Kislányom jelenleg 10 éves. 5 éves volt, mikor kimentem külföldre dolgozni - úgy, hogy ha apa hiányzik és ez bántja, akkor egyből hazajövök. Egy évet kint voltam, és 3 havonta egy hétre jöttem haza. Nagyon megviselte a kislányomat meg engem is, így többet nem mentem ki. Viszont a távollétem miatt elváltunk a páromtól, akivel békében úgy egyeztünk meg, hogy közösen neveljük, mindent megbeszélve, felezve anyagiakban, a kislány pedig 2 nap apjánál, 2 nap anyjánál volt. Persze ha akart, bármikor mehetett, és el is vittem anyjához, mivel egy városban laktunk. De így jól érezte magát a kislányom, nem szenvedett hiányt egyik szülőben sem. Aztán messzebb költözött az exem, de akkor is jó volt minden. Majd 1 év után ismét más párja lett az exemnek, ismét költöztek másik településre, de hálisten az is csak 5 km-re volt tőlem. Ismét minden rendben volt, nyaralni vittük a kislányomat a Balatonra 5 napra, tehát mindent próbáltunk - időt is - egyformán elosztani. Hazatérve igy anyukájánál is 5 napot volt. A páromtól születtek ikreink egy éve. Kislányom boldogan vette, hogy lettek tesói, viszont a exemnek is született egy babája, aki 3 hónappal fiatalabb. A kislányom annak is örült. Így viszont, mivel kislányomat 25 km-re Egerbe járatjuk iskolába, én hozom-viszem már fél éve  ki a buszmegállóba, ahol a buszra felszállitom és az én anyukám kíséri el az iskolába. Haza is anyumék hozzák, én csak ritkán tudom hazahozni. De ha anyukájánál van is, abban a 2 napban persze nálunk eszik, játszik ikrekkel, bepakol az iskolatáskába és viszem el anyukájához.

Most egy hónapja kislányom beteg lett, hányt nem mert emiatt enni. És anyahiányra panaszkodott, persze este, mondtam, ha akarod, elviszlek, csak hívjuk fel anyát, nehogy baj legyen. De volt, énnálam hányt hajnalban, és mondta: apa, nélküled nem bírtam volna ki. Aztán meggyógyult, de az étvágya nem tökéletes. 3 hete azt mondta: Apa, anyu párját apának szólítottam, ez baj-e? Megmagyaráztam, hogy egy anya és apa van, kicsim. A maszkjába is beleírta: 2 apa. Azt mondta, nem úgy gondolta. Most 2 napja kérdezte, apa, baj lenne, ha  anyánál 5 napot, nálad hétvégén lennék? De lehet, hogy hétvégén is este anyához megyek. Még nem tudja. Aztán a exem is írt, hogy kislányunk nála akar lakni, azt mondta. Kérdeztem exemet, mi a véleménye erről. Válasza, hogy ezt a rendszert nem lenne jó megszakítani. Én is így gondolom, mivel így teljesen úgy érzem, hétvégi apuka lettem, de még lehet, akkor sem alszik nálunk. Hozzáteszem, exem mondta, állítólag egyszer kislányunk az iskolában is sírt, hiányzik anya. Nem tudom, mi zajlik kislányunkban. Eddig jó volt itt is, itt is mindent megkapott. Bevallom, mint apa engedékenyebb voltam. Az exem pedig bevallotta, lehet hogy túl szigorú. Persze ezt a telefonozásra értem, mert nálam egy nap 20 percet nézheti és táncolhat meg írhat anyjának, barátnőjével is beszélgethet és találkozhat. Exemnél teljesen tiltva van a telefon. Miért nem akar velem, az apukájánál lenni, nem értem, pedig azt is mondta exem, ő nem bír annyit a baba miatt foglalkozni vele. Természetesen engedtem kislányomnak, bízva abban, hamar visszaáll a régi rendszer és nálunk is lesz és alszik is. Aggódok rettenetesen, nehogy jobban eltávolodjon. Bár minden nap látom, de az nem olyan, mint ha 2 nap teljesen itt lenne.

Kedves Csaba!

Úgy látom, hogy Önök nagyon jó szülők, és jól élnek a közös gyermekelhelyezés nyújtotta lehetőségekkel. Eddig is igyekeztek a gyermek igényeit figyelembe venni és alkalmazkodni. Most egy nehezebb időszakba lépnek, lassan kezdődik a serdülőkor. Kislányuk is látja, hogyan élnek más elvált családok, hogyan oldják meg a gyermekelhelyezést. Ez is befolyásolhatja kívánságát. Lehet, hogy sok munkája miatt Ön kevesebbet van a kislánnyal, és többet hagyja a párjára, nagyszülőkre. Érthető, hogy szeretne továbbra a kislány életének része lenni, de vizsgálja meg, valóban részese-e? Hogyan használja a közösen töltött időt? Mennyit beszélget, játszik, tanul vele, jut-e egyáltalán ideje rá?

Javaslom a ”minőségi idő” bevezetését kettőjük kapcsolatába. Ez annyit jelent, hogy az Önnél töltött napokon legyen legalább fél vagy egy óra, amit kettesben töltenek, lehetőleg valami olyan foglalatossággal, ami kislányának vonzó. Ha ettől sem javul a helyzet, akkor tarthatnának egy megbeszélést hármasban, az exével és kislányával, ahol részletezhetnék a problémákat, nehézségeket. Ehhez a megbeszéléshez igénybe vehetik mediátor segítségét, aki vezeti a megbeszélést, és vigyáz arra, hogy mindenki szóhoz jusson, és mindenkinek az érdekei megjelenjenek, de a döntéseket Önökre bízza. Itt a lánya is teljes jogú fél lehetne a megbeszélésben, ami segítene neki abban, hogy egyre inkább nagylányként vegyen részt a helyzetben, és ne a szülők döntsenek a feje felett. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhatnak.

üdvözlettel

bárdos kata