Mit jelent az SNI?

Az SNI egy gyűjtőfogalom, ami egészen pontosan sajátos nevelési igényt jelent, az SNI-státusz által az érintett gyermeknek különleges bánásmód, kiemelt figyelem jár, illetve gyógypedagógiai és pszichés többletszolgáltatásra jogosult. Az SNI tehát nem diagnózis, mint például a gyermekpszichiátriai vagy neurológiai vélemények alján található BNO-kód, hanem a különféle szolgáltatásokhoz való hozzájutást segítő kategória. 

Kik kaphatnak SNI-státuszt?

A hatályban lévő köznevelési törvény szerint sajátos nevelési igényű az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakértői bizottság véleménye alapján jogosult a státuszra. De mit is jelent ez pontosan? A mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi és beszédfogyatékosság, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén a halmozott fogyatékosság, az autizmus spektrumzavar, illetve az egyéb pszichés fejlődési zavarok, mint a tanulási (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), a figyelem- vagy a magatartás-szabályozási zavarok is beletartoznak az SNI-jogosultsági kategóriába. Láthatjuk tehát, hogy számos különböző diagnózissal lehet SNI-státuszt kapni.

Milyen úton kaphat egy gyermek SNI-státuszt?

A köznevelési rendszerbe tartozó pedagógiai szakszolgálatok ernyője alatt működő szakértői bizottságok végzik a gyermekek komplex pszichológiai, pedagógiai-gyógypedagógiai, illetve szükség szerint orvosi vizsgálatát, amely vizsgálatok alapján állapítják meg vagy zárják ki az illető gyermek SNI-jogosultságát. A szakértői bizottságok a megyei/fővárosi és járási pedagógiai szakszolgálatokban működnek. Ha a járási szakértői bizottság vizsgálata és véleménye szerint egy gyermeknél valószínűsíthető a sajátos nevelési igény, akkor a gyermeket továbbküldik a megyei bizottságba, hiszen az SNI megállapítását és az ezt alátámasztó szakértői vélemény elkészítését minden esetben a megyei szintű szakértői bizottság végzi.

Hogyan juthat el egy gyermek a szakértői bizottsághoz?

A bizottsághoz való bekerüléshez egy úgynevezett szakértői vizsgálat iránti kérelmet kell kitölteni a szülőnek. A vizsgálatot kezdeményezheti maga a szülő, de a gyermek nevelési-oktatási intézménye is tehet jelzést a szülő felé, ha indokoltnak látja a gyermek komplex kivizsgálását. 

BTMN vs. SNI

A szakértői bizottságok az SNI mellett az úgynevezett BTMN-státuszt is megállapíthatják egy gyermek esetében. A BTMN szintén gyűjtőfogalom, ami a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget jelenti. BTMN-státuszt a járási szakszolgálat is megállapíthatja, és olyan gyermekek szokták megkapni, akik az életkorukhoz képest alulteljesítenek, esetleg társas kapcsolati problémákkal, tanulási és magatartás-szabályozási hiányosságokkal küzdenek, illetve akiknek a közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített. A BTMN-státuszú gyermekek nem minősülnek sajátos nevelési igényűnek, de bizonyos többletszolgáltatásokat (pl. nevelési tanácsadást, pszichológiai ellátást) ők is igénybe vehetnek.

Kérjük vagy kerüljük?

Sok család tart az SNI-státusztól, hiszen bár a jogszabályok szerint valóban számos szolgáltatást igénybe vehet a gyermek és a szülő egyaránt, a valóságban sajnos sokszor stigmaként élik meg a sajátos nevelési igényt. Fontos tudni, hogy SNI-státusszal olyan intézménybe járhat a gyermek, melynek alapító okiratában szerepel, hogy fogadnak SNI-s gyerekeket, és szerencsére ezekből egyre több van.A magyar oktatási rendszer az elmúlt évtizedekben támogatja az integráló nevelés-oktatást, azonban hosszú még az út, míg ez inkluzív, minden gyermek számára előnyös módon meg tud valósulni. A szakemberek azonban semmiképpen nem javasolják az SNI-státusz megkerülését, hiszen minél hamarabb derül ki egy gyermek/tanuló bizonyos területeken mutatott nehézsége, illetve történik meg a mögöttes okok feltárása, annál hamarabb kaphat segítséget az illető, amivel a nehézségei csökkenhetnek, beilleszkedése és társas kapcsolatai javulhatnak.A szakértői bizottságok abban is segítik a családokat, hogy közösen kiválasszák a gyermeknek leginkább megfelelő intézményt. Az SNI tehát nem csupán jogi státusz, hanem fontos eszköz a család kezében, amely segíthet hozzájutni az egyéni szükségletekhez igazodó támogatásokhoz, és hozzájárulhat a tanulási és fejlődési célok eléréséhez.