Kedves Sára!
20 éves lányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Lányom idén érettségizett, 5 osztályos gimnáziumba járt, s felvételt nyert az ELTE pszichológia karára. Ő a szemünk fénye, igen jó volt mindig a kapcsolatunk. Úgy másfél évvel ezelőtt feltűnően kezdett megváltozni a viselkedése, egyre szomorúbb, elzárkózóbb lett. Szomorú volt látnom rajta, hogy igyekszik a "régi" lenni, de nem igazán sikerül. Mi a férjemmel együtt igyekeztünk mindenben segíteni neki, s elfogadtuk hivatkozását az érettségire, a felsőfokú angol nyelvvizsgára. Jól is sikerült minden vizsga, de lassan elveszítette a barátait. Amint az érettségi véget ért, bejelentette az elmúlt másfél év hangulatának okát: szerelmes az angoltanárába, az is belé. Az angoltanár 44 éves, két gyermeke van, fél éve külön él a feleségétől, s úgy néz ki, mint egy 50 éves. Az első megrázkódtatás, veszekedés, fenyegetés (mind a mi részünkről, az apja és én) után el kellett fogadnunk, hogy lányunk felnőtt, szereti ezt az embert, mi is megpróbáljuk elfogadni úgy a kapcsolatot, mint a lányunk választottját.
Isten látja a lelkem, igyekeztünk is. Meghívtuk magunkhoz, kártyáztunk, pingpongoztunk, vacsoráztunk, de a jó kapcsolat csak nem tudott kialakulni. Sőt, egyre feszültebbek lettünk. Mi a férjemmel úgy látjuk, hogy ez nem két egyenrangú partner kapcsolata, hanem igazi függőségi viszony. A tanár magyaráz, utasít (persze finoman), a diák meg teljesít. Próbáltuk a lányunkkal szépen megbeszélni, mit jelent korban egy teljes generációs különbség, mit jelent a 2 gyerek, mit jelent, hogy ez az ember másfél évig rá tudta venni, hogy előlünk mindent elhallgasson, nekünk hazudjon, csak azért, hogy tanárát védje. (Ezt egyébként Tibor, mert neve is van, el is ismerte.) Mit jelent, hogy ilyen súlyos etikai vétséget követett el, mint tanár... Egy válasza van: nem tud ellene tenni, szereti.  Ha arról kérdezzük lányunkat, mondja el, mi a terve, nem tud/akar válaszolni. Nem hiszem el, hogy nincs jövőképe, mert ezt megelőzően mindig is volt, voltak tervei, magánéleti, karrierbeli, mindenféle. Most egyet tud: el akarja végezni az egyetemet. Ennek örülni is lehetne, ha tudna arra is válaszolni, mi a terve ezzel az emberrel. A lányunk még otthon lakik, azt mondják, nem is tervezik egyelőre az összeköltözést. Majd meglátják, hogy alakul. Hetente 2-3-szor Tibornál alszik, gyakran csinálnak közös programot. A 20 éves lányom úgy él, mint egy 40 éves. Tudom, bele kell törődnünk, időt kell adnunk neki, de belehalok, amikor olyan jeleneteknek vagyok tanúja, amikor a lányomat megkérdezik ismerősök: Van-e már barátod? Erre ő feje búbjáig elvörösödve, fejét lehajtva válaszolja halkan, hogy igen. Na és mit csinál? Angoltanár. S hány éves? Erre nagyon zavarban, halkan válaszolja: 44. Mély csönd. A szívem szakad meg érte ilyenkor. Ha látná pedig milyen szép lány, milyen csinos!
Mit tud nekem erre mondani? Ön még olyan fiatal, bele tudja magát érezni a helyzetembe, helyzetünkbe? Azt még nem írtam, a lányunk kései gyerek, közel járunk a 60-hoz.

Köszönettel várom válaszát!

Kedves Kérdező!

Mindenképpen jót tenne a lányának, ha lenne egy kísérő szakember, akivel beszélgetni tud azokról az érzésekről, dilemmákról, amikkel most meg kell küzdenie. Hasznos lenne az is, ha jobban körvonalazódna, milyen egyéb, mélyebb oka lehet annak, hogy ilyen idős partnere van. Ha önmagát jobban megérti, közelebb kerülhet ahhoz, hogy dönteni tudjon arról, meddig és miért van helye az életében ennek a kapcsolatnak. Előbb-utóbb meglesznek a válaszok, sajnos addig még sok nehéz helyzet vár a lányukra és Önökre is, tiszteletre méltó a türelmük és az elfogadásuk.

Tudom, hogy nem jelent vigaszt, de a kamasz gyerekeknél előfordul, hogy olyan kapcsolatuk van, ami pokollá teszi a családjuk életét. Fontos, hogy a szülők hangot adjanak véleményüknek, aggódásuknak. Sajnos csak elfogadni lehet a helyzetet, azon érdemes gondolkodni, hogy talán el lehet határolódni a közös kártyázástól, és egyéb programoktól. A lányuk élje az életét, bizonyos feltételek mellett persze, de ez Önökre is vonatkozik. 

Az elfogadás és támogatás mellett nem szükséges ilyen mértékben bevonódniuk a kapcsolatba. Ezzel a távolságtartásukat is kommunikálják a lányuk felé, amire lehet, hogy szüksége lesz, ha úgy dönt, szeretne kijönni ebből a kapcsolatból, és ez a hatás segíthet ebben.

A szeretet olykor kemény kezű is!

Üdvözlettel:

E. Tóbiás Sára