Áron szorongásos panaszokkal érkezik a rendelőbe. Negyven körüli férfi, jól fizető állása van egy multicégnél. 

– Azt hiszem, hogy eltoltam mindent – mondja.
– Beteget jelentettem a cégnél, mert azt éreztem, hogy ki kell szabadulnom kicsit. És persze lebuktam.
– Hogy bukott le?
– Ááá… annyira kínos, hogy nincs is kedvem erről beszélni.
– De azóta szorong, amióta ez megtörtént?– Persze! Mert ki fognak rúgni, az biztos! Az első leépítésnél benne leszek a szórásban.
– Elmondja, hogy mi történt?
– (…) Na. Mindegy, voltaképpen ezért vagyok itt. Szóval az történt, hogy mivel elég kevés szabim van már, gondoltam egyet… de sosem csináltam még ilyet… eddig csak röhögtem azokon a húszéveseken, akik beleszaladtak ebbe a csapdába… szóval kitettem egy fotót a Facebookra. 
– Ebből lett baj?
– Ja. Annyira megörültem a szabadnapnak, és olyan szépen sütött a nap, hogy csináltam egy szelfit. Pedig nem is szoktam.
– Ez kivételes helyzet volt?
– Az. Pedig… Ha látná a barátaimat! Minden szart lefotóznak, és kiteszik! Csak egyik se olyan barom, mint én, hogy megfeledkeztem egy dologról.
– Miről?
– Hogy a kisfőnököm ott van az ismerőseim között. És azonnal rám is írt, hogy látom, jól szórakozol, ahhoz képest, hogy milyen beteg vagy! És hogy vidékre járok-e orvoshoz, mert úgy látja, hogy valami napsütötte vízparton vagyok. Levert a víz, komolyan! 
– És válaszolt neki?
– Mit? Nem! Dehogyis! Mit írtam volna?
– De akkor mit csinált? 
– Semmit. Azonnal jött ez a fura szívdobogás, azt hittem, hogy infarktust kapok, ott helyben. Komolyan, ki akartam hívni a mentőket, annyira megijedtem! Azt gondoltam, hogy akkor itt ennyi volt, kereshetek új állást!
– És maga szerint ez miért történt magával?
– Miért? Mert nem gondolkodtam. Érti? Olyan lettem, mint egy hülye idióta! Igazság szerint nem ez az első eset. Hónapokkal ezelőtt már a barátnőmmel is a szakítás szélére kerültünk, mert nem töröltem ki az előzményeket az otthoni gépemről.
– Milyen előzményeket?
– Hát… olyan oldalakat nézegettem… 
– Milyen oldalakat?
– Nőket. De nem azért, hogy megcsaljam, hanem csak úgy… kedvtelésből. Csak ő ezt nem értette meg, és azzal vádolt, hogy megcsalom, és hiába magyaráztam neki, hogy ez nézés, és nem megcsalás, nem akarta elhinni sokáig. Úgyhogy a lábtörlő alatt közlekedtem hónapokig, mire megbocsátott. Mert persze az a hülye gép még hetekig dobálta fel a képeket!

Manapság nem ritka a rendelőkben az ehhez hasonló beszélgetés, aminek során láthatjuk az érzelmi szükségletkielégítés gyorsaságát, a realitásfunkciók lazulását és az ezeket kísérő érzelmi regressziót. Áron esetében a biológiai életkorhoz rendelhető énfunkciók (tudatosság, önértékelés, önbecsülés és önbizalom) nem nyújtottak védelmet az okoseszköz által kínált lehetőségek differenciálásához, így azonnali szorongásos válaszreakciója rántotta őt vissza abba a valóságba, aminek szabályai alól szabadulni szeretett volna.A dezinhibíció (gátlások oldódása), a csábító érzelmek a vágyteljesítésre a gyorsaság addiktív vonásával együtt alkotnak olyan érzelmi attitűdöt, amiben sodródni lehet, feledve azt a realitást, amiben élni kell.Ezen jelenséget megtaláljuk párkapcsolati téren is, ahol az online világban átélt érzelmek szenzációja olykor sokkal erősebbnek és élvezetesebbnek tűnik, mint a lassú valóság.

Instant párkapcsolatok

Úgy tűnik, a lassúság a múlté, a gyorsulás trendje és az egyedülléttől való félelem felülírja a nyugalmat. Sokan azonnali megoldást szeretnének, hogy azt érezhessék, van valakijük. Új szakaszok alakultak a párkapcsolatok terén, amelyeket főleg a gyors szex jellemez, és az órákig tartó, azzal az illúzióval kecsegtető online beszélgetések, hogy két ember rohamtempóban is megismerheti egymást. Az információs kor gyorsasága tehát átüt a realitáson, és elhiteti, hogy mindent gyorsan lehet elérni, ha jól csináljuk. Gyorsan lehet tanulni, gyorsan lehet meggazdagodni, gyorsan lehet párt találni.Az azonnaliság igényének kielégítése arra (is) szolgál, hogy a biztonságérzés elérése távol tartsa a kezdeti szorongásokat, valójában azt a folyamatot, amit régen ismerkedésnek hívtunk.Bár a gyors kezdések látszólag a szinte azonnali megnyugvást és a szeparációs szorongás oldódását biztosítják, az online kommunikáció gyakran inkább rontja a szeparációs szorongás kezelését és az önmagunkkal való érzelmi viszony fenntartását. Ezek egy valós szituációban segítenék a valódi érzelmi válaszaink felismerését, szemben a tudattalan vágyteljesítéssel, amely védtelenné tesz.

Párkapcsolati kezdeteknél a vég nélküli (randevúk utáni 5–8 órában is folytatott!) üzenetekkel zajló kommunikáció (tulajdonképpen írás-olvasás) valójában nárcisztikus érzelmi érdekeket szolgál, a biztonság érzésének a fenntartását. Azt a folyamatot, hogy a másik ott van a „vonal” túlsó végén, és olvas minket, olybá tűnik, sok 21. századi Seherezádé értékeli úgy, hogy fenn kell tartania, amíg csak képes arra, hogy bármit is mondjon, mert ha nem is az élete, de a kapcsolata múlik rajta.Az az elsöprő mennyiségű információ, amely a kapcsolat létrejöttekor még valójában túl intim vagy mély, egyfelől növeli az intimitáshatárok oldódását és ezzel együtt a másik fél (vágyfantáziában megrajzolt!) alakjának közel engedését, másfelől azonban távolítja is majd a valóságban a feleket. Meglehetősen nagy az érzelmi diszkrepancia, ha lényegében ismeretlen emberek a realitásban úgy találkoznak, hogy olyan információkat tudnak már egymásról, amit csak egy érettebb, megtartóbb kapcsolati térben kellene megosztani.

Nárcisztikus mohóság valódi érzelmek helyett

Amikor valakivel együtt vagyunk, érzelmi jelzéseit kódoljuk, és a magunkét észrevétlen az övéhez igazítjuk. Ebben segítségünkre vannak olyan tükörneuronok, amelyeknek az a funkciója, hogy az érzelem észlelésekor bennünk is a hasonló választ váltsanak ki. Így alakul ki kölcsönösség egy-egy szituációban, ami lehetővé teszi, hogy egy idő után a bizalmunk és az őszinteségünk is megnyilvánuljon.Az online tér nem követel tükörneuron-működést, csak olyan tudattalan érzelmi működést, amelynek fő célja, hogy jól legyünk. A másik ember érzelmi állapota nem feltétlenül jön át a sorokon, és így nem mindig vezérli a beszélgetés fonalát. Így állhat elő olyan nárcisztikus mohóság bármelyik félben, amit észre sem vesz, hiszen teljesen természetesen írja (gyorsírással) a képernyőre a mondatait vagy a kérdéseit. Az emberi érzelmeket nem hagyja érintetlenül az információtechnológia. És a gyorsulás megatrendje sem. Az online tér használata nagyjából öt perc után oldani kezdi az önkontrollt, tehát a párkapcsolati helyzetekben átélt érzelmek ezen kontrollszűrő nélkül kezdenek megjelenni.Az információs korban a valóság és az online tér illúziói közötti különbségek lassan olyan próbatételeket jelentenek, amelyekhez komoly tudatosság és önértékelés, önbecsülés és önbizalom kellene, amelyek stabilan tartanak a valóságban, és lehetővé teszik a kontrollált mennyiségű online élmény átélését.

A gyorsaság addikciója

Az okoseszköz kínálta lehetőségek alattomosan válnak megszokássá.Az egyik ilyen az azonnali érzelmi szükségletkielégítés lehetősége, ami együtt jár azzal az érzelmi inkontinenciával (© 2011, Tari Annamária: Z generáció), amely azt eredményezi, hogy az önkontroll, a késleltetés és az önfegyelem egy infantilisabb életkori szinten ragadhat. A holding, a tartalmazás képességének időtartama a hiperkonnektivitás korában az azonnali megosztás/kiöntés lehetőségével rendkívül röviddé vált, ami azért komoly probléma, mert azon tudattalan érzelmi stratégiák kialakulása, begyakorlása, amelyek közé a stressztűrés, a konfliktuskezelés és a megküzdés is tartozik, hasonlóan nehézzé válik. Nem véletlen, hogy a mai virtuális jelenlét és érzelmi inkontinencia sokszor olyan érzelmi labilitást takar, amelyben ott a türelmetlenség (valaki azonnal reagáljon), a szeparációs szorongás (valaki szóljon hozzám, és erősítse meg, hogy létezem), az igazolások keresése (mondd, hogy jól tettem), vagyis egy állandósult válaszkeresés.Az információtechnológiai eszközök tehát valójában segítenek elkerülni azt az érzelmi fejlődési szakaszt, amelyben a nehézségek, a bánat, a veszteségek, a kudarcok feldolgozását lehetne megtanulni, holott a nehéz érzelmek kezelése nagyon fontos képessége a személyiségnek. Ettől függ majd a terhelhetősége, és a saját céljai megalkotásához szükséges akaratereje. Ahogy az azonnali érzelmi szükségletkielégítés lehetősége befolyásolja a késleltetés és önfegyelem kialakulásának esélyét, úgy az érzelmi inkontinencia az énerő alakulását. 

A dopaminélmény hajszolása

Az okoseszközök, immár felvértezve a tanuló algoritmusokkal, teljesen le tudnak választani arról az életről, amit élni kellene. Unalmasnak és eseménytelennek mutatják, miközben agyunk – egyébként a mindennapi élet ingereinek mértékéhez szokva – a túlingerlődést reagálja le, amikor a „túlhasználat” átcsap addikcióba. A dopaminélményt hajszoljuk (dopamin = boldogsághormon), mert sokkal könnyebben elérhető, mint a valódi életben, ahol tennünk kell valamit azért, hogy képesek legyünk jól érezni magunkat. Persze ha csokit majszolunk, annak kémiai hatása azonnali lehet, de ehhez még előbb meg is kell vennünk azt a csokit.Sokan élnek ma olyan érzelmi állapotban, amiben egyszerre diagnosztizálható az okostelefon addiktív hatása, az önértékelés hullámvölgye és a szeparációs szorongás, kiegészülve az elutasítástól való szorongással.Az impulzusfüggőségre két alapmotívum jellemző: a sóvárgás valamilyen kellemes állapot után, és a kiszabadulás vágya egy kellemetlen érzésből. Ez olyan húzás- és lökésmechanizmus, amely egyidejű is lehet, de felváltva is működhet. Az okostelefon platformjaitól megkapható változó intenzitású és gyakoriságú ingerek elérik, hogy az agyban a dopamin az agy érzelmi életért felelős területein löketszerűen szabadul fel. Az ilyen módon kiváltódó elégedettség- és boldogságérzet utáni vágy az, ami újra és újra kényszerítő erővel hat a felhasználóra. 

Gondoljunk bele, hogy felnőtt életünkben milyen vágyaink lehetnek, amelyekért nem kell megdolgoznunk. A valóságban aligha találunk ilyet. Ha több pénzre vágyunk, akkor lehet, hogy kimagasló teljesítményt kell nyújtanunk, amit erősen nehezít, ha van egy rettenetes főnökünk, aki mellett folyamatos frusztrációt kell átélnünk. Ha meg jobban akarunk kinézni, akkor edzőteremben kell izzadni, megdolgozva az izmos külsőért. Jó, ha szenvedély és ambíció van valakiben. De érzelmi egyensúly csak akkor érhető el, ha mindez a realitásban is megvalósul.