Cikkünkben megpróbáljuk körbejárni az előnyöket és a kockázatokat, ezek felismerése pedig segíthet a családoknak abban, hogy megtalálják a gyermekük egyéni igényeinek megfelelő egyensúlyt.

Digitális eszközök előnyei a neurodivergens gyerekek számára

Számos kutatás azt mutatja, hogy a képernyőalapú tevékenységek egyértelmű előnyökkel járnak a neurodivergens (pl. ADHD-s, autista vagy tanulási zavarokkal élő) gyerekek számára, legyen szó akár online játékról más gyerekekkel, akár tanuláshoz használt alkalmazásokról. Ezek jelentősen javíthatják a tanulást, a szocializációt és az általános jóllétet. De mik is ezek az előnyök?

Stabilitás, kiszámíthatóság, kontroll: Az atipikusan fejlődő gyermekek számára a digitális eszközök biztonságot és kiszámíthatóságot nyújthatnak a számukra sokszor megterhelő világban. Az ismerős tartalom megnyugtató lehet, és segíthet a szorongás csökkentésében. Ezenkívül ezt a teret saját maguk is kontrollálhatják – például azzal a karakterrel játszanak, amivel ők szeretnének –, amely kontrollérzés megtapasztalása kifejezetten hasznos lehet számukra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs felelőssége a szülőnek az online tér ellenőrzésében – az továbbra is fontos, hogy csak az életkornak megfelelő és biztonságos tartalmakkal találkozhassanak.

Társas kapcsolódás: A technológia lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy kapcsolatot teremtsenek hasonló gondolkodású társaikkal, és barátságokat alakítsanak ki akár távol elő társaikkal, ami a hagyományos közegükben nem feltétlenül lenne lehetséges.

Kommunikáció nyomás nélkül: Sok neurodivergens gyerek számára könnyebb a képernyőn keresztül kommunikálni, mivel ezáltal a személyes interakciókkal és a neurotipikus társas normákkal járó nyomás is csökken. 

Társas készségek: A technológia segíthet a neurodivergens gyerekeknek a szociális készségek fejlesztésében, például a videójátékozás közben tanult együttműködésen és konfliktuskezelésen keresztül.

Az érdeklődési körök felfedezése: Az internet lehetőséget nyújt a gyerekeknek arra, hogy elmélyedjenek szenvedélyeikben, vagy továbbfejlődjenek bennük, így nőhet az önbizalmuk azokon a területeken, melyeken ügyesek vagy sikeresek.

Játékalapú tanulás: A játékalapú oktatási programok gyakran olyan módon tudják lekötni a tanulási nehézségekkel küzdő vagy egy helyben nehezen megmaradó gyerekeket, ahogy az osztálytermi lehetőségek nem.

Végrehajtó funkciók: Az olyan technológiai megoldások, mint az online naptárak, tervezők, többszörös értesítések és emlékeztetők beállítása életmentő lehet mindazok számára, akiknek nehézségeik vannak a végrehajtó funkciókkal.

Életviteli készségek: A játékalapú tanulás, a virtuális és kiterjesztett valóság és a mesterséges intelligencia bizonyítottan hatékonyak az autista gyerekek életvezetési és önellátásai készségeinek tanításában, a társas kommunikációs készségek és érzelemfelismerés fejlesztésében.

Gyakori aggályok a képernyőidővel kapcsolatban

A képernyőkkel kapcsolatban tehát korántsem az a szakmai álláspont, hogy eredendően károsak lennének. Egyik aggodalomra okot adó aspektusa sokkal inkább az, hogy a képernyő előtt töltött idő mi mindent szoríthat ki egy gyermek életében. A legtöbb kritikus fejlődési feladat gyermekkorban a környezettel való személyes interakciókban gyökerezik, ezért fontos megtalálni ebben az egyensúlyt. Ha a képernyő előtt töltött idő már oly mértékű, hogy olyan alapvető funkciókat befolyásol negatívan, mint a személyes higiénia, a fizikai aktivitás, az alvás, az iskolai munka vagy a személyes kapcsolatok, akkor érdemes átgondolni a változtatást.

Függőség: AChild Mind Institute nemrégiben végzett felmérése szerint a tizenévesek szülei ma már jobban aggódnak az internetfüggőség, mint a kábítószer-függőség miatt. Más tanulmányok pedig kimutatták, hogy az ADHD-s egyéneknél nagyobb lehet a képernyőfüggőség kockázata, és a túlzásba vitt képernyőidő súlyosbíthatja is az ADHD tüneteit.

Csökkent koncentráció: A túlzott képernyőhasználat ronthatja a figyelmi kapacitást, ami megnehezíti a gyerekek számára, hogy a kevésbé preferált tevékenységekre (pl. tanulás) koncentráljanak.

Alvási problémák: A képernyők által kibocsátott kék fény megzavarja a cirkadián ritmust, ami megnehezíti a gyerekek elalvását. A képernyők túlzott használata, különösen lefekvés előtt, befolyásolja az alvás minőségét és időtartamát, ami fáradtsághoz és hangulati problémákhoz vezethet.

Cyberbullying: A neurodivergens gyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve mind a személyes, mind az internetes zaklatás szempontjából, ami súlyosan befolyásolhatja a mentális egészségüket. Autista és más neurodivergens gyerekek, akiknek a gondolkodása konkretizáló, és gyakran szó szerint értenek dolgokat, nehezebben igazodnak el a szöveges üzenetek és a közösségi média birodalmában. Előfordulhat az is, hogy sokszor nem is veszik észre, hogy mások gúnyt űznek belőlük vagy kihasználják őket.

Kockázatos helyzetek: Sajnos egyre több felnőtt is belefut különféle internetes csalásokba, átverésekbe, nincs ez másképp a gyerekeknél sem. Éppen ezért a képernyőhasználattal kapcsolatban nagyon világos szabályokra és folyamatos felügyeletre van szükség, különösen azoknál, akik valamiért sebezhetőbbek az átlagnál.

Találjuk meg az egyensúlyt! A megfelelő egyensúly megtalálása egy adott gyermek számára nem merül ki annyiban, hogy egy bizonyos időhatárt szabunk. Még az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) is elutasította a konkrét időkorlátokra vonatkozó ajánlásokat, és árnyaltabb megközelítést képvisel. E szerint ha megszabunk egy napi például 2 órás időkeretet, az nem elég ahhoz, hogy a gyerekek és serdülők kialakítsanak egy egészséges kapcsolatot az internettel és a digitális eszközökkel.

Figyeljük meg! Mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk a gyerekek képernyőhasználata felett, szánjunk egy kis időt arra, hogy megfigyeljük a szokásaikat és azt, hogy egyáltalán mire használják a képernyőt. Lehet, hogy a YouTube-videóktól kevésbé tudnak elszakadni, ami konfliktusokat okoz, de a videójátékozás közbeni Discordon való beszélgetés kiváló terepet kínál a kapcsolatteremtésre. 

Keretek közös kialakítása. Ahelyett, hogy szigorú korlátokat állítanánk fel, próbáljuk meg segíteni a gyerekeket abban, hogy megtanulják felismerni a határaikat. Együttműködve velük alakítsunk ki közös megegyezésen alapuló keretet a képernyő előtt töltött időre, így senki nem érzi azt, hogy ki van hagyva a döntéshozatali folyamatokból.

Figyelmeztessünk! A képernyőidő végéhez közeledve adjunk egyértelmű jelzéseket, hogy a gyerekek felkészülhessenek az átállásra. Neurodivergens gyerekek számára kifejezetten fontos a bejósolhatóság; akár valamilyen vizuális eszközzel, pl. homokórával vagy tojásfőző órával is jelezhetjük az idő múlását.

Mutassunk példát! Nem csak a gyerekeknek jelent kihívást a képernyőhasználat korlátozása. Nem biztos, hogy túl hiteles, amikor a gyerekektől azt kérjük, hogy tegyék le a kütyüket – kütyüvel a kezünkben. Nem egyszerű feladat, de szülőként próbáljunk példát mutatni, és csökkentsük saját képernyő előtt töltött időnket is.

A nyílt kommunikációval, a keretek meghatározásával és az egyéni igények figyelembevételével sokat segíthetünk a gyerekeknek, hogy egészséges kapcsolatot alakítsanak ki a technológiával. Ha egy gyerek jól teljesít az iskolában, többféle szabadidős tevékenységben vesz részt, eleget és jól alszik, sokat mozog, akkor a képernyőidő miatt sem kell aggódnunk olyan sokat.