Egy évvel ezelőtt fogyókúrába kezdett, sikerült is leadnia 20 kg-ot, csinos lett. Ezzel egy időben elhagyta a jegyesét, amit szintén megértek, hiszen nem volt boldog abban a kapcsolatban. Egy hónapja leszokott a dohányzásról, ami szintén nagyon jó dolog. A probléma fél éve kezdődött, amikor állandóan azt kérdezgette tőlem és a család többi tagjától, hogy vannak-e ráncai. Eleinte csak nevettem a kérdésén, azt hittem, nem gondolja komolyan, de az utóbbi időben már csak a ráncairól beszél. Ha elmegyünk egy kirakat mellett, csak magát nézi, sokszor beszélünk skype-on, de ott sem engem néz, hanem magát. Legtöbbször pakolással az arcán látom, és ha nem elérhető, akkor arckezelésen van. Engem nagyon megrémiszt ez a viselkedés, ugyanis tényleg nem ráncos. Gyönyörű bőre van, csinos, és sok udvarlója is
van. Miért nem úgy látja magát, ahogyan mi látjuk őt? Hogyan közöljem vele, hogy aggódom? Nem akarom megbántani, csak néha már kicsit fárasztó, hogy ez ennyire foglalkoztatja, sőt szinte már csak ez foglalkoztatja. Remélem, tudnak segíteni, tanácsot adni, mert nagyon aggódom.

Kedves Lívia!

Kezdjük a dolgok jó oldalával. Az valóban örvendetes és példaértékű, hogy a testvére komoly változásokon ment keresztül. Ugyanakkor itt már mérlegelni kell, hogy a fogyókúrát milyen attitűd kísérte végig. Az egészséges életmódra történő váltás volt motiváló erejű, vagy inkább az önmagával való elégedetlenség hajtotta előre? A magam részéről úgy gondolom, hogy a dohányzásról való leszokás általában pozitív előjelű motivációból ered, a fogyókúra azonban nem ennyire egyértelmű.

Ami a ráncokat illeti: a valósággal nem egyező testkép észlelése, az állandó elégedetlenség, illetve az a viselkedés, amely folyamatosan a problémának vélt ráncokra, valamint azok eltüntetésére irányul, már korántsem üdvözlendő. Azért lenne érdemes felderíteni, hogy a korábbi életmódváltás mögött milyen szándék húzódik, mert sokkal könnyebb dologgal nézünk szembe akkor, ha a kezdeti optimizmus lendült át megszállottsággá, mint ha eredendően negatív önértékelésről beszélhetünk.

Mit tehet Ön? Ha eddig azzal próbálkozott, hogy a nővérét meggyőzze arról, nem ráncos az arcbőre, érdemes stratégiát váltani, és lehetőség szerint figyelmen kívül hagyni azokat a viselkedési formákat, amelyek e téma köré épülnek. A kérdésekre nem reagálva, vagy kitérő, semleges választ adva. Érdemes azt is megkérdezni tőle, milyen szándékai vannak, tervez-e újabb változtatásokat az egészséges életmódot illetően. Ha igen, megtudni, miért szeretne változtatni.

Amennyiben pedig úgy tapasztalja, hogy a helyzet nem változik, sőt, még inkább a ránc-kérdésre koncentrál, érdemes szóba hozni a szakemberrel történő konzultáció lehetőségét.

Üdvözlettel:
Herceg Attila