Az ADHD-s gyerekek nem tudnak sok ideig koncentrálni. 

Sok gyerek az iskolában tapasztalt figyelmi nehézségek miatt kerül a diagnosztikai folyamatba, ezért sokan feltételezik azt, hogy az ADHD-s gyerekek nem tudnak néhány percnél tovább koncentrálni valamire. Az igazság azonban az, hogy ha valami megerősítő vagy lebilincselő tevékenységet folytatnak, például egy izgalmas kalandregényt olvasnak, akkor hosszú ideig is tudják figyelmüket fókuszálni. Dr. Caroline Mendel, a Child Mind Institute klinikai szakpszichológusának elmondása alapján a zavar elnevezése ellenére valójában nem is maga a figyelemhiány a probléma, hanem az, hogy nehezen irányítják figyelmüket olyan dologra, amely nem különösebben érdekes vagy jutalmazó számukra – beleértve a szülők és tanárok utasításait. Sőt, sok ADHD-s személynél tapasztalható az úgynevezett hiperfókusz, amikor intenzív figyelmet fordítanak a számukra érdekes dolgokra, tevékenységekre.

Ha egy gyerek nem hiperaktív, akkor nem lehet ADHD-s. 

Az ADHD kapcsán többféle megjelenési típusról beszélhetünk: döntően figyelemhiányos, döntően hiperaktív-impulzív, valamint kombinált típusról. Ezek alapján tehát nem szükséges egy gyereknek hiperaktív tüneteket mutatnia ahhoz, hogy megkapja a diagnózist. Ha egy gyerekre a hiperaktív-impulzív megjelenési forma jellemző, akkor a tünetek közé tartozik, hogy nyugtalan és rendkívül aktív, fészkelődik, szaladgál, nem tud csendben ülni, de ide tartozik az impulzív viselkedés is: ha nehezére esik várakozni, gyakran mások szavába vág, vagy mások számára tolakodóan viselkedik. Sok embernek ezek a viselkedési formák jutnak eszébe, amikor az ADHD-ra gondol. Az úgynevezett figyelemhiányos megjelenési formára azonban inkább az jellemző, hogy könnyen terelődik a figyelem, és nehéz a tartós erőfeszítést igénylő feladatokra – például házi feladatra vagy dolgozatra – koncentrálni. Más végrehajtó működési nehézségek, mint például a feledékenység és a szervezési nehézségek, szintén ebbe a megjelenési formába tartoznak. A hiperaktivitás itt tehát nem tünet. 

Csak a fiúknál jellemző az ADHD.

Valóban több, átlagosan kétszer annyi fiút diagnosztizálnak ADHD-val, mint lányt. A nemi eloszlásban mutatkozó különbség azonban nem annak köszönhető, hogy ennyivel több fiú lenne érintett, hanem sokkal inkább az eltérő tüneti kép magyarázza ezeket az adatokat. Míg a fiúknál inkább a hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei dominálnak, addig lányoknál a figyelemzavar és az ehhez kapcsolódó tünetek jellemzőek, melyek kevésbé zavaróak és figyelemfelkeltőek a környezetük számára, így sok esetben nem vagy csak sokkal később jutnak el szakemberhez.

Az ADHD csak gyerekkorban jelent problémát, és idővel el fog múlni. 

Az ADHD tüneti képe idővel változhat, de ez nem jelenti azt, hogy el is tűnik. Caroline Mendel szerint az ADHD-s gyerekek körülbelül egyharmadánál felnőttkorban már nem jelentkeznek a tünetek, további egyharmaduknál bár jelen lesznek felnőttkorban is, ezek nem lesznek olyan zavaróak, mint gyerekkorukban. És lesznek olyanok is, akiknek egész életükben markáns tüneteik maradnak. Bár kedvezőnek tűnhet ez a prognózis, mégsem érdemes arra várni és reménykedni, hogy egy gyerek „kinövi” az ADHD-t. Fontos, hogy a diagnózis után megkapják a megfelelő segítséget, hiszen számtalan küzdelemnek és konfliktusnak elejét tudjuk venni, ha a gyerekek időben elsajátítanak olyan készségeket és stratégiákat, melyek segítségével kezelni tudják nehézségeiket. 

Az ADHD-t a hibás gyereknevelés és a szabályok hiánya okozza. 

Ha egy gyerek impulzív, nem követi az utasításokat, és külső szemmel nézve sokat „rosszalkodik”, könnyű arra a következtetésre jutni, hogy otthon bizony nem tanították meg neki, hogyan kell viselkedni. Az ADHD azonban idegrendszeri fejlődési zavar, amelynek kialakulására a szülők gyereknevelési stílusának nincsen hatása. Másoknál bevált szülői stratégiák gyakran nem működnek ADHD-s gyerekeknél. Bár valóban nem a gyereknevelési hiányosságok okozzák a zavart, a szülők mégis kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az ADHD-s gyerekek megtanulják szabályozni a viselkedésüket. 

A gyógyszeresen is kezelt gyerekeknél nagyobb lesz később a függőség kialakulásának kockázata. 

Számos tanulmány megállapította, hogy az ADHD-val diagnosztizált gyerekek esetében a gyógyszeres kezelés nem növeli és nem is csökkenti az alkohol-, nikotin-, marihuána- és kokainfüggőség kockázatát. Az ADHD-s gyerekeknél sajnos valóban nagyobb a kockázata a szerekkel való visszaélésnek, ez azonban magával a zavarral függ össze, nem pedig a zavar kezelésére használt gyógyszerekkel. Mivel sok ADHD-s egyén hajlamos az impulzivitásra, a hiperaktivitásra, és koncentrációs nehézségekkel küzd, könnyen vonzóvá válnak számukra azok az szerek, amelyek minimális erőfeszítéssel fékezik ezeket a nehézségeket. Továbbá az ADHD-s emberek hajlamosak intenzívebben érezni a szerek hatását, ami szintén függőséget okozhat. Kezeletlen ADHD esetén kifejezetten nagy a későbbi kábítószerrel való visszaélés veszélye.

Forrás: https://childmind.org/article/...