Általános tapasztalat azonban, hogy abban az esetben ha figyelmesen meghallgatunk valakit, és nem feltétlen az a reakciónk amit a másik elvár, akkor felmerülhet a “figyeltél rám egyáltalán?” kérdés. A Pennsylvaniai Egyetem kutatói szerint ennek oka az, hogy hajlamosak vagyunk összemosni az egyetértést a meghallgatás és a figyelem minőségével.

Zhiying Ren és Rebecca Schaumberg több, mint 3000 ember bevonásával készült kutatásában következetesen azt találták, hogy az emberek akkor tartják jó hallgatóságnak a másikat, ha azok egyet is értenek velük. Azonban ha a hallgató fél véleménye eltért a beszélőétől, a vizsgált személyek hajlamosak voltak arra a következtetésre jutni, hogy nem figyeltek rájuk eléggé.

A kutatás során többféle szituációban és platformon (pl. személyes beszélgetés, chat, videóhívás) vizsgálták, hogy a vizsgálati személyek, miként értékelik az őket meghallgató személyeket. Az eredmények következetesen azt mutatták, hogy a résztvevők magasabb pontszámokat adtak a velük egyetértő hallgatóságnak a hallgatás minősége, a figyelem, a bevonódottság és az érvelésük megértése tekintetében.

Az eredmények arra utalnak, hogy az emberek általában úgy gondolják, hogy azok, akik azonos állásponton vannak, mint ők, hatékonyabban képesek feldolgozni az információkat. Tehát, ha valaki nem ért egyet velünk, akkor azt gondoljuk, hogy az azért lehet, mert nem figyelt ránk megfelelően.

Összességében a kutatás világosan rámutat arra, hogy a beszélgető partnerek közti nézeteltérés következetesen a rossz meghallgatásnak van tulajdonítva. A kutatók nem túl optimisták azzal kapcsolatban, hogy hatékony stratégiákat találjanak ennek leküzdésére, ugyanis véleményük szerint túlságosan nehéz lehet egyszerre azt közvetíteni, hogy “nem értek egyet veled, de közben figyelmesen hallgattam, amit mondtál".

Forrás:

https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/09567976241239935