának sem, és Önöknek sem. Konkrétan nem fogom tudni megmondani, hogy mi a jó megoldás, de talán együtt gondolkodhatunk, és akkor jobban megérzik, hogy mi lenne jó mindannyiuknak.

Először sorra venném, hogy a nagyobbik fia mi mindent élt át eddig: A nagymamáknál levés egy kisgyermek számára pozitív élmény is, sok-sok szeretettel veszik körül, a figyelem középpontjában van, keresik a kedvét. Ezek az élmények elhomályosítják azt, hogy az anyu hiányzik. Egy két év körüli gyermek ugyanis még nem emlékszik pontosan eseményekre, inkább a pillanatban van. Tehát a kisfiának volt egy ilyen élménye az állandó figyelemről, ami most nincs.

Megérkezett a családba egy kis jövevény, akiről az a tapasztalata, hogy ő vonja el a felnőttek figyelmét róla.

Megtapasztalta azt is, hogy apuval lenni mennyire jó, más dolgokat lehet vele csinálni, mint anyuval.

Azon kívül átél egy feszültséget és aggodalmat a kialakult helyzet miatt, és sokkal többször hallhatja azt, hogy ezt vagy azt nem szabad. Ezeket azonban egy ilyen kicsi gyermek még nem tudatosan fogja fel, az érzelmi jelzésekből és a cselekedetből derül ki számára, hogy anyu-apu minek örül és minek nem.

Azzal, hogy most meglódult a nyelvi fejlődése, mintha a szülők elvesztésétől való félelme is jobban felsejlene. Ezt a legtöbb gyermek esetében az este, a sötét még fokozza. És talán a felnőtt mondatok is több értelmet nyernek, de még mindig az érzelmek a meghatározóak.

Lehet, hogy az Ön esti bemenetele azt az érzést fokozza, hogy úgyis ki fog menni, és a testvére mellé fog feküdni. Érzi az elszakadást.

Nagyon jó, hogy az édesapa fontos lett, de lehet, hogy hiányzik neki, hogy este Ön is énekeljen neki. Hogy valahogyan Ön is része legyen az elalvási rítusnak. És fontos lenne egyszerű szavakkal sokszor elmondani neki, hogy hogyan zajlik az este. Amikor próbálja nyugtatgatni, akkor egyrészt abból kell kiindulni, hogy neki nehéz az elalvás, és ezt valahogyan jelezni kellene felé, hogy ezt átérzik, elsősorban gesztusokkal, nyugtatgatással. Ugyanakkor végig kell mondani egyszerű szavakkal, hogy este mi minden történik, és hogy Önök ott vannak a másik szobában, hallják őt, és vigyáznak rá. De mindenki nyugodtabban alszik a saját ágyában.

Talán még az is segíthet, ha kialakul egy olyan közös pár perces együttlét, amikor ő is ott lehet magukkal a nagy ágyban reggelente ébredéskor.

Szépen fokozatosan arra is el kell kezdeni felkészíteni, hogy költözni fognak, és az milyen változásokat hoz. Elmesélni a szobákat, hogyan lesz az ágya, ki hol fog aludni, merre lesznek a játékok.

Üdvözlettel: Majoros Andrea