Saját élményű segítők az addiktológiában
Árokpart vagy híd?
Sehol sem tevékenykedik annyi saját élményű segítő, mint a szenvedélybeteg-ellátásban.
Már Jung is ejtett szót az úgynevezett „sebzett segítőről”, és széles körben elfogadott álláspont, hogy a személyes lelki terheltség talaján szökken szárba az a motiváció, ami a segítői hivatás gyakorlásához vezet. Mégsem érhetjük be ezzel a magyarázattal, ha addiktológiáról van szó, hiszen a pszichiátria peremvidékén sehol sem tevékenykedik annyi saját élményű segítő, mint a szenvedélybeteg-ellátásban. Vajon mi lehet ennek az oka, és hogyan lesz egy függőből segítő hivatású szakember? A válaszok keresése során a Mindennapi Pszichológia 2024/2. lapszámában megjelenő cikk szerzői – dr. Marjai Kamilla, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszék adjunktusa, addiktológiai konzultáns és Hetényi Tamás pszichológus, a Leo Amici 2002 Alapítvány munkatársa – szokatlan párbeszédbe elegyednek. Az elméleti megfogalmazásra mintegy feleletként érkezik a felépülő függőként tevékenykedő pszichológus személyes elbeszélése.
Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg webshopunkban!
Ajánlott könyv

2025-02

