A női szépségideált a férfiak írják (elő)?

Az emberi test azért olyan, amilyen, mert funkcionális szempontból (azaz arra, amire használjuk) ez a legmegfelelőbb. Ugyanakkor a test a társas viszonyok és hatalmi kapcsolatok alakulásának is az egyik legfontosabb – szimbolikus – színtere. A patriarchális társadalmakban a férfiak által diktált „maszkulin esztétika” szerint a nők erkölcsi, gazdasági, társadalmi-politikai értéke a fizikai megjelenésükhöz köthető. Ez a férfiak nézőpontja alapján szerveződő rendszer sokszor irreális szépségideálokat jelent – és ír elő. Jutalmazza azokat a nőket, akik megfelelnek ezeknek az elvárásoknak (vagy legalábbis ezek elérésére törekszenek), míg büntetik vagy megvetik azokat, akik nem azonosulnak vele. Ám ha mégis azonosulnak ezekkel, , számos káros következménye lehet rájuk nézve annak, ha úgy érzik, mégsem képesek ezeket elérni (pl. negatív testkép, étkezési zavar, alacsonyabb pszichológiai jóllét). A témával foglalkozó szakirodalom nagy része a vékony testideál elérésére összpontosít, ám ez a tárgyiasítás-elmélet a nők mellére is alkalmazható, hiszen a női mell fontos szerepet játszik a nők megítélésében.

Mellméret és elégedetlenség

A nők melle sok szempontból eltérhet egymástól. Lehet különböző formájú, szimmetriájú és keménységű – de napjaink szépségrendszere elsősorban mellmérete alapján kategorizálja a nőket. Különösen a nagy mellre jellemző, hogy számos tekintetben árucikként kezeli és fetisizálja a nyugati média. A nők mellét nem az alapján vizsgálják vagy ünneplik, hogy mire valók, hanem aszerint, miként kell kinézniük. Tehát a kortárs tömegkultúra a női mellet egyrészt elválasztja funkcionális céljától (pl. szoptatás), másrészt a nagy mellet a nőiesség fogalmához köti. Ennek hatásra nagy mell a nőiesség különösen meghatározó jellemzőjévé vált.

Viszont női mell efféle megközelítése befolyásolhatja a nők saját testtel kapcsolatos érzéseit. Észak-amerikai és nyugat-európai nőkkel végzett vizsgálatok legalább az 1950-es évek óta dokumentálják a mellmérettel való elégedetlenség magas szintjét, ami általában az aktuális és az ideális mellméret közötti eltérésről szól. Például az észak-amerikai heteroszexuális nők körében végzett egyik nagy – 26 703 résztvevővel zajlott – kutatás szerint a többség (70%) elégedetlen volt mellének bizonyos jellemzőivel, a résztvevők 28 százaléka pedig nagyobbat szeretett volna. A tanulmányok Nyugat-Európában arról számoltak be, hogy az Egyesült Királyságban a nők többsége a jelenleginél nagyobb mellet akart, csakúgy, mint Olaszországban. 

Észak-Amerikán és Nyugat-Európán kívül viszont sokkal kevesebb kutatás vizsgálta a mellek méretével való elégedetlenség arányát. Ez a mellőzöttség azért fontos, mert etnográfiai adatok szerint az ideális mellméret bizonyos mértékű kulturális eltérést mutat. Néhány kultúrában a nagy mell a nőiesség és a nemi identitás szimbolikus összekapcsolódása miatt alapvető fontosságúvá válhat – például a latin-amerikai nők fokozott kulturális nyomást élnek át, hogy a nőiességet keblük teltségével igazolják. Ezzel összhangban egy tanulmányban a brazil nők 65,5 százaléka az aktuálisnál nagyobb mellre vágyott – bár meg kell jegyezni, hogy a minta elsősorban fiatal nőkből állt. Ezzel szemben a keleti és délkelet-ázsiai nőknek általában kisebb melle van, mint a világ más részein élőknek, és egyes tanulmányok szerint e népek nőiesség-felfogásában is kevésbé hangsúlyos a mellméret jelentősége.

Az utóbbi évtizedekben olyan sok kutatás tárta fel a nők elégedetlenségét a testük méretével, alakjával vagy feszességével, hogy a mellmérettel kapcsolatos elégedetlenség pszichológiai következményeit nem is tartjuk számon. Pedig ez a mesterségesen gerjesztett rossz érzés dollármilliárdokat termel az esztétikai műtétek iparágában.

Magyar elégedetlenség – nemzetközi viszonylatban

Sok tekintetben új eredményt hozott a nők mellmérettel kapcsolatos elégedetlenségének lehetséges okairól és pszichológiai következményeiről a Viren Swami professzor vezetésével (40 nemzetből 18 541 nő bevonásával) készült nemzetközi felmérés. Azt találták például, hogy a nők által ideálisnak tartott mellméret nemzetközi viszonylatban homogénnek mondható. Ez azért is meglepő, mert – mint láttuk – vannak olyan kultúrák, amelyekben (történelmi távlatban) a nőiesség megítélésének nem jellemző kritériuma a mell mérete. Mindenesetre az ideálisnak tartott mellméret globális „egysége” összhangban áll azzal a korábbi eredménnyel, amely a vékony női test ideálképének elterjedését mutatja világszerte.A következő érdekes eredmény a nők aktuális és ideálisnak tartott mellmérete közötti különbség elemzéséből fakad. A nők többsége (47,5%) a jelenleginél nagyobb mellet részesítette előnyben, míg alig egynegyedük (23,2%) kisebbeket szeretett volna. Csupán kevesebb, mint egyharmaduk (29,3%) nem jelzett különbséget az ideális és a jelenlegi méret között. Összehasonlításképpen: ugyanebből a kutatásból az derül ki, hogy a magyar nők több mint fele (55%) nagyobb mellet tart ideálisnak a sajátjáénál, és csak negyedük (25,4%) elégedett aktuális méretével.

Az elégedetlenség okai

1. Társadalmi-gazdasági státusz 

Néhány kutatás szerint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú nők elégedettebbek a mellméretükkel, mint a jobb körülmények között élők – ez bizonyosodott be például Malajziában és Dél-Afrikában. Hasonló eredmények születtek Brazíliában, Borneóban és Mexikóban, ahol a gazdagabb helyeken élők negatívabb testképről számoltak be, mint nehezebb körülmények között élő társaik. Az említett, 40 nemzet bevonásával végzett nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei azonban ezt egyértelműen nem támasztják alá: a gazdagabb, városi viszonyok között élő nők nem voltak elégedetlenebbek a mellük méretével, mint szegényebb, vidéki társaik. Valószínűleg arról van szó, hogy a biztonságosabb társadalmi-gazdasági környezet, a viszonylagos gazdagság, jólét a nők számára egyfajta védőfaktor, ami az egészségről szóló – köztük a saját testtel kapcsolatos – információk felelősebb kezelését is jelenti.

2. Személyiség 

A mellük méretével elégedetlenebbek azok, akikre a magasabb neuroticitás, vagyis negatív emocionális reakciókra való́ hajlam jellemző. (Ezek a negatív érzelmek általában vélt vagy valós környezeti fenyegetettség, frusztráció́, veszteség miatt alakulnak ki. A neuroticitás tehát nem betegség, hanem inkább alacsony önértékelés melletti ingerlékeny, sértődékeny, szorongó, aggódó, szomorúságra hajlamos beállítódás.) Az ilyen nők érzékenyebbek a megjelenésükkel kapcsolatos véleményekre és az elutasításra, ez pedig a mellük méretével összefüggő elégedetlenségüket is növelheti. Néhány kutatásban arról is beszámolnak, hogy a magukat magas neuroticitás-pontszámokkal jellemző nők a valóságosnál jóval nagyobbnak látják a saját testüket, mint amekkora az valójában, s feltehetőleg aktuális mellméretüket is tévesen ítélik meg.   

3. A nyugati média hatása 

A tömegkommunikáció hatása a mellméret-ideálok és a mérettel kapcsolatos elégedetlenség terén is érvényesül. Például amerikai nőkkel végzett kutatásokban azt találták, hogy a tömegmédiában ábrázolt nagy mell még annak ellenére is fontos szerepet játszik a nők mellmérettel kapcsolatos elégedetlenségében, hogy a résztvevők kifejezték ellenérzésüket a közvetített ideállal kapcsolatban. Egy nicaraguai tanulmányban a nyugati televíziók hatása és a nagyobb mellek iránti preferencia között mutattak ki összefüggést. A korábban hivatkozott 40 kultúrát felölelő kutatásban mindezzel ellentétben azt találták, hogy méret tekintetében a nők elégedetlenségét jobban befolyásolják a helyi médiumok (tv, internet, magazin stb.), mint a nyugati média. Ennek az ellentmondásnak egyszerű magyarázata lehet az, hogy napjainkban szinte teljes egészében nyugati mintára készülnek a nemzeti médiatartalmak, amelyek – helyi szereplőkkel – általában lemásolják a nyugati szépségideálokat, így többek között hatékonyan közvetítik a „nagy mell ideálját” is.

4. Életkor 

Minél fiatalabb egy nő, annál valószínűbb, hogy elégedetlen a mellének méretével. Több tényező is hatással lehet arra, hogy az életkor előrehaladtával a nők e téren elégedettebbé válnak. Egyrészt a női mellet tárgyiasító üzleti célú/ társas üzenetek kevésbé érnek célba ebben a csoportban, mint a fiatalabb nők körében. Másrészt ez az életkorral együtt kialakuló védettség valószínűleg együtt jár olyan tapasztalatok átélésével, mint az anyaság és a szoptatás, amelyek segítenek a nőknek, hogy a mellük eredeti biológiai funkciójára fókuszálhassanak. Az anyai nézőpont, amely a melleknek a baba táplálásával kapcsolatos „felhasználását” hangsúlyozza, csökkentheti azt az egyoldalúan torz üzenetet, amely azokat elsősorban szexuális díszként szeretné láttatni.

Az elégedetlenség következményei

Amint arról korábbi vizsgálatokban is beszámolnak, a mellmérettel való nagyobb elégedetlenség együtt jár a negatív testképpel és a testtel való általános értelemben vett elégedetlenséggel. Azt is mondhatjuk, hogy a mell méretével kapcsolatos elégedetlenség a globális negatív testkép egyik fontos mutatója: aki nem elégedett a mellének méretével, a teste egészével sincs jóban. Az elégedetlenség másik fontos negatív hatása pedig az, amit az egyén önértékelésére és szubjektíven átélt boldogságára, vagyis pszichológiai jóllétére gyakorol.

Dr. Meskó Norbert