Közérzet és biztonságérzet az iskolában

A kutatásban az iskolai biztonságérzetre, közérzetre vonatkozóan 11 – a diáktársak és a tanárok által teremtett közeg tapasztalataira vonatkozó – állítást értékeltek a megkérdezettek. A kérdések többek között kitértek arra, hogy mennyire érzik magukat megbecsülve a diákok az osztályban, hogy a tanárok mennyire törődnek az osztályközösséggel, valamint arra, hogy segítenek-e a tanárok azoknak, akiknek problémája van a beilleszkedéssel.

• A tizenévesek 56%-a a közepesnél valamivel jobban érzi magát az iskolában. Az átlagosnál a gimnáziumok és a technikumok tanulói érzik jobban magukat. 
• Kifejezetten rosszul érzi magát a tanulók 5%-a, 12% kettessel értékelte a helyzetet, vagyis kifejezetten negatív visszajelzést adott.
• Általános iskolában, szakképző iskolában, kisebb településen élők között magasabb azok aránya, akik alacsonyabb biztonságérzettel rendelkeznek.

Zaklatási tapasztalatok

A kutatásban iskolai zaklatásnak tekintették a fizikai erőszak mellett a szóbeli bántalmazást és a kiközösítést, a közös programokból való kizárást is. Az offline és az online történt bántalmazások egyaránt a vizsgálat tárgyát képezték.

• A kutatás kérdőívét kitöltők 85%-a állította, hogy volt már áldozata offline zaklatásnak. Az online és az offline bántalmazás áldozatainak köre erősen összefügg, az iskolában bántalmazottak 49%-át az online térben is zaklatták. 
• Bántalmazási fajták a következőképpen oszlanak meg: lelki/szóbeli 94%, kiközösítés 57%, fizikai 32%.
• Csupán a fiatalok 15%-ának nincs semmilyen bántalmazási tapasztalata.
• A fizikai bántalmazások az általános iskolában és a szakképző iskolában jellemzőek leginkább. A fiúk körében gyakoribb ennek elszenvedése (34%), mint a lányoknál (21%). Fizikai bántalmazás gyakrabban fordul elő azokban az esetekben, amikor nem kortárs, hanem idősebb gyerek követi el a bántalmazást.
• Az érintettek fele 6–10 évesen (alsó tagozatos korban) tapasztalt először bántalmazást az iskolában.
• A kutatás eredményei alapján az iskolai bántalmazás legfontosabb helyszíne az osztályterem (81%). Ezt követi az iskola folyosója és udvara (59%, illetve 47%). Ezeknél kevésbé, de ugyancsak jellemző helyszíne a zaklatásnak a menza és a táborok, sőt, a további válaszok alapján az öltözők és a tornatermek is. Kiderült, hogy az osztálykirándulások is gyakran biztosítanak alkalmat a bántalmazóknak.
• A feltárt bántalmazási tapasztalatok kimagasló többsége nem egyszeri, hanem ismétlődő volt (66%). A fizikai bántalmazásoknál még ezt is meghaladja a visszatérő zaklatások aránya (83%). Ezeknek az eseteknek csaknem a felében napi szinten vagy ennél is gyakrabban ismétlődött a bántalmazás; igaz volt ez különösen a fizikai erőszak esetében, az iskolatípusok közül pedig a szakképző iskolákban és az általános iskolákban volt jellemző.
• A bántalmazások kimagasló többségében osztálytársak a bántalmazók; mindössze az esetek 7%-ára jellemző, hogy mások bántalmazták az áldozatot, és az osztálytársak nem. 
• A tanárok is részt vesznek valamilyen módon a bántalmazásban (21%). Ez átlagon felüli arányban fordul elő a szakképző iskolákban.
• A válaszadók harmadával előfordult már, hogy nem ment iskolába, mert attól tartott, hogy bántani fogják. A szakképző iskolába járók, a kisebb településen élők és a fizikai bántalmazások elszenvedői az átlagnál magasabb arányban próbálták már így elkerülni a zaklatást. Ez a stratégia a lányok körében jellemzőbb.

Zaklatási tapasztalatok az online világban 

• A vizsgált populáció 44%-a állítja, hogy szenvedett már el online zaklatást. Jóval magasabb arányban voltak azok, akiknek offline bántalmazási tapasztalatuk is van, de nem kizárólag őket érintette. 
• Összefoglalva a különböző bántalmazási tapasztalatokat: a válaszadók 42%-át online és az iskolában is zaklatták, 44%-ukat csak az iskolában, és 3%-ukat csak online. 
• Az online bántalmazás elszenvedése a lányok körében elterjedtebb, mint a fiúknál. 
• Az online zaklatás is az osztálytársakhoz köthető a leggyakrabban, de korántsem olyan kiemelkedő arányban, mint a fizikailag megvalósuló zaklatások esetében. Az online bántalmazások áldozatainak 58%-ánál voltak az osztálytársak a zaklatók. Ennél a típusnál az sem ritka, hogy a bántalmazott nem ismeri az elkövetőt (23%). 
• Online zaklatást a legtöbb érintett privát üzenet formájában tapasztalt (67%), de jellemző platform az Instagram (34%) és a Facebook (26%) is. 

Iskolai élet – a konkrét (személyes) bántalmazási élményeken túl

• A válaszadók háromnegyede úgy látja, hogy a kortársai bántják egymást online vagy élőben. Körükben az a legjellemzőbb tapasztalat (47%), hogy online és élőben egyaránt gyakori a zaklatás. A válaszadók tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy nagyon elterjedt az online bántalmazás, de nem adta át a helyét a személyes zaklatásnak, gyakran azt kiegészítve jelentkezik. Budapesten és a gimnáziumokban elterjedtebb lehet az online zaklatás, mert ezekben a csoportokban átlag feletti arányban gondolják a válaszadók, hogy jellemzőbb az internetes bántalmazás, mint a személyes. 
• A válaszadók harmada volt már maga is elkövető, bántalmazó a saját bevallása szerint. Az iskolai közeg fontosságára irányítja a figyelmet az a tény, hogy az áldozatok körében jelentősen magasabb azok aránya, akik elkövetők is voltak, mint azok körében, akiket nem zaklattak, vagyis valószínűleg bizonyos közösségekben jellemzőbb, gyakoribb a zaklatás, aminek néha az elkövetői, néha az áldozatai között találja magát valaki. 
• A válaszadók, akik saját maguk voltak már bántalmazók, jellemzően lelki sérelmet okoztak, fizikai bántalmazást mindössze 15%-uk vallott be. Az elkövetőkön keresztül vizsgálva is az derül ki, hogy a fizikai bántalmazás az átlagosnál jellemzőbb a szakképző iskolákban. 
• A bántalmazók 78%-a csak személyesen zaklatott mást, vagyis ilyen módon közelítve is kisebbnek tűnik az online bántalmazás jelentősége a személyesnél.
• A válaszadók 38%-a olyan osztályközösségben tanul, ahol van rendszeresen csúfolódó és rendszeresen kigúnyolt tanuló is. Csak a válaszadók ötöde jár olyan helyre, ahol sem bántalmazó, sem bántalmazott nincs. 

Segítségnyújtással és beavatkozással kapcsolatos tapasztalatok

• A tanulók szerint a tanárok az esetek körülbelül 40%-ában tudnak róla, hogy van probléma egy osztályban, és mindössze 14%-ában lépnek közbe. A közbeavatkozás 4%-ban abban merül ki, hogy rászólnak az illetőre, 1%-ban pedig valamilyen büntetést adnak. Komplexebb megoldást (beszélgetést, az egész osztályközösség, esetleg a szülők bevonását) az esetek 7%-ában alkalmaznak.
• A válaszadók által látott bántalmazások 11%-ában mindig közbelépett felnőtt, 58%-ában néha közbelépett, néha nem. A válaszadók negyede volt szemtanúja olyan bántalmazásnak, amelybe egyáltalán nem avatkozott be felnőtt. 
• Az iskolákban, ahol előfordul bántalmazás, jellemző, hogy vannak olyan tanulók, akik tesznek valamit, felszólalnak mások bántása ellen (64%). Különösen magas arányban jellemző ez a 6 vagy 8 osztályos gimnáziumokban. 
• A tanulók jelenős része (36%) nem tudja megítélni, hogy inkább kedvező vagy inkább kedvezőtlen azok megítélése, akik a bántalmazott fél védelme érdekében beavatkoznak. Az érdemi válaszok inkább a kedvező irányába húznak (35%), de jellemző az a vélemény is, hogy kedvezőtlen (29%). Figyelemre méltó, hogy azok, akik voltak már zaklatás áldozatai, jellemzőbben gondolják úgy, hogy veszélyes beavatkozni (kedvezőtlen a megítélése), mint azok, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk.
• A tanulók elsősorban barátokhoz, osztálytársakhoz és a szüleikhez vagy az osztályfőnökhöz fordulnak segítségért, ha bántalmazzák őket. A tanárok közül az osztályfőnökök szerepe nagy ezen a téren, 39% fordulna hozzájuk segítségért; a többi tanár szerepe és az iskolapszichológus szerepe jóval csekélyebb.
• A válaszadók negyede úgy érzi, senkihez nem fordulna segítségért. A korábban már zaklatást elszenvedők körében jóval magasabb azok aránya, akik szerint nincs kihez fordulni (27%), mint azok körében, akik nem rendelkeznek ilyen tapasztalattal (9%). 
• A segítségkérés az eredmények szerint az esetek körülbelül felében hatékony, érdemi változást idéz elő. Leginkább a szülőktől, az osztályfőnöktől és az osztálytársaktól kaptak segítséget azok, akik problémájukkal felkerestek valakit, és javult is ezáltal a helyzetük.

Megelőzés 

• A válaszadók fele úgy látja, hogy a tanárai tesznek valamit az iskolai bántalmazás megelőzése érdekében. (Annak ellenére, hogy a problémás eseteknél alacsonynak mérték a tanárok beavatkozási arányát, sőt azt mutatták az eredmények, hogy a diákok szerint sokszor nem is tudnak a problémáról.) 
• Különösen a 6 vagy 8 osztályos gimnáziumokban igaz, hogy még az online felületeken történő bántalmazás megelőzésének és kezelésének a kérdésére is kitérnek az iskolában. A tanulóknak a kutatásban összetett módon mért iskolai biztonságérzete erős összefüggést mutat azzal, hogy tapasztalataik szerint tesznek-e valamit a tanárok a megelőzés érdekében: azon tanulók csoportjában, ahol az online bántalmazással is foglalkoznak, mindössze 6% azok aránya, akiknek alacsony szintű a biztonságérzetük, míg azok körében, akiknek a tanárai nem tesznek semmit a bántalmazás megelőzése érdekében, 49%. 
• A válaszadók 47%-a úgy tudja, hogy az iskolája tanórák keretében vagy más módon foglalkozik az iskolai bántalmazás témájával. Ez a 6 és 8 osztályos gimnáziumokra jellemző a leginkább (61%), a legkevésbé pedig a szakképző iskolákra (30%). 
• Annak ellenére, hogy a különböző iskolatípusok meglehetősen különböznek abban, hogy mennyire tesznek lépéseket a megelőzés érdekében, a hatékonyság terén nem térnek el nagyon egymástól a tanulók beszámolói alapján. A 6 vagy 8 osztályos gimnáziumba járók 25%-a szerint nem sikeres az iskolája a bántalmazás kezelésében; a szakképző iskolák esetében ez az arány magasabb, de nem jelentősen (32%). 

Attitűdök

• A kérdőívet kitöltő fiatalok jelentős többsége elítéli az iskolai erőszakot: 79% teljes mértékben, és további 11% a közepesnél nagyobb mértékben. 
• A bántalmazással kapcsolatban valamennyire megengedő álláspontok közül az a legelterjedtebb, hogy „természetes, hogy egy közösségben vannak erősebbek és gyengébbek, így a bántalmazás sem kerülhető el”; ezzel 37% „inkább” egyetért. Mindössze 4% ért egyet azzal a problémát kicsinyítő állásponttal, hogy „senkinek nem lesz baja attól, ha kigúnyolják vagy kiközösítik az iskolában”. 
• Az iskolai erőszakkal kapcsolatos attitűdök összegzése: a válaszadók közel kétharmada teljesen elítélő, 37%-a ambivalens, és csak 2%-a megengedő, vagyis bagatellizáló. A bántalmazást elszenvedők 63%-a, míg a tapasztalattal nem rendelkezőknek csak 46%-a elítélő.
• A lányok magasabb arányban tartoznak a bántalmazást elítélők csoportjába (67%), de a fiúkra sem jellemző a megengedő attitűd: körükben inkább az ambivalens véleménnyel rendelkezők aránya magas. 
• Az idősebbek, legalább 17 évesek körében jellemzőbb az erőszak elítélése, mint a fiatalabbak csoportjában.

A témáról még többet olvashatnak az UNICEF oldalán: www.unicef.hu/bullying