Különösen a nagy mellre jellemző, hogy számos tekintetben árucikként kezeli és fetisizálja a nyugati média. A nők mellét nem az alapján vizsgálják vagy ünneplik, hogy mire valók, hanem aszerint, miként kell kinézniük. Tehát a kortárs tömegkultúra a női mellet egyrészt elválasztja funkcionális céljától (pl. szoptatás), másrészt a nagy mellet a nőiesség fogalmához köti. Ennek hatásra nagy mell a nőiesség különösen meghatározó jellemzőjévé vált.

Viszont a női mell efféle megközelítése befolyásolhatja a nők saját testtel kapcsolatos érzéseit... Amint arról korábbi vizsgálatokban is beszámolnak, a mellmérettel való nagyobb elégedetlenség együtt jár a negatív testképpel és a testtel való általános értelemben vett elégedetlenséggel. Azt is mondhatjuk, hogy a mell méretével kapcsolatos elégedetlenség a globális negatív testkép egyik fontos mutatója: aki nem elégedett a mellének méretével, a teste egészével sincs jóban. Az elégedetlenség másik fontos negatív hatása pedig az, amit az egyén önértékelésére és szubjektíven átélt boldogságára, vagyis pszichológiai jóllétére gyakorol.

Minél fiatalabb egy nő, annál valószínűbb, hogy elégedetlen a mellének méretével. Több tényező is hatással lehet arra, hogy az életkor előrehaladtával a nők e téren elégedettebbé válnak. Egyrészt a női mellet tárgyiasító üzleti célú/ társas üzenetek kevésbé érnek célba ebben a csoportban, mint a fiatalabb nők körében. Másrészt ez az életkorral együtt kialakuló védettség valószínűleg együtt jár olyan tapasztalatok átélésével, mint az anyaság és a szoptatás, amelyek segítenek a nőknek, hogy a mellük eredeti biológiai funkciójára fókuszálhassanak. Az anyai nézőpont, amely a melleknek a baba táplálásával kapcsolatos „felhasználását” hangsúlyozza, csökkentheti azt az egyoldalúan torz üzenetet, amely azokat elsősorban szexuális díszként szeretné láttatni.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 4. számában olvasható