A 15 hónapos kisfiam ügyében szeretnék kérdezni. Párom két hete elhunyt. Kisfiunkat nagyon megviselte az elmúlt három hónap, apukája sokat volt kórházban, keveset otthon. Láthatóan megszenvedte azt, hogy ilyen megtörténhet. Hogy egy számára nagyon fontos személy így eltűnhet az életéből. Aztán az eset után sírást kezdve nem vett levegőt, elájult. Mentőt hívtam hozzá, kórházba kerültünk. Ott az idegenek, vizsgálatok, orvosok miatt három ilyen rohama is volt. Affektív apnoét diagnosztizáltak nála. Kikerülve a kórházból anyukáméknál töltöttünk egy hetet. A kisfiam egyre furcsább dolgokon borult ki. Legfőképp azon, ha valaki öltözik. Vagy akár ő. Talán fél, hogy magára hagyjuk vagy nem jövünk vissza. Mikor hazajöttünk, kicsit enyhült a dolog. De még mindig rengetegszer kéredzkedik az ölembe, sokszor szeretne szopizni, nem akar egyedül játszani. És mikor valaki bejön hozzánk, teljesen kiborul. Próbálom elterelni a figyelmét a sírásokról, hogy ne legyen rohama, de olyan hétköznapi dolgok bántják a kis lelkét, amit nem tudok kiküszöbölni. Előre rettegek az oltásoktól, kontrollvizsgálatoktól. Ráadásul szeptembertől szeretném bölcsibe adni, anyagi okokból. De nem tudom, hogy működhetne a dolog, ha
ennyire megviseli az elindulás, az idegenek, és az, hogy nélkülem legyen. Nagyon szeretnék segíteni neki, hogy ne rettegjen ennyire mindentől. Ebben kérném a segítségét.

Kedves Aggódó Anya!

Fogadja őszinte részvétem! Még felnőttként is felfoghatatlan veszteség, amikor egy életerős ember meghal. Végigkísérni, ahogy a korábbi támasz, a párunk, a gyermek apja fokozatosan veszít erejéből. Gondoljunk csak bele, hogy egy gyermek, akinek a fejében még valóban nem állt össze a kép, hogy aki elmegy, az vissza is jön, mit él át, amikor valóban megtapasztalja, hogy a szeretett felnőtt valóban nem tér vissza. Az egyébként is megterhelő trauma ilyenkor rezonál az aktuális fejlődési állapottal, azért is láthatunk ilyen heves reakciókat. Ilyenkor a szülő annyit tehet, hogy megteremti azt a biztonságos közeget, ahol a gyermek tovább fejlődhet. Természetes, hogy most sok minden felzaklatja, de ez nem marad így! Engedjen időt, teret annak a folyamatnak, ami most zajlik a gyermekben, és biztos vagyok benne, hogy Önben is. Nagyon nehéz megtartó biztonságot nyújtani olyan helyzetben, amikor maga a szülő is gyászol, és tele van olyan érzéssel, amit talán megfogalmazni is nehéz.

Ha a kisfia sírni kezd, vannak technikák, amivel az affektív apnoé megelőzhető, így Önnek sem kell aggódnia, hogy ájulás lesz a vége egy sírásnak. Ez a biztonságérzet valószínűleg a fiát is meg fogja nyugtatni, ami már önmagában csökkenti az ájulás esélyét. Ilyen technika például, hogy amikor a gyermeken látjuk, hogy nem vesz levegőt, az arcába fújni, vagy kevés vizet locsolni az arcára. Ez légvételre készteti. Közben fogni, hogy ha el is ájul, ne üsse meg magát. Ha elájult, pedig vízszintesbe helyezni, fülcimpáját, lábujjait masszírozni.

Még egy felnőtt életében is az egyik legnagyobb trauma valamely közeli szerettünk elvesztése, hagyjon időt maguknak a gyászra. Ha pedig a fia tünetei elhúzódnak, vagy jelentősen rosszabbodnak, érdemes klinikai gyermek szakpszichológust felkeresni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka