A Turkui Egyetem kutatásában Vesa Putkinen és munkatársai a zenére adott érzelmi és testi válaszokat tanulmányozták közel 2000 európai, észak-amerikai és kínai résztvevővel.

A kutatás első részében a résztvevők nyugati és kínai dalokat csoportosítottak a zene által kiváltott érzelmek alapján, majd egy újabb csapatnak a zenei részleteket hallgatva egy emberi alakon kellett jelölni, hogy a hallott dallam kapcsán testük mely területén éreznek változást. A kutatók azt találták, hogy egy adott részlet az esetek többségében ugyanazt az érzést váltotta ki a résztvevőkből. Míg a nem egyértelmű hangnemet és összetett ritmust az ijedtséghez, addig a tiszta hangokból és ütemből álló zenét a boldogsághoz társították. Ezenkívül a testi reakciók kapcsán is következetes mintákat fedeztek fel: a gyengéd és szomorú dalok a mellkas és a fej, a rémisztő dalok a belek, míg a vidám zenék a test több területén, leginkább a végtagokban váltottak ki érzeteket.

A csapat szerint eredményeik alátámasztják, hogy az érzelmek kultúrákon átívelően is kommunikálhatók a zenén keresztül, mivel bizonyos akusztikai és szerkezeti jegyek közös érzelmi konnotációkat hordoznak. Ezenkívül azt is bizonyítják, hogy a zene erős szubjektív testi érzéseket vált ki, melyek összefüggnek a zene által kiváltott érzelemélménnyel.