Egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a 7 éves kislányom még mindig cumisüvegből issza a kakaót reggel és este. Van egy saját kis rongyikája, amit közben simogat. Ennek mindig így kell lennie. Ha bögréből kapja, akkor elutasítja, befelé fordul és sír. Ő is tudja, hogy már nem illik neki, mások elől eldugja. Napközben eszébe sem jut, az iskolában jól teljesít, könnyen barátkozik, vidám kisgyerek. Tulajdonképpen engem nem zavar a cumisüvegezése, csak nem tudom, ez jelenthet-e valami komolyabb lelki frusztrációt, amivel esetleg foglalkozni
kéne.

Kedves Szandra!

Általában erre az életkorra már eltűnnek ezek a fajta rituálék. De nem minden esetben. Úgy mondanám, hogy a napközbeni nagy iskoláslány otthon még egy kicsit óvodás. De - ahogy írta is -, ez egyre ellentétesebb működés lesz, és őt kezdi el zavarni. Lehet erről beszélgetni, vagy ötletelni, hogy mi mással lehetne helyettesíteni, ha úgy érzi, ez már szégyellni való. Elképzelhető, hogy első alkalmakra nem jut semmi az eszébe, vagy elutasítja, de ha már ő is gondolkodik ezen, ha belőle indul ki a változás, akkor sokkal esélyesebb, hogy meglépje azt. Akár úgy is lehet, hogy először csak a reggeli kakaó helyett találnak ki valamit, akár úgy, hogy apró jutalom jár érte, ha sikerül. A jutalom pl. egy kis matrica, vagy csillagocska, amelyből lehet gyűjteni valami csudajó, értékes dologra: pl. egy esti kakaóivós pohárra, szívószálas kulacsra, ilyesmi. Találják ki együtt, hogy esélyesebb legyen a siker.

Lelki frusztráció nem feltétlenül van mögötte, de jelezhet valamit a nagylány-kislány szerepről. Lehet, hogy kicsit éretlenebb még, csak ügyesen alkalmazkodik az iskolai működéshez, de valahol meg kell még élnie a benne rejlő óvodást. Érdemes lehet beszélgetni vele, játszani/rajzolni arról, hogy milyen egy óvodás, milyen egy iskolás, és mi tetszik neki vagy mi nem tetszik neki ezekben. Lehet, hogy sokkal többet meg tud ebből fogalmazni, mint gondolná, csak teret kell adni neki.

Üdvözlettel

Standovár Sára