Végső elkeseredésemben írok Önöknek. 27 éves nő vagyok, komoly ételfüggő. Állandó késztetést érzek az evésre, ha szomorú, stresszes vagyok, azonnal szénhidrátdús ételekhez fordulok, illetve akkor is, ha unatkozom, vagy ürességet, reménytelenséget érzek. Ez természetesen hatással van a testemre is, jelenleg 170 cm-es magasságomhoz 120 kg vagyok. A külső megjelenésem annyira nem zavar, persze nőként én is szeretnék csinos ruhákban járni, vásárolgatni, de nem a fizikai méretem okozza a legnagyobb problémát (mindig is kövér voltam, lehet, hogy ezért). A környezetemben élők szeretnek és elfogadnak, jól érzem magam a hétköznapokban. Igaz, a férfiaktól nem kapok figyelmet, de ez nem zavar, mert nem igénylem a párkapcsolatot, jelenleg olyan dolgok foglalkoztatnának, amikhez egyébként is jobban illene az egyedülállóság. Szeretnék utazni, esetleg hajón dolgozni, hogy világot lássak, túrázni a
hegyekben, biciklivel körbebiciklizni Izlandot, ilyenek. De nem tudok, félek, a testi korlátaim miatt elbuknék félúton, a kudarcélményt pedig nem tudom, hogyan dolgoznám fel.
Ha csak arról lenne szó, hogy szeretem a finom ételeket, nem lenne probléma, de én szabályosan függője vagyok az évesnek. Sokszor az étel ízét sem érzem, csak falok, ameddig meg sem bírok mozdulni. Borzasztóan gyűlölöm magam ezért, ellopom magamtól a saját életem, de nem tudok leállni. Egy nagyobb zabálás után olyan kínzó bűntudat tör rám, hogy majd belehalok. Ilyenkor kidobálok minden káros kaját, bevásárolok zöldségből és gyümölcsből, és eldöntöm, hogy soha többé. De 3-4 nap után újra bevásárolok szénhidrátdús ételekből és bezabálok.
Teljesen tönkreteszi az életem ez az egész, már néhány éve az öngyilkosságon is gondolkodom, annyira feleslegesnek érzem magam. Elmentem városunk legjobb pszichológusához, aki 5 perc után azt ajánlotta, hogy műttessem meg magam, a gyomorszűkítő műtét majd segít. Elmondtam neki, hogy félek ettől a megoldástól, és nem is hiszem, hogy ez a probléma gyökerét kezelné. Erre másfél órán át beszélt arról, hogy párolt zöldséget, rizst és csirkemellet szabad ennem, mást nem. Számomra ezzel elveszítette a hitelességét ez a szakember, azt hittem, foglalkozni fog a problémával, nem pedig diétás tanácsokat ad.
Azt szeretném kérdezni, van-e az országban olyan addiktológus vagy bárki, aki tudna nekem segíteni? Esetleg klinika vagy szanatórium? Bármit megtennék azért, hogy elmúljon ez a folyamatos kényszer és elkezdődjön végre az életem.
Előre is köszönöm a segítséget, Julianna

Kedves Julianna!

Bár rendszerint elmondom, hogy levélben nem diagnosztizálunk, sorai alapján úgy gondolom, hogy problémáját egy szakképzett, empatikus pszichológus jól be tudja határolni, és segítséget tud nyújtani abban, hogy a falási rohamok alábbhagyjanak, ezzel együtt pedig az azt követő bűntudat, valamint az önkorbácsolás is eltűnhessen.

Noha problémájának lehetnek biológiai okai, a gyomorszűkítő műtét valóban nem feltétlenül jelent megoldást. Mindaddig, amíg a háttérben álló pszichés okok nincsenek feltárva, a diéta is csak ideig-óráig működne.

Megértem, hogy elkeseredett, annak pedig határozottan örülök, hogy kész a változásra, és azért hajlandó is tenni. Nem látom indokoltnak fekvőbetegként történő gyógykezelését, sem addiktológus segítségét (elvégre nem valamilyen szer okozta függőségről beszélünk), ellenben úgy gondolom, mindenképpen érdemes felkeresnie egy másik szakembert.

Érdemes körülnéznie honlapunkon, a http://mipszi.hu/pszichologuskereso linkre kattintva. A keresést város, illetve konkrét probléma szerint is alakíthatja (szakembereink közül ketten is foglalkoznak evészavarokkal).

Üdvözlettel:
Herceg Attila