Van egy 9 éves lányom, aki most végezte a 3. évfolyamot és az osztályában gond van a gyerekek között. Van pár osztálytársa, akik iszonyú közösségrombolóan viselkednek. Mennek a szekálások, gúnyolódások, és több esetben tudjuk, hogy verekedések is voltak. És nem kis verekedések, hanem rendes nagy csetepaték! A helyzet addig fajult, hogy múlt tanév félévkor elment egy kislány, akit kipécéztek maguknak, aztán a tanév vége előtt pár héttel egy másik kisfiúhoz mentőt kellett hívni, valamilyen traumás sokkot kapott, mert kiderült, hogy aznap és előtte nap két másik fiú lefogta és megverte. Két napig bent is tartották a kórházban. A lányom nem akar osztályt és iskolát váltani, vannak barátai, akiket szeret. De én nem akarom, hogy a hétköznapjai ilyen agresszióval legyenek átitatva. Beszéltem már a tanáraival, sokat beszélünk szülők egymás között. Mindenki tud a problémákról. Amikor a kisfiú bekerült a kórházba, másnap bementem az
igazgatóságra is, ahol szintén tudnak róla, de úgy csinálnak, mintha nem lenne olyan nagy a baj. Azt mondták, hogy "nem kiemelkedően problémásabb közösség, mint a többi", de szerintem ez nem igaz, csak nem tudnak mit csinálni, nem is akarják igazán megoldani. Alig tudtam megértetni velük, hogy én nem rájuk akarom borítani az asztalt és nem vizsgálatot akarok, meg azt se, hogy gyerekeket távolítsanak el, hanem valami fejlődést akarok látni, hogy a gyerekem biztonságos érzelmi közegben van. És tudom-tudom, hogy minden osztályban van szekálós gyerek
és minden osztályban van verekedős gyerek, de én ebbe akkor se tudok belenyugodni. Most nyár van, kicsit mindenki pihen és feltöltődik, de attól félek, ősszel kezdődik minden elölről. Próbáljuk most a nyáron a gyerekeket összehozni játékra, már volt két ilyen alkalom is, de ilyenkor nincs ott mindenki, főleg a problémásabb gyerekek nem. Mit lehetne tenni? Hogyan tudnánk erősíteni a gyerekekben, hogy inkább védjék meg egymást és ne féljenek pár kis hülyétől. Mert az is baj szerintem, hogy félelmemben vannak tartva az osztálytársak által. Vagy ha nem változnak a dolgok, indítsunk el hivatalos kivizsgálást?

Kedves Andrea!

Szomorúan és dühösen olvastam levelét, mert nem “csupán” arról van szó, hogy néhány gyerek bántalmazó módon viselkedik, hanem, hogy a rendszer, beleértve a tanárokat, a vezetőséget, asszisztálnak ehhez, így tartva fenn a jelen helyzetet.

Azt gondolom, hogy a lehető legtöbb szinten meg kell próbálni beavatkozni. Egyrészt a tanároknak határozottan jelezni, hogy az ő közvetlen felelősségük, ami az osztályban történik. Másrészt az igazgatóságnak, hogy a be nem avatkozásukkal akadályozzák az érdemi változást. Az nem érv, hogy nem kiemelkedően problémásabb közösség ez, mint a többi. Ez csupán arra érv, hogy akkor a többi osztályban is nagyon sok munka van! Azt gondolom, hogy az iskolapszichológust is be kell vonni, aki az osztályban tett megfigyelések után olyan foglalkozásokat kell, hogy tartson, ami tud változtatni a bántalmazók és a be nem avatkozók hozzállásán is. Emellett szükséges a bántalmazó gyerekek szüleit is bevonni!

Mindez viszont már nem a szülők dolga, hanem az iskoláé. Első körben azt gondolom, hogy a szülők részéről határozott összefogás szükséges, amivel egyértelműen kommunikálják az iskola felé, hogy ez így nem mehet tovább, és ha nem történik változás, akkor tovább fognak lépni (hivatalos kivizsgálás, stb.) Ehhez viszont az kell, hogy a szülők összefogjanak, mert egy-egy szülő sajnos jogosan tarthat attól, hogy a saját gyermeke látja majd kárát, ha egyedül kardoskodik a változás mellett.

Ha pedig nem történik változás, lépni kell, mert a némaság a jelen rendszer létjogosultságát igazolja, gyakran még jobban elmélyíti.

Üdvözlettel,

Kovács Réka