Mitől ilyen népszerű – avagy miért szeretnek az emberek futni?

Az emberek három csoportra oszthatók: azokra, akik imádnak futni, azokra, akik utálnak, illetve van még egy harmadik csoport is, az „irigykedők”, akik szívesen futnának, de a legtöbbször mégis inkább otthon maradnak. A nem futók sokszor értetlenül állnak az előtt, hogyan képes valaki hajnali 5-kor kelni azért, hogy még munka előtt tudjon egyet kocogni, hogyan tudja magát még nyaraláskor is futásra kényszeríteni és akár futva várost nézni, vagy hogyan lehetséges az, hogy valaki egy átbulizott éjszaka után, félig másnaposan is hódolni tud kedvenc időtöltésének.

Sokan feltételezik azt, hogy minél többet pihenünk, annál boldogabbak vagyunk. Ugyanakkor nem biztos, hogy egy pizsamában eltöltött sorozatnézős nap vagy egy ágyba hozott reggeli mindenkit nagyobb elégedettséggel tölt el, mint 15 km-t futni reggeli előtt és utána friss pékáruval térni haza a családhoz. Ezt a jelenséget fogalmazza meg Csíkszentmihályi Mihály* is, aki szerint életünk legszebb élményei általában nem passzív, befogadó állapotban érnek minket, hanem akkor, amikor szellemileg vagy testileg kell magunkat igénybe venni. 

Cél és értelem

Bár életünk egy jelentős részét laptoppal és mobiltelefonnal a kezünkben éljük – a koronavírusnak hála pedig ez a százalék valószínűleg még inkább megnövekedett –, ahol gyakorlatilag minden azonnal, két kattintással elérhető, hiszen vásárolunk, tanulunk, dolgozunk és szórakozunk ezeken az eszközökön. Mégis, még mindig szeretjük olykor a nehéz kihívásokkal járó elfoglaltságokat, ahol igenis bele kell adni apait-anyait –mint amilyen a futás is. Ezek révén lehetőségünk adódik átélni a flow-t, azaz azt az elsöprő örömérzetet, amit csak bizonyos tevékenységekbe történő teljes bevonódás révén vagyunk képesek elérni.

Egészen újfajta értelmet adhat az életünknek az, hogy a futás által lehetőségünk van új célokat kitűzni és elérni – az azonban nagyon fontos, hogy irreális elvárások helyett ezek reálisak legyenek. Sokkal könnyebb elsőre rövid távú, kisebb feladatok elé állítani magunkat, mert így sokkal inkább fennmarad a motiváció. A legjobbak az olyan célok, amelyek ugyan kihívást jelentenek és erőfeszítést igényelnek, ám a képességeinkhez mérten mégis elérhetőek. Ha valaki éppen csak elkezd futni, akkor nem reális elvárás, hogy egyből egy maratonon vagy egy félmaratonon induljon, mert hamar elmehet a kedve, ha az edzések túlságosan megterhelőek a számára. Elsőre érdemes inkább kisebb, 5-10 km-es versenyeken elindulni, illetve napi és heti futótervet készíteni. Nagyobb sikerélménye lesz az embernek, ha néhány hét után könnyedén és mosolyogva tud már 20 percen keresztül futni, mint ha azt érzi, hogy képtelen követni a haladók számára előírt edzéstervet. 

Közösségi élmény

Ugyan a futás alapvetően egyéni sport, mégis sokak számára jelent társasági élményt, ami a csoporthoz tartozás érzésével jár. Noha egyedül, a gondolatainkba merülve legyűrni a távot nagyon kikapcsoló lehet, egészen másfajta élmény egy baráttal vagy klubtársakkal futni. Egyre több futócsoport alakul világszerte, ahol egyéb programokat, jótékonysági rendezvényeket is szerveznek, így lehetőségünk van arra, hogy barátokra és hasonló érdeklődésű személyekre leljünk. Ráadásul a sportélmény részesei lehetünk akkor is, ha mi magunk amúgy nem futunk, hiszen a versenyeken a frissítőállomásokon és a célban mindig szükség van segítőkre.  Az efféle segítő vagy önkéntes munka a karitatív tevékenységekhez hasonlóan az öröm és a hasznosság érzésével járhat, hiszen a pályán keményen küzdők motiválása és a boldogan célba érkezők jutalmazása saját személyes növekedésünket is elősegíti.

Stresszoldás

A futás kiválóan alkalmas a stresszoldásra, és akár még egyfajta relaxációnak is tekinthető –egyeseknek ehhez már a tájban való elmerülés és gyönyörködés is elengedő. Bár a relaxációról és a meditációról sokaknak elsőként  a nyugodtság és a mozdulatlanság jut eszébe, ám  a futás közben a test mozgatásához és fizikai kitartásához kifejtett erő hasonló a meditáció során alkalmazott mentális erőhöz. Emellett pedig mindkét tevékenységben hangsúlyos és kulcsfontosságú szerepe van a légzésnek.

A fájdalom enyhítése

Nem ritka, hogy valaki azért kezd futni vagy sportolni, hogy a fájdalmát enyhítse – szó szerint kifussa magából. Tény, hogy egy kör a futópályán vagy egy félmaraton nem fogja megoldani a problémánkat. Ám igenis sokat tud segíteni azáltal, hogy a feszültség egy részét kiadjuk vagy az életünk egy részét kontrollálhatjuk. Azt persze viszonylag kevéssé tudjuk befolyásolni, hogy a nagy szerelem ránk találjon vagy szeretett hozzátartozónk ne legyen beteg, esetleg kevesebb munkánk és kedvesebb kollégáink legyenek. Ezzel szemben a légzésünket, a hétről hétre kitűzött edzéstervet, a pulzusunk vagy a kilométerek számlálását igen – ez pedig felruház bennünket azzal az érzéssel, hogy életünknek igenis van olyan területe, ahol az irányítás a mi kezünkben van.

Biológiai magyarázat és függőség?

Kutatások igazolják, hogy intenzív testmozgás, így például a futás során nagy mennyiségű természetes -endorfin és endogén opiát keletkezik az agyban, amelyek elsősorban az örömérzetért felelősek. Bár ennek kapcsolata a testedzésfüggőség kialakulásával még nem tisztázott, az azonban valószínű, hogy sokak számára a futás egyfajta addikciót jelent. Nem véletlen tehát az sem, hogy a futók között számos gyógyult drogbeteget találunk. Sokan így visszaszerezhetik azt a fajta kontrollt, amit a függőség által elvesztettek, és a futópályán békére, megnyugvásra, újfajta, egészséges életmódra lelnek. Ha megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgást, futást végzünk, azzal nincs gond, hiszen köztudottan kedvezően hat a fizikai és lelki egészségre. Probléma akkor van, ha ez a fajta mozgás már kóros méreteket ölt, s az egyén egész életét az edzés körüli gondolatok uralják, amelyek már testi és lelki tüneteket okoznak, s társas kapcsolataira is károsan hatnak. Az valóban elgondolkodtató, ha a családomat elhanyagolom, mert ahelyett, hogy velük töltenék több időt, inkább futni megyek. Viszont, ha képes vagyok egyensúlyt tartani, és mondjuk reggel elmegyek futni, amíg a gyerekek alszanak, ettől pedig energikusabb, jókedvűbb és türelmesebb vagyok velük egész nap, az a gyerekeimre és rám is jó hatással van. Ebben az esetben a futás egy olyan, elkötelezett tevékenység, amit szenvedéllyel csinálok és amitől teljesebbnek érzem az életem – ennek ellenére a családi kapcsolataim még sincsenek veszélyben. 

Futás a koronavírus idején

Annak köszönhetően, hogy a vírus következtében korlátozottak a sportolási lehetőségek és számos edzőterem bezárt, az amúgy is népszerű sport a járvány idején talán még inkább közkedvelt lett, és az átlagosnál is több emberhez jut el. A futás sokak számára egyfajta „ürügyként” szolgálhat arra, hogy az otthonukból kimozduljanak a szabadba, így azok is futni kezdtek, akiket korábban erre nemigen lehetett rávenni.

A futóversenyek és közösségi edzések „békeidőben” kifejezetten nagy tömegeket vonzanak, a járványhelyzetben azonban a futás társas kontextusa és a közösségi élmény elmarad.  Ugyanakkor egyre több virtuális futóversenyt rendeznek, ahol a nevezést követően a résztvevőknek egy megadott időintervallumban kell az adott távot egyénileg teljesíteni. Emellett a futócsoportok továbbra is igyekeznek tartani a kapcsolatot a sporttársakkal, így az online edzések és a kitűzött edzéstervek továbbra is elérhetőek a tagok számára, akik a virtuális térben továbbra is tudnak kommunikálni. Ezek a megoldások, ha nem is helyettesítik a korábbi légkört és az együttes edzéseket, egyféle pótlékot talán mégis nyújthatnak. (A cikk megírása óta, a járvány enyhültével újra megnyílt a lehetőség a közös sportolásra. A szerk.)

Ésszel, mértékkel és kellő odafigyeléssel futni tehát mindenképp érdemes, mert a fizikai előnye mellett a lelki egészségünkre is jótékony hatással van. 

*Csíkszenmihályi, M., Latter, Ph., Weinkauff Duranso, Ch. (2018). A futás öröme. Libri Kiadó, Budapest.