Ám egy, a Child Development című folyóiratban közzétett tanulmány feltárja, hogy az óvodáskorú gyerekek még e felszólítás ellenére is olyan erősen összpontosítanak az állat képére, hogy egy idő elteltével nem képesek beazonosítani a már megtekintett hegyeket. Az eredmények arra utalnak, hogy a kisgyermekek figyelmüket hajlamosak a közelebbi tárgyakra irányítani a háttérben található táj helyett, még ellentétes figyelmeztetés dacára is. Pedig a kicsik valóban erőfeszítéseket tettek azért, hogy a feladat szerint jelentéktelen tárgyakat képesek legyenek figyelmen kívül hagyni” – ismerteti a kutatás végkövetkeztetését dr. Kevin Darby, a tanulmány vezető szerzője.  

„Nem arról van szó, hogy a gyerekek ne tudnának a tájra koncentrálni. Képesek erre – egészen addig, amíg a figyelmükért folytatott versenybe be nem száll valamilyen tárgy. Eredményeink szerint tehát az irreleváns tárgy képének kiszűrése okoz nehézséget, nem a releváns háttérre való összpontosítás” – fűzi tovább Vladimir Sloutsky, az Ohio State pszichológiaprofesszora.

A kísérletben 69 kisgyermek (átlagéletkoruk: 5 év) és 80 felnőtt vett részt.  Először egy fényképet mutattak nekik, amely valamilyen tárgyat (fát, macskát, autót, csúszdát vagy egy embert) ábrázolt, háttérként pedig egy strand, utcakép, irodai enteriőr, hegység vagy egy konyha szolgált. Feladatuk szerint vagy a tárgyat, vagy a hátteret kellett megjegyezniük. Ezt követően egy fotósorozatot láttak, több tárggyal és helyszínnel, s jelezniük kellett, ha észrevették valamelyiken azt a tárgyat vagy hátteret, amelyet előzőleg az emlékezetükbe véstek. A felnőtteknek nem jelentett problémát a tárgy vagy a táj célzott megjegyzése és felismerése – a gyerekek számára ugyanakkor nehézségekbe ütközött a már látott háttér elemeinek felfedezése a feladat második részében.

A bemutatott kutatás a jelenség hátterében rejlő lehetséges okokat ugyan nem világítja meg, de a szerzők más vizsgálati eredmények alapján élnek néhány erre utaló feltételezéssel. Például, hogy a fejlődés korai szakaszában elsőbbséget élvez a tárgyakra való fókuszálás képessége – ilyenek pl. a szülők, vagy a tőlük kapott tárgyak. Ezek ráadásul a látómező jelentős részét kitöltik, ezzel meg is könnyítik a rájuk való összpontosítást. Továbbá, a konkrét tárgyak a nyelvi fejlődésben is óriási szerepet játszanak, hiszen az első szavak többsége azok megnevezésére szolgál. Végül, arra mutató bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak, hogy az agy fejlődése során a tárgyfelismerést lehetővé tévő területek érése korábban végbemegy, mint a háttér feldolgozását végző részeké.