A szuggesztiók hatalma

Örömmel mondhatom, hogy egyre gyakrabban alkalmazzák. A(z orvosi) hipnózissal szembeni előítéletekben, gyanakvásban azonban nem kis szerepe van annak, hogy az 1950-es évektől hazánkban a hipnotizálás tiltott dolognak számított, s ez csak a 70-es, 80-as években kezdett enyhülni. Pedig a XX. század első harmadában a magyarok – mint a pszichológia sok más ágában – a hipnózis kutatásában és alkalmazásában is az úttörők között voltak. Völgyesi Ferenc pszichiáter például már az 1930-as években foglalkozott azzal, hogy a hipnózist hogyan lehet beépíteni a szív-érrendszeri, emésztőszervi és endokrinológiai betegségek kezelésébe. 

A hipnózis „hatóanyaga” a szuggesztió. A szuggesztiók azok a gondolatok, amelyek révén a hipnotizőr célzott hatást válthat ki a hipnotizált személy viselkedésében és testi működéseiben. Hipnózisban könnyű az ellazulás, s a módosult tudatállapotnak egyszerre oka és következménye, hogy a hipnotizált személy figyelme könnyen összpontosítható. Ebből következik, hogy a hipnotikus állapotban lévő személy a szuggesztiókra is érzékenyebb, fogékonyabb, mint éberen. A szuggesztió alkalmazásával az alany figyelmét egy-egy testi folyamatára, annak érzékelésére lehet irányítani, és azt felerősíteni. Így például a bőr alatti hajszálerekre való figyelem, annak elképzelése, hogy az adott bőrfelület felmelegszik (akár 2,7 Celsius-fokkal is, mint egy pszichodermatológiai kutatás bebizonyította), valóban tágulást okoz a bőrkapillárisok átmérőjében, és gyorsabban áramlik át rajtuk a vér. Ennek sebek, műtéti felületek, bizonyos bőrbetegségek kezelésében lehet fontos szerepe. 

Ugyanakkor a szuggesztió segítségével bizonyos folyamatokat csökkenteni is lehet. A fenti példa fordítottja: „Képzelje el, hogy egy hógolyót gyúr… Érezheti keze alatt a hó érintését, hűvösségét. Megfigyelhette, amikor hógolyózott vagy hóembert épített, hogy a keze a hótól elzsibbadt, és egy idő után nem is érezte a hideget. Ahogy keze átveszi a hógolyó hidegét, a keze egyre érzéketlenebb lesz… Egyre zsibbadtabb és érzéketlenebb.” – Ennek a szuggesztiónak a hatására a hipnotizált személy kézfején és tenyerén a bőr hőmérséklete csökken, és – megfelelő fogékonyság esetén – akár teljesen fájdalommentessé is válhat. (Ez persze csak egy példa a sok fájdalomcsökkentő szuggesztió közül, amit a hipnoterapeuta alkalmazhat.) Egy huszonhét vizsgálat eredményeit összesítő metaelemzés szerint 933 beteg 75 százalékánál a hipnotikus szuggesztiók megfelelő mértékben csökkentették a fájdalmat. 

A hipnózis tehát állapot, a szuggesztió pedig üzenet. Az orvos, nővér, pszichológus formális hipnózis nélkül is alkalmazhat, sőt alkalmaz is szuggesztiókat. Ha a betegektől azt kérdezik, „Érez-e a műtét helyén bizsergést, húzódást?” – a betegek átlagosan sokkal kisebb fájdalomról számolnak be, mint ha a kérdést úgy teszik fel: „Érez-e fájdalmat?” Ezek az éber állapotban kapott szuggesztív hatások is erősek, de a hipnózis még jobban megnövelheti a (pozitív) szuggesztiók hatásfokát.

Az agyban dől el

A hipnózis nagyon bonyolult, sok központra kiterjedő, ideiglenes változást hoz létre az agyban. Ezek az idegélettani változások csak nagyon kevéssé hasonlítanak az alvás idegi mintázatára, de nagyon hasonlítanak például a meditáció neurális mechanizmusaira. Ez az összetett hatás a disszociáció segítségével érthető meg. A disszociáció minden módosult tudatállapot közös jellemvonása. Tudatunk „csatornái”, különböző folyamatai éber állapotban összehangoltan, egy célra irányítva működnek. Kedves Olvasóm bizonyára emlékszik, hol vannak a poharak a konyhája polcán; akaratlagosan nyúl oda egy pohárért; érzékeli kezén az üveg tapintását; koordinált mozgásokat végez, miközben kinyitja a csapot és alátartja a poharat; jólesik Önnek a hideg víz. A disszociáció lényege, hogy ezek a lelki folyamatok egymástól szétválnak. A hipnotizőr megfelelő szuggesztióval irányíthatja, módosíthatja a disszociatív folyamatokat. A fájdalom példájánál maradva: a személy elképzelheti, hogy „kikapcsolja” azokat az idegpályákat, amelyek a fájdalomingert az agyába szállítják. „Az agyunk úgy működik, mint egy nagy kapcsolóközpont. Az idegek a vezetékek, amiken keresztül az áram a központba érkezik. Minden érzékletnek megvan a maga vezetéke. Ha elképzeli a központ vezérlőtermét, megkeresheti azt a kart, amivel a fájdalmat szállító vezetéket le lehet kapcsolni…” – Ilyen és hasonló szuggesztiók segítségével a fájdalominger „lekapcsolódik”, azaz disszociálódik a fájdalom élményétől. Ezt támasztja alá az is, hogy sok páciens, akin máskülönben erős fájdalommal járó orvosi beavatkozást végeztek el, arról számolt be, hogy a hipnózis után továbbra is érzett ugyan fájdalmat, de az nem „zavarta”, nem okozott neki szenvedést. 

Úttörő szerepünket még mindig őrizzük a hipnózis területén. Ezt mutatja az is, hogy idén augusztus-szeptemberben Magyarországon rendezik meg először a Hipnózis az Orvoslásban Nemzetközi Konferenciát (International Conference on Hypnosis in Medicine), amelyre a világ összes tájáról érkeznek a téma legnagyobb hírű szakértői. A konferenciáról lapunkban is be fogunk számolni.

A disszociáció idegrendszeri háttere

Agyi képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok révén kimutatták, hogy a disszociációért felelős agyképlet a homloklebeny elülső részének alsó, öv alakú területe, az anterior gyrus cingulum (ACC). Leegyszerűsítve, a testi érzékletek az agy hátulsó, szomatoszenzoros területein szerveződnek, de azokhoz az elülső, frontális kérgi részen kapcsolódnak hozzá a tudatos, érzelmi jelleggel és emlékekkel színezett élmények. Az ACC aktivitása jelentősen megnő akkor, ha a fájdalomingert kapó személy a fent bemutatott példákhoz hasonló fájdalomcsökkentő hipnotikus szuggesztiókat kap. Mindez arra utal, hogy a hipnózis elősegíti a testérzékletek és a testi élmények disszociációját, fájdalom esetében a kellemetlen ingert és a kellemetlen érzést. A hipnotikus szuggesztió így fordítódik át testi változásokba.

Talán nem is hitte volna…

Meglepő tények a hipnózis testre gyakorolt hatásáról, tudományos bizonyítékokra alapozva:

• James Esdaile sebészorvos az 1840-50-es években 161 heretumor-műtétet végzett el indiai páciensein. Akkoriban az ilyen operációk során a halandóság – főleg a nagy vérveszteség miatt – 50 százalékos volt. A műtét a pácienseknek is iszonyatos kínt okozott, mivel még nem voltak érzéstelenítőszerek. Esdaile a műtét közben fájdalomcsökkentő és vérzéscsillapító hipnotikus szuggesztiókat adott betegeinek: a mortalitás így nem haladta meg az öt százalékot. Hamarosan azonban elkezdődött az altatógázok forgalmazása. Mivel ezek gyorsabban hatottak, mint a szuggesztiók (és a gyógyszergyárak a mai napig tartó intenzív lobbitevékenységbe kezdtek), a hipnózis mintegy száz évig teljesen „a pálya szélére” szorult.

• Mély hipnózisban lévő személyeknek a hipnotizőr azt a szuggesztiót adta, hogy a bőrükre egy izzó pénzérmét fog helyezni, majd egy szobahőmérsékletű érmét tett a jelzett testfelületre. Az 1886 és 1957 közötti tizenöt kísérlet során, amelyben ezt a módszert alkalmazták, kilenc esetben égési sérülésnek megfelelő elváltozások jelentek meg a hipnózist követően a vizsgálati személy bőrén.

• A hipnotikus szuggesztiók még akkor is hatnak, ha olyan – a laikusok számára nem pontosan érthető – folyamatokra irányulnak, mint az immunglobulin-szint alakulása. Gyerekeknek bemutattak egy rajzfilmet, ami az immunrendszer működéséről szólt. Ezután önhipnózisra tanították őket, s az erre irányuló szuggesztió hatására statisztikailag igazolható mértékben megnőtt a nyálból kimutatható immunglobulin-A szint, ami az immunrendszeri aktivitás egyik megbízható mérőszáma. Fertőzésekben, vagy immunológiai szabályozás zavarával járó betegségekben ilyen szuggesztiók segíthetnek abban, hogy a szervezvet védekezőrendszere minél hatékonyabban működjön.

A hipnózissal kapcsolatban további olvasnivalókat talál a szerző blogján: kattints!