New Yorkban egy korábbi Design Week keretében egy kreatív stúdió bárki által használható bokszzsákokat szerelt fel az utcákon. Talán nem véletlenül kerültek ezek a sárga párnák szemétgyűjtők közelébe; a stúdió magyarázata szerint a bokszzsákokkal lehetőséget szerettek volna nyújtani az embereknek, hogy megszabaduljanak frusztrációjuktól és fölösleges negatív érzelmeiktől.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés. Pedig katarziselmélet néven a pszichológia tudománya is komolyan foglalkozott az elgondolással.

Ranschburg Jenő egy könyvében elrettentésképpen idéz egy 1949-ből származó szöveget: „Amikor a genny összegyűlik és tályogot alkot, a tályogot fel kell nyitni és le kell csapolni. Ha ez nem történik meg, a fertőzés elterjed, és elpusztíthatja az embert. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel is. A »rosszaság«-nak ki kell jönnie. A sérelmeket, félelmeket és haragot fel kell szabadítani és le kell vezetni. (…) Amikor a nem kívánt negatív érzelmek megfelelőképpen kiürültek, beáramlanak a meleg és jó, pozitív érzelmek.”

Milyen szép is lenne a világ, ha ez így működne. Ezzel szemben viszont rengeteg kutatás arra az eredményre jutott, hogy az erőszakos viselkedés gyakorlása fokozza az agresszivitást.

Ezek egyike Brad Bushman 1999-ben végzett kísérlete, melyben több mint hétszáz egyetemi hallgató vett részt. A diákokat először is feldühítették: a kutatók fogalmazást írattak velük, majd ezt nagyon csúnyán leszólták, sablonos, gyenge munkának minősítették – természetesen elolvasás nélkül… A diákok egy részének ezután lehetősége volt, hogy két percig ütlegeljen egy bokszzsákot, a többieknél viszont ez a mozzanat kimaradt. Végül mindenki egy olyan feladatban vett részt, amelyben rossz teljesítmény esetén dudálással kellett büntetniük a „másik szobában ülő” – de igazából nem is létező – személyt. Az eredmény egyértelmű volt: akik kicsivel előbb még a bokszzsákot püfölték, sokkal agresszívebben viselkedtek, hosszabb és hangosabb dudálással támadták le ellenfelüket.

Az agresszív magatartással is az a helyzet, mint szinte mindennel: minél többet gyakoroljuk, annál jobban, annál könnyebben megy. Beépül a viselkedésrepertoárba, állandóan evidenciában marad, előkelő helyet kap a reagálási lehetőségek sorában, melyek közül a mindennapok során válogatunk.

Természetesen attól még nem változunk erőszakos emberré, ha agyonverünk egy párnát vagy halomra lövünk egy csomó ellenséget a videojátékban. Arra azonban biztosan nem jók ezek a technikák, hogy segítségükkel „lecsapoljuk” az agresszivitást, és könnyű, tiszta lélekkel folytassuk az életet.

Ahhoz, hogy csökkenthessük az agresszív késztetést, szembe kell néznünk a konfliktusokkal, melyek előidézik őket, és hatékony megküzdési stratégiákat kell elsajátítanunk. Ez pedig jóval nehezebb, mint behúzni egy bokszzsáknak…