Az UHR olyan megjelölés, amelyet azon személyek azonosítására alkalmaznak, akikről különböző okok miatt úgy gondolják, hogy fokozott kockázatnak vannak kitéve az első pszichotikus epizód (first psychotic episode, FEP) kialakulása szempontjából. Az FEP-et széles körben a skizofrénia kezdetének tartják, bár pszichotikus epizódok más zavarok, például bipoláris zavar és depresszió esetén is előfordulhatnak.

A szenzomotoros rendszer olyan komponenseket foglal magába, amelyek segítenek feldolgozni, integrálni az érzékszervekből származó információkat, és koordinálni a test mozgását. A szenzomotoros rendszer működési zavarai gyakoriak számos pszichiátriai zavarban, többek között a skizofréniában, az autizmus spektrumzavarokban és a hangulatzavarokban, csakúgy, mint az Alzheimer-kórban. 

Az ausztrál kutatócsoport Vanessa L. Cropley, PhD vezetésével a neurológusok által „neurological soft signs”-nak (NSS) nevezett tünetekre összpontosítottak, amelyek olyan szenzomotoros eltérések (pl. mozgási összerendezettség zavara, diszharmonikus mozgás, fixálási nehézségek), melyeket korábban összefüggésbe hoztak a skizofrénia spektrumzavarokkal. 

A kutatás fő kérdése az volt, hogy ezen szenzomotoros eltérések jelenléte UHR-egyéneknél előre jelzi-e a pszichózis kialakulását, valamint hogy az NSS-tünetek gyakrabban vannak-e jelen vagy kifejezettebbek-e azoknál az UHR-egyéneknél, akiknél kialakult a pszichózis, mint azoknál az UHR-egyéneknél, akiknél nem.

A kutatócsoport eredményei alapján az NSS szintjei szignifikánsan magasabbak voltak az UHR-egyéneknél, mint a kontrollcsoportban, továbbá magasabb NSS-tüneteket azonosítottak azoknál az UHR-egyéneknél, akiknél a követési időszakon belül pszichotikus epizód alakult ki.

A kutatócsoport azt is megállapította, hogy az NSS-pontszámok általában nem korreláltak az UHR-egyének és a kontrollcsoport agyi szürkeállományának térfogatával. Megállapították azonban, hogy azoknál, akiknél kialakult a pszichózis, a szenzoros integráció nagyobb deficitje alacsonyabb szürkeállomány-térfogattal járt együtt több agyterületen, például a bal kisagyban és az inzula jobb oldalán. Ez utóbbi eredmény arra engedte következtetni a csoportot, hogy „bizonyos agyterületek szerepet játszhatnak a specifikus neurológiai eltérések kialakulásában” a pszichózist megelőző prodromális időszakban.

A kutatók szerint ha eredményeiket nagyobb elemszámú vizsgálatokban is megismétlik, akkor lehetséges, hogy a szenzomotoros zavarok kimutatása hasznos lehet a pszichózis korai felismerésében a veszélyeztetett egyéneknél. Ugyanakkor elismerték, hogy a szenzomotoros működés zavarai „transzdiagnosztikus tünetek is lehetnek” – amelyek több pszichiátriai zavarnál is előfordulnak –, és „esetleg az agyműködés korai zavaraiból adódóan a pszichopatológia iránti sérülékenységet tükrözik”. Ebben a tekintetben tanulmányuk eredményei összhangban vannak – de nem bizonyítják – az olyan kórképek születés előtti biológiai eredetéről szóló elméletekkel, amelyek egyes egyéneknél pszichiátriai zavarokhoz vezetnek.