Havanna-szindróma: mi állhat a titokzatos tünetek mögött?

2016 végén a Kubában tartózkodó amerikai diplomaták és családtagjaik számos neurológiai tünetről számoltak be, beleértve a szédülést, fejfájást, hányingert, halláscsökkenést és koncentrációs nehézségeket, miután egy igen erős hangingernek voltak kitéve az otthonuk körül. A tünetegyüttes a Havanna-szindróma elnevezést kapta, és érthető módon jelentősen megzavarta az USA és Kuba kapcsolatát.

Kongresszusi meghallgatások kezdődtek a feltételezett támadásokról, melyek egyeseknél akár évekig tartó tüneteket is okoztak. Azóta más országokból is – például Kínából, legutóbb Ausztriából – érkeztek jelentések hasonló tüneteket mutató emberekről, mely eseteket az amerikai kormány „rendellenes egészségügyi eseményeknek” (AHI: anomalous health incidents) nevezte el.

A tünetek hirtelen megjelenése óta tart a szakmai vita a lehetséges okokról, és számos elmélet született a növényvédő szerek ártalmas hatásaitól kezdve a tömegpszichológián át egészen a tücskök ciripeléséig. Most azonban egy új kutatás nyomán, mely két átfogó vizsgálatot mutat be, sokan úgy gondolják, hogy pont kerülhet az i-re a lehetséges okokat illetően. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által végzett kutatások idén márciusban közzétett részletes eredményei alapján az érintett személyek ugyanis nem mutatnak olyan klinikai tüneteket, és agyi képalkotó eljárásokkal sem sikerült feltárni semmilyen olyan eltérést, amelyek pontos magyarázatot adnának ezekre a nagyon változatos tünetekre.

Hirdetés

Az első vizsgálat során a kutatók Leighton Chan rehabilitációs orvos szakértő vezetésével 86 rendellenes egészségügyi eseményt átélt embert vizsgáltak, 42 nőt és 44 férfit. A résztvevők amerikai kormányzati alkalmazottak és családtagjaik voltak, akik olyan helyszíneken tartózkodtak, amelyek mindegyike szerepelt a Havanna-szindróma kitöréséről szóló jelentésekben (mint például Kuba, Kína, az USA és Ausztria egyes részei). Az érintett résztvevők mintegy egyharmada nem tudott dolgozni a tünetei miatt. A hallás, az egyensúly, a kogníció, a látás és a vérkép klinikai vizsgálatának eredményeit összevetették 30 hasonló munkaképességű, de tünetmentes személy eredményeivel, és ezek alapján a kutatók azt találták, hogy a két csoport között az egyetlen jelentős különbség a fáradtság, a stressz és a depresszió fokozott tünetei voltak, melyek az önbevallás alapján a Havanna-szindrómás személyeknél jelentkeztek.

A második vizsgálat során, melyet Carlo Pierpaoli vezetett az NIH Biomérnöki Intézményében, az agyi képalkotó eljárások eredményei alapján szintén nem találtak jelentős különbséget az érintett személyek és a kontrollcsoport között, sem az agy szerkezetében, sem működésében. Az eredmények összecsengenek, függetlenül attól, hogy az esetek melyik helyszínen történtek. Az érintett személyek körében az egyensúlyi problémák voltak a legmarkánsabb panaszok: a vizsgálatok során a szindrómában érintettek több mint negyedénél jelentkeztek. A tartósan fennálló poszturális-perceptuális szédülés ezen esetei olyan agyműködési zavarra utalnak, amely az NIH kutatói szerint akár külső sérülésekhez, akár pszichés zavarokhoz is köthető.

A kutatás publikálását megelőzően az Egyesült Államok Hírszerző Közössége is közzétett egy jelentést, mely szerint a tünetek nem külföldi támadások következményei voltak. A jelentés szerint sokkal valószínűbb, hogy korábbi tünetekhez, stresszhez, környezeti nehézségekhez és egyéb „társadalmi tényezőkhöz”, például a tömegpszichológia jelenségéhez köthetők.

2017-ben, amikor a Havanna-szindróma először megjelent a hírekben, a tudósítások nagyrészt azt feltételezték, hogy „szonikus fegyverek” játszottak szerepet a tünetek kialakulásában. Egy évvel később a hírportálok „mikrohullámú” fegyvereket gyanítottak a háttérben. Egy 2018-as, az amerikai külügyminisztérium által támogatott jelentés, amelyet csak évekkel később hoztak nyilvánosságra, kétségbe vonta azokat az elméleteket, melyek szerint a sérüléseket bármilyen elektromágneses hatás okozta volna.

Robert E. Bartholomew orvos-szociológus, a Havana Syndrome: Mass Psychogenic Illness and the Real Story Behind the Embassy Mystery and Hysteria című könyv társszerzője szerint az esetek klasszikus tömegpszichológiai módon bontakoztak ki: magas státuszú egyének (hírszerző munkatársak) meglehetősen stresszes környezetben (az Egyesült Államok kubai nagykövetségén) szokatlan tünetekről számoltak be, aminek következtében a riadalom továbbterjedt a tágabb közösségekbe is (a nagykövetségekre világszerte). „Az NIH tanulmánya egyértelműen felhívja a figyelmet a klasszikus egészségügyi problémák szerepére a rendkívüli stressznek kitett populációban – mondja Bartholomew. – Itt az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk ezt az epizódot, levonjuk a tanulságokat, és továbblépjünk.”

Azonban nem mindenki üdvözli jó szívvel az új kutatási eredményeket. Mark Zaid több jelenlegi és korábbi szövetségi tisztviselőt, valamint családtagjaikat képviselő ügyvédként megkérdőjelezi az NIH vizsgálati eljárásának etikusságát, mondván, a részvételt a kezelés feltételének tekintették. (Chan határozottan vitatta ezt a felvetést egy tájékoztatón.) Zaid szerint az amerikai kormány tudatosan kihasználja a területen megmutatkozó tudományos hiányosságokat, hogy – szerinte tévesen – tagadják a Havanna-szindróma tüneteinek létezését.

A Pennsylvaniai Egyetem egészségügyi fizikusa, Kenneth Foster szerint a mikrohullámú fegyverek használatának lehetőségét nem lehet kizárni, hiszen létezik olyan technológia, mellyel mechanikus zavarok idézhetők elő a vesztibuláris rendszerben.

A vita ebben a tekintetben tovább folytatódik, bár az mindenképpen megnyugtató, hogy a rendellenes egészségügyi eseményeket átélt emberek nem szenvedtek tartós agykárosodást.