Az észleléssel kapcsolatos első kísérletben megfigyelték, hogy már az ötéves gyermekek is automatikusan meg tudják különböztetni az olyan alapvető arckifejezéseket, mint például a boldogság, a harag, a félelem és a szomorúság. Ez az észlelési képesség a különböző korcsoportokban egyaránt stabilnak bizonyult. A második, szóhasonlítási vizsgálat szerint az idősebb gyerekek árnyaltabban értelmezik az érzelmeket – például a sírást többféle érzelemhez is kapcsolták. A harmadik feladatban a fiatalabb gyerekek inkább csak pozitív és negatív kategóriákba sorolták az arckifejezéseket, míg az idősebbek jóval differenciáltabb különbségeket tudtak tenni a negatív érzelmek között.

Az eredmények alapján fejlődési váltás figyelhető meg: míg a kisgyerekek az érzelmeket a vizuális jelek alapján észlelik, idősebb társaik egyre inkább a fogalmi ismeretekre támaszkodnak az érzelmi árnyalatok megértésében. Az érzelmi fejlődés tapasztalat, tanulás és a kognitív érettség fokozatos növekedése révén formálódik a gyermekkor során.