Negyvenéves kor fölött ne kezdj bele olyan történetbe, amelyben nevek is vannak – a közismert mondás jól tükrözi a felejtéshez való viszonyunkat: megpróbáljuk kinevetni, mert rettegünk tőle. A felejtést a legtöbben a memória hibájának, kihagyásának tartják, pedig – noha kóros formái is léteznek – alapvetően természetes, sőt egészséges jelenség.
Scott A. Small agykutató, a Columbia Egyetem professzora Felejtés című könyvének provokatívnak tűnő alcímet adott: A nem emlékezés jótékony hatásai. És ez nem irónia; a szerző az emlékek kiselejtezésének kulcsfontosságú szerepét mutatja be sokféle kognitív folyamat elemzése során. Felidézi például Jorge Luis Borges egy abszurd novelláját, melyben a főhős képtelen bármit is elfelejteni. Ha egy erdőben jár, pontosan emlékszik a százezernyi gally és milliónyi levél mindegyikére, és arra is, ezek hogyan mozdultak el másodpercről másodpercre. Tengernyi konkrét – és teljesen lényegtelen – információt őriz az agyában, ezért képtelen az általánosításra: nem látja a fától az erdőt. Jó, ha tudjuk, elménk működéséhez feltétlenül szükséges, hogy emlékeink ne maradjanak meg mind egy szálig, ahhoz ugyanis, hogy felismerhessük az összefüggéseket, el kell felejtenünk az apró részleteket.
A félelem és a rémület veszélyhelyzetben életmentő lehet, hiszen ezek az érzelmek segítenek kialakítani az adott pillanatban a legjobb viselkedést. Ha azonban az erősen negatív lelkiállapotok még hetekkel, évekkel a történtek után is változatlan élénkséggel és intenzitással idéződnek fel a tudatban, az pszichés zavarok, például poszttraumás stressz szindróma kialakulásához vezethet. Scott A. Small az izraeli hadsereg katonájaként, egy ütközetben szerzett borzalmas emlékei kapcsán magyarázza el, miért is van szükség az egészséges felejtésre a „félelememlékekkel” kapcsolatban.
Small a neuronok és a biokémiai folyamatok szintjéig hatolva mutatja be az emlékezés és felejtés idegélettani mechanizmusait. Magyarázatai mindig érthetőek, és ebben szerepe van a hozzáértő és gondos magyar fordításnak is, mellyel kapcsolatban talán csak egy szakmai megjegyzést tennék: a külső és belső elválasztású mirigyek váladékukat nem kiválasztják, hanem elválasztják, a kiválasztás szót egy teljesen más élettani folyamatra (a nemkívánatos anyagok szervezetből való eltávolítására) használják.
A szerző a kötet végén azt írja, korábban fogalma sem volt róla, hogy „ismeretterjesztő tudományos művet írni olyan, mint amikor az ember egy ismeretlen hangszeren tanul játszani”. Nos, kétségtelen, hogy Small nem a legnagyobb virtuóza ennek a hangszernek, de azért jól játszik rajta. Sokféle hangszínt alkalmaz: mesél az életéről, kiemelkedő tudósokkal, művészekkel való találkozásairól és saját kutatócsoportjának az Alzheimer-kórral kapcsolatos munkájáról is. A kóros felejtést olyan páciensek betegségének leírásával szemlélteti, akiket orvosként ő maga kezelt. S ezek nem egyszerűen esetismertetések; a tünetek, élettani folyamatok mindig emberi történetekbe ágyazva jelennek meg előttünk. Mert ez a lényeg: minél jobban megérti az orvostudomány a felejtés és az emlékezés agyi mechanizmusait, annál hatékonyabban képes javítani az emberi sorsokon. Scott A. Small valódi orvoshoz méltóan mindig segíteni akar, és ezzel a könyvvel is ezt teszi: ha jobban megismerjük az egészséges felejtés természetét, talán csökken a rossz érzésünk, ha ez vagy az nem jut eszünkbe, és megszabadulhatunk néhány fölösleges félelmünktől is.
(Scott A. Small: Felejtés. A nem emlékezés jótékony hatásai, Park Könyvkiadó, 2023, 256 o., 4999 Ft)
