Az olyan dolgok értelmezése, mint a citrom íze vagy a naplemente színe sokkal nehezebbnek bizonyul, hiszen nehéz megmagyarázni, hogy ez hogyan alakítja ki az idegi korrelátumokat.

A közelmúltban számos tudós gyűlt össze New Yorkban, hogy megvitassák ezt a problémát, melynek középpontjában a pánpszichizmus néven ismert elképzelés állt.

Az elképzelés szerint a tudat a valóság egyik olyan alapvető aspektusa, mint a tömeg vagy az elektromos töltés. Ennek az elképzelésnek a hagyománya az ókorig, Platónig nyúlik vissza néhány olyan prominens támogatóval, mint William James pszichológus vagy Bertrand Russell filozófus és matematikus. Az utóbbi időben újra az érdeklődés középpontjába került, különösen Philip Goff Galileo tévedése című könyvének 2019-es megjelenése után.

A pánpszichizmus megoldást kínálhat arra a kérdésre, hogy az élettelen anyag az elmében hol található, hiszen úgy véli, hogy az a világegyetem részeként reprezentálódik. Ebben az értelemben az egyes részecskék is akár valamilyen módon tudatosak lehetnek, vagyis a tudatosság valamiféle nyers, szubjektív előfutárának tekinthetők. 

A fentiek alapján egyértelműen látszik, hogy a pánpszichizmus ellentétben áll a fizikatudomány és a filozófia többségi nézetével, amely a tudatot olyan emergens jelenségnek tekinti, ami összetett rendszerekben, például az emberi agyban keletkezik. E nézet szerint az egyes neuronok nem tudatosak, de a mintegy 86 milliárd neuron kollektív tulajdonságainak és kölcsönhatásaiknak köszönhetően – amelyek, bevallottan, még mindig csak kevéssé ismertek – az agyak (a testekkel együtt) tudatosak. Felmérések szerint az akadémiai filozófusok valamivel több mint fele vallja ezt a „fizikalizmus” vagy „emergentizmus” néven ismert nézetet, míg körülbelül egyharmaduk elutasítja, és valamilyen alternatíva felé hajlik, amelyek közül a pánpszichizmus az egyik lehetőség.

A találkozón számos filozófus kifejtette, hogy a fizikalizmus megbicsaklik, amikor a tudatról vagy a mentális állapotokról van szó. „Ha az agyi folyamataim minden egyes részletét ismernéd, akkor sem tudnád, milyen érzés én magam lenni” – mondta Hedda Hassel Mørch.

A pánpszichizmusnak azonban számos kritikusa is van. Egyesek rávilágítanak, hogy nem magyarázza meg, hogyan állnak össze a tudat apró részei, hogy tartalmasabb, tudatos entitásokat alkossanak. Mások megkérdőjelezik a pánpszichizmus magyarázó erejét. Anil Seth idegtudós 2021-ben megjelent Being You című könyvében azt írta: a pánpszichizmussal az a fő probléma, hogy „nem magyaráz meg igazán semmit, és hogy nem vezet tesztelhető hipotézisekhez. Könnyű menekülőút a nehéz komplikáció által felvetett látszólagos rejtély elől.” A témával párhuzamos példaként a gázok fizikáját lehet felhozni. Mikroszinten atomokról, molekulákról és erőkről beszélünk, makroszinten pedig nyomásról, térfogatról és hőmérsékletről. Ez kétféle magyarázat, attól függően, hogy milyen szintet vizsgálunk – de nem jelentenek nagyobb rejtélyt és kudarcot a fizika részéről.

Egy másik ellenérv, amelyet néhány résztvevő felvetett, az volt, hogy a pánpszichizmus nem foglalkozik azzal, amit a filozófusok „más elmék” problémájának neveznek. Ez azt jelenti, hogy a saját elmédhez közvetlen hozzáférésed van, de egy másik ember elméjéről nem tudsz bármit kikövetkeztetni.

Ezenkívül olyan gondolatok is felmerültek, mint például a kozmopszichizmus elképzelése – hogy maga az univerzum is saját tudattal rendelkezik –, vagy Paul Draper filozófus gondolatmenete a „pszichológiai éterelméletről”, ami lényegében arról szól, hogy az agy nem tudatosságot termel, hanem inkább a tudatosságot használja fel. E szerint a tudat, mint egy mindent átható éter, már minden előtt létezett. Draper szerint ha ez az elképzelés helyes, akkor minden valószínűség szerint Isten létezik. 

Hoffman, a Kaliforniai Egyetem kognitív tudósa a téridő gondolatának elvetése és egy mélyebb értelmezés keresése mellett érvel. Szerinte a tudatossággal kapcsolatos mélyebb entitás „szubjektumokból és tapasztalatokból” áll, „a téridőn túli, nem a téridőn belüli entitás”. Ezt az elképzelést egy 2023-as, A tudat fúziója című tanulmányában fejtette ki.

Goff felvetette, hogy mindennek gyakorlati haszna is van, hiszen van annak relevanciája, hogy az elméről alkotott elképzeléseinknek etikai vonatkozásai is lehetnek. Vegyük például azt a kérdést, hogy a halak éreznek-e fájdalmat. A hagyományos tudomány csak a halak külső viselkedését tudja tanulmányozni, a mentális állapotukat nem. Goff szerint a halak viselkedésére való összpontosítás nemcsak helytelen, hanem „borzasztó” is, mert kihagyja azt, ami valójában a legfontosabb – azt, amit a hal valójában érez. 

A vita tehát nem dőlt el, a tudattal átitatott univerzum vizsgálata, úgy tűnik, még mélyebb vizekre viszi az ezzel foglalkozó tudósokat.

Gyöngyösi Simon