Kislányom áprilisban múlt 2 éves, 2 hete született meg a kistestvére. A leányzó júliusban magától kezdte el használni a bilit, majd a WC-t is, szépen lassan elhagytuk a pelust délutánonként, mert délelőtt bölcsődében volt. Kérdezgetni kellett, de akkor lelkesen intézte a dolgát. Majd a nyári szünetben (5 hét) eljutottunk oda, hogy már ő szólt, hogy pisilni kell. Kakilni is volt hogy a bilibe/WC-be kakilt. A délutáni alvásnál is szárazak voltak a pelusok, így azt is kezdtük
elhagyni. Ekkor kezdődött újra a bölcsőde, ahol nem akart ráülni a kis WC-re, kapott bilit, arra se. Megtanulta annyira tartani a vizeletét, hogy délben, mikor ráadják a pelust az alváshoz, csak abba pisil. Persze nem mindig sikerül, így heti 2-3 alkalommal bepisil. Eleinte csak a bölcsiben csinálta ezt, itthon ugyanúgy intézte kérdés nélkül a dolgait. Igyekeztünk nem erőltetni, nem forszírozni a dolgokat. A gondozónénik is türelmesek, azt mondták, csak meg kell szoknia.
Jelenleg ott tartunk, hogy itthon is tartogatja, játékosan tudom csak elcsalni pisilni. Előfordul, hogy szól, hogy pisilnie kell, és kéri a pelenkát. Úgy érzem, valamitől szorong. Ha megkérdezzük, miért nem pisil a WC-be, mindig más választ kapunk, mostanában azt, hogy mert nem akarok....
A kérdésem az lenne, hogy miért lehet ez? Meddig számít normálisnak és mikor forduljak személyesen szakemberhez? Mit tudok tenni, hogy segítsek neki? Adjuk vissza a pelust vagy várjunk?

Kedves Kriszti!

Nagyon gyakori, hogy a kistestvér születésekor a már kialakult képességek átmenetileg visszaesnek. Ezt nevezzük regressziónak. A testvér érkezése mindig trauma az idősebb gyermek számára, hiszen az eddigi kizárólagosság megszűnik, a szülői erőforrások megoszlanak, átrendeződik a család, és még számos dolog változik, ami felforgatja az első gyermek életét. Az, hogy ezt ki hogy éli meg, kezeli függ életkortól, személyiségtől és a környezet reakcióitól.

Kérdésére válaszolva, nem erőltetném a bilibe, WC-be pisilést, kakilást. Játékosan sem csalnám el, mert így egy játszma kerekedhet a történetből. 2 évesen bőven ráér a WC-be pisiléssel (a szakma egyébként 4 éves kortól tekinti kórosnak a szobatisztaság elmaradását), és emlékeztetném, hogy csak azért, mert most pelusba pisil/kakil, a kislánya szobatiszta. Hiszen képes hosszú órákon át visszatartani a szükségét. De ő most megint kicsi akar lenni, és a pelusba pisilés ennek tökéletes szimbóluma. Amíg alkalmazkodik a család az új helyzethez, nyugodtan visszaadhatja rá a pelust. Addig annyit tehetnek, hogy kicsit több babusgatással segítik kielégíteni a kislány igényeit.

Pár hónap múlva, ha a helyzet nem változik magától, meg lehet próbálni szóba hozni a kérdést, esetleg viselkedésterápiás módszerrel alakítani a bilibe/WC-be pisilésen. Gondolok itt például arra, hogy nyitnak egy füzetet, és minden sikeres vécézés után kap bele egy matricát. Önöktől függ, hogy ezt aztán be lehet-e váltani valami jutalomra (nem feltétlenül tárgyra, hanem közös élményre).

Üdvözlettel,

Kovács Réka