Tippek egy sikeres nyári szünethez, hogy az mindenki számára pihentető legyen

Míg egy átlagos gyerek izgatottan várja az iskolaév végét, a szülők számára a nyári szünet nem mindig ilyen egyértelműen örömteli időszak. A hosszú szünet igazi kihívás lehet, különösen az érzelmi, viselkedési nehézségekkel küzdő vagy fejlődési sajátosságokkal élő gyermeket nevelő szülőknek. Ezeknek a gyerekeknek az iskola biztosítja a szükséges struktúrát és rutint, amely nélkül hajlamosabbak a szorongásra, dacosabb magatartásra, indulatkezelési és érzelemszabályozási nehézségekre. Néhány stratégiával azonban megkönnyíthető a ráhangolódás a nyárra, hogy az elkövetkezendő hónapok a gyerekek és szülők számára egyaránt élvezetesek és pihentetők tudjanak lenni.

1. Tartsuk meg a napi rutint!

Fontos, hogy a nyári szünetben is minél jobban megtartsuk az év közben megszokott napi rutint, beleértve az étkezési időket vagy a lefekvés időpontját. Bár csábító lehet hagyni, hogy a gyerekek későn feküdjenek és keljenek, a rendszeresség fenntartása hosszú távon kifizetődő. Így nem esnek ki a megszokott rutinból, ezáltal az együttműködésüket is könnyebb lesz elnyerni. Az otthoni napirendet próbáljuk utazás közben is nagyjából követni.

2. Készítsünk vizuális időbeosztást, napirendet!

Sok gyerek számára megnyugtató a kiszámíthatóság, és jelentős szorongást okozhatnak a hirtelen változások, váltások. A napi tevékenységeket fotókkal vagy illusztrációkkal bemutató táblázatok vagy napirendi kártyák segítségével részletesen meg tudjuk jeleníteni, hogy mi fog történni a nap folyamán. Az olyan tevékenységeket is előre lehet jelezni velük, amelyek esetleg a megszokott rutinban nem szerepelnek (pl. ebéd után játszótér helyett ma strandra megyünk, vagy hétvégén vendégek jönnek hozzánk). Az ilyen táblázatok nemcsak a gyerekek számára hasznosak, hanem a szülőknek is segítenek átlátni a napot és megszervezni a teendőket. Ha a napi tevékenységeket előre megtervezzük, és ezekről a gyerekeket is időben tájékoztatjuk, akkor a váltások okozta nehézségek könnyebben áthidalhatóvá válhatnak.

Hirdetés

3. Ne tervezzünk túl!

Sok szülő érezheti a nyomást, hogy a nyári szünet alatt a lehető legtöbb programot szervezze meg a gyerekeinek. A táborok, napközik lehetőségeinek tárháza valóban végtelen, de arról sem érdemes megfeledkezni, hogy egy kis üresjárat, sőt akár egy kis unalom is számos fejlődési lehetőséget tartogat magában. Nem szükséges a nap 24 óráját kitölteni a gyerek számára, hagyjuk, hogy legyenek olyan napok, időszakok, amikor saját magát kell elfoglalnia. Talán nem is gondolnánk, de az unalom mentén a gyerekek számos készséget sajátíthatnak el. Kutatások szerint új tevékenységeket próbálnak ki, jobb frusztrációtűrő képességet fejlesztenek ki, megtanulnak kezdeményezni és szórakoztatni, tervezési stratégiákat és problémamegoldó készségeket sajátítanak el, nő az önbizalmuk és a kitartásuk, és végső soron jobban megismerik önmagukat. Arról nem is beszélve, hogy a szülő válláról is lekerül egy jó nagy teher, ha nem kell állandóan azon törnie a fejét, hogy miként szórakoztassa gyermekét a szünet alatt.

4. Gondoljuk át: készen áll a táborokra?

A tábori élmény – otthontól való távolmaradás és társakkal való együttlét – segíthet a gyerekeknek társas készségeik, illetve az önállóság és az alkalmazkodóképesség fejlődésében. Általában 10-12 éves kor körül állnak készen egy hosszabb ottalvós táborra, bár a felkészültség életkor, tapasztalat és temperamentum függvényében változhat. A tábori plakátokon mosolygós-nevetős gyereksereg köszön vissza ránk, a képeken ritkán jelenik meg a szorongás, amely a többnapos, akár többhetes különválás természetes reakciója. Az esetek többségében az izgalom felülmúlja az idegességet, de néhány gyereknél a szorongás oly mértékűvé válhat, ami megakadályozza őket abban, hogy élvezzék ezt a szórakoztató és személyiségformáló élményt.

A kulcs ahhoz, hogy segítsünk a gyerekeknek legyőzni a tábor előtti szorongást, az, hogy ismerjük el az érzéseiket, és adjunk nekik eszközöket a kezelésére. Ehhez elengedhetetlen, hogy megértsük, mi okozza a szorongását, és hogyan tudunk segíteni neki szembenézni ezekkel az aggodalmakkal. Ha például a külön alvás, új emberek vagy egy új tevékenység miatt aggódik, próbáljuk meg ne hirtelen, hanem fokozatosan bevezetni ezeket az új élményeket, hogy könnyebben hozzájuk szokhasson. Aludjon néhány éjszakát a nagyszülőnél, menjen olyan táborba vagy napközibe, ahol már esetleg ismer másokat is. A programok kiválasztásába szerencsés őket is bevonni, hogy legyen beleszólásuk, hova, milyen hosszú időre szeretnének kiszakadni a megszokott környezetből. A mai világ nagy előnye, hogy egy telefonhívásnyira vagyunk egymástól, így meg lehet beszélni egy fix időpontot minden napra, amikor a család felhívja a kis táborozót.

Ha úgy látjuk, hogy minden figyelmességünk és törekvésünk ellenére is szorong a gyerek, gondoljuk át, eljött-e az ideje, hogy ennyi időt külön töltsön tőlünk. Ne erőltessünk semmit, jövőre is meg lehet próbálni!

Pihentető nyarat kívánunk minden kedves olvasónak!