Testünk az életteliség, az ismerősség és az otthonosság tapasztalatának legalapvetőbb forrása. Önazonosságunk és biztonságérzetünk jelentős részben tudattalan módon formálódik, ahogy a légzés, a tartás, a mozdulatok, a belső és külső észleletek magától értetődőnek tűnő mintázatai pillanatról pillanatra váltják egymást. Ezt a folytonosságot szakítja meg a traumatikus életesemény, amelyben uralkodóvá válik a fenyegetettség és a tehetetlenség elsöprő erejű érzése, a test pedig magára marad az elviselhetetlen élménnyel. Mi játszódik le ilyenkor bennünk, és mi történik a traumát követően? Merre futnak a menekülőutak, amelyek ideig-óráig megóvnak a trauma emlékétől, és merre azok, amelyeken egyszer talán mégis visszatérhetünk önmagunkhoz, testi-lelki értelemben egyaránt? Hogyan lehet újra megtalálni a jó érzésekkel teli belső élményvilágot, amely a trauma hatására elérhetetlenné vált, vagy létrehozni azt, ha eleve nem tudott maradéktalanul kialakulni az élet kezdetén? Az előadásban ezekre a kérdésekre keressük a választ, középpontba állítva a test szerepét a traumatizáció és a traumafeldolgozás folyamatában.

A műhelyen való részvétel regisztrációhoz van kötve: https://forms.gle/pHjzgwunqVm6PXd28