Visszatérő problémám, hogy a szeretett személyt kicsit ki szeretném sajátítani. Úgy értem, hogy ha netán kötődik másvalakihez is, egyből dühös leszek, és úgy érzem, én háttérbe vagyok szorítva. Ez gyerekkorom óta visszatérő érzés bennem. Most a párom és a lányai kapcsán jött elő ez a szituáció. Párom válófélben van, plusz egyelőre távkapcsolatban élünk. A lányai havi szinten összességében 10-15 napot vele töltenek. Mindig rossz érzéssel tölt el például, amikor velük van, és én nem vagyok ott. Nem jut úgy eszébe, hogy keressen, miközben velük van. Amikor négyesben vagyunk, akkor is rájuk hárul a több figyelem. Igénylik az apjuk közelségét, amikor is belőlem ismét előtör az érzés, hogy csak harmadrangú vagyok. Szeretném valahogy ezeket az érzéseket kiküszöbölni, vagy legalábbis
átalakítani, hogy ne legyen ezzel gond a jövőben, illetve együtt tudjunk élni boldogan, szeretetben, hogy egyikünk se érezze, hogy kevés abban a kapcsolatban. Júniustól együtt fogunk élni, így különösen fontos lenne tudnom kezelni ezeket az érzéseket. Hozzáteszem, hogy a lányokkal jól kijövök, rendes gyerekek, velük nincs gond. Mit tegyek, hogyan alakítsam át az érzéseim, hogy ne érezzem magam hátrányban?

Kedves Msteeq!

Nagyon fontos kapcsolati problémáról ír, mellyel tapasztalatom szerint sokan küzdenek, mégis kevesen fogalmazzák meg, és még kevesebben látják be, hogy ez a helyzet számos problémát tud okozni. A hozzánk legközelebb állókhoz történő kötődési mintákat igen korán tapasztaljuk meg, még a gyerekkorunkban. Ezek a minták azután úgynevezett munkamodellként működnek, és későbbi kapcsolatainkban ismerhetőek fel.

Azt gondolom, hogy az összeköltözés egy fontos fordulópont lesz az életében, és egy kiváló lehetőség, hogy ezt a modellt, a közeli kapcsolatokhoz fűződő érzéseit átgondolja, és változtasson. Ez egy hosszú út, és a tapasztalat azt mutatja, hogy egyedül nem is működik. Egyrészt azért, mert ha felismerések születnek is magunkban, azok megmaradnak gondolat szintjén, másrészt a kapcsolódási mintáink kapcsolatban jelentkeznek, nem magányos gondolatok. Így a gyógyító kapcsolat (pszichoterápia) a leghatékonyabb út, hogy változtatni tudjon. Javaslom, keressen fel egy pszichológust, aki elkíséri Önt ezen az úton.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka