Segítségét szeretném kérni a közel 13 éves unokaöcsém viselkedésével kapcsolatosan, aki szabadidejének nagy részét internetes játékokra, TV-nézésre pazarolja. Tanulmányi eredményei nagyon jók (bár ebben a félévben már gyengébb jegyek is bejöttek) annak ellenére, hogy nem sokat foglalkozik tanulással, nincsen önszorgalma, kötelességtudata, a feladatokat többszöri felszólítás után hajlandó csak elvégezni, sokszor erőszakos, agresszíven viselkedik, csúnyán beszél. Régebben voltak barátai, de már azok száma is lecsökkent, mert nem hajlandó velük közös programokat csinálni, elsődleges az internetezés, TV-nézés. Későn született egyke gyermek, nővérem betegnyugdíjas, többnyire ő nevelte, az apuka külföldön dolgozott ezidáig, amúgy nem sokat törődött/törődik  a gyerekével, legtöbbször csak szidja, megalázza társaságban is. Nagynéniként nem sokat tehetek, próbálom jó irányba terelni, sajnálom a nővéremet, aki a saját gyermekével nem tud közös nevezőre jutni, hiába egyeznek meg bármiben, a szabályokat felrúgja. Hogyan, milyen módszerrel  lehet kilábalni ebből a súlyos problémából?

Kedves Dorci!

A családjában jelen levő nehézségben nagynéniként két lehetősége van. Az egyik egy közvetettebb irány, amelyben a nővérét és a családot arra ösztönzi, hogy kérjenek segítséget. Bár nem derült ki, hogy milyen régóta áll fenn a probléma, de valószínűleg erősen befolyásolja az unokaöccsét a cybervilág, amely jelenleg már az életkörülményeit, életminőségét is beszűkíti. Ez valamennyire jellemző erre a korosztályra, főleg manapság, ahol az interneten történik a szociális élet és mindenfajta kommunikáció nagy része. Azonban az apukája felől jövő kritika és a meg nem értettség az önbizalmának olyan szintű rombolásával járhat, amely benne tartja ebben a menekülési formában. Így valószínűleg nem elhamarkodott segítséget kérni abban, hogy jobban megértsék, támogassák egymást. Az emlegetett határok is nagyon fontosak: a serdülőknél általánosságban, de túlzott internethasználó gyerekeknél még inkább fontos, hogy a megállapodásokat be tudják tartatni. Ez kétirányú, de ha az unokaöccse nem tartja be, akkor következményeket kell kitalálni, amiket előre ismer. Akár az internet korlátozása. Önmagában ez nem lesz megoldás, hiszen a bezárkózás, játék, internetes élet egy menekülés. Alternatívákat kell kitalálni, felajánlani. 

Ehhez jön be az Ön másik lehetősége, ami már közvetlenebb: alternatív programok, alternatív lehetőségek biztosítása. Mivel egy tiniről van szó, a bezárkózésa, a ‘semmittevése’ rendben van egy bizonyos szintig, amíg vannak más tevékenyeségek és kortárskapcsolatok. Az egyéb tevékenységek minimális százaléka valósul meg szülővel ebben az időszakban, hiszen pont a leválás, önállóság a lelki feladata. Így lehet, hogy nagynéniként kicsit több esélye van, ha megtalálja, mi motiválná. Akár csak annyi, hogy pl. biztosítja az odajutást egy régóta áhitott gitárórára, vagy bármi, ami tevékenység, de nem feltétlenül beszélgetés. Nem szabad túlerőltetni sem, mert az csak ellenállást és elutasítást vált ki egy tiniben. De fontos élmény neki, hogy próbálkoznak, és Önök felé fordulhat, ha bármikor eszébe jut, mégha rossz döntéseket is hozott, vagy elutasító is volt.

Üdvözlettel

Standovár Sára