A sikeres alkalmazkodás során új képességekre tehetünk szert, nagyobb önismeretet és komoly sikerélményt nyerhetünk. Egy krízishelyzetet mindenki máshogy él meg, az egyén pillanatnyi helyzetétől, a korábbi –akár a családban korábban megélt hasonló – tapasztalatoktól és a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően. Az alábbiakban leírt lehetséges nehézségek vagy könnyebbségek közül természetesen nem mindegyik vonatkozik mindenkire, és a lista tovább is bővíthető.

Amikor ezt írom, a korlátozások sok helyen már csökkennek. Ez különböző országokban eltérő lehet, annak minden előnyével és hátrányával. Lehet, hogy ahol vagyunk, ott még szigorúbbak, vagy épp lazábbak a korlátozások, mint az otthon maradt családunk, szeretteink környezetében. Ez elbizonytalaníthat, felerősítheti a távolság érzését. De segíthet is tudatosítani, hogy fizikailag hol vagyunk most valójában. Fontos, hogy továbbra is felelősségteljesen járjunk el, de ne legyen bűntudatunk a távolság okozta különbségek miatt!

Ahogy a krízishelyzet kezd elmúlni, kezdünk az új körülményekhez hozzászokni, illetve a „régihez” visszatérni –ez jelenthet megkönnyebbülést, de újabb erőpróbát is. Lehetséges, hogy a felgyülemlett feszültség, szorongás most csapódik le, akár anélkül, hogy ezt tudatosan észlelnénk. Ez megjelenhet ingerlékenység, fáradtság, szorongás formájában, kellemetlen gondolatokként, vagy más formában is. Legyünk saját magunkkal és a körülöttünk lévőkkel türelmesek! Ha van rá módunk, beszélgessünk, írjuk le, próbáljuk feldolgozni, ami történt és történik, és ha szükség van rá, kérjünk segítséget.

Lehetséges problémák

Kettős bezártság

A külföldi létnek legtöbbször egyik eleme az az érzés, hogy az ember nem magától értetődően része a körülötte lévő közösségnek. Ez a távolság-érzés felerősödhet a fizikai távolságtartás miatt, ami egy „kettős bezártság” érzéséhez vezethet: egyrészt fizikailag vagyunk a lakáshoz kötve, másrészt felerősödik az eddigi, jól ismert közösségtől (család, barátok, kollégák) való távolság érzése. Ez ijesztő lehet, ha egyébként a jelenlegi, külföldi közösségben már otthonosan éreztük magunkat, és most hirtelen elkezdünk a korábbi közeg után vágyódni. Krízishelyzetekben hajlamosak vagyunk regresszióval, egy korábbi fejlődési állapotra való visszatéréssel reagálni – mint ahogy a kisgyerek, ha kisebb testvér születik, hajlamos visszatérni korábbi, már kinőtt viselkedésformákhoz. Idővel, ahogy az új helyzethez alkalmazkodunk, és találunk új, kreatív megoldásokat, általában a honvágy is mérséklődik.

Új kapcsolatok kialakítása

Egy új helyen mindig fontos az új kapcsolatok kialakítása. Ezek lehetnek barátok, de akár csak az, hogy tudom, ki lakik a szomszédban, vagy felismerem a kasszást a boltban. A valahová tartozás és a közösség iránti igény alapvető emberi szükséglet. A fertőzéstől való félelem, az izoláció és a maszkhordás ezeknek nem kedvez. Jó, ha van már meglévő ismeretség, amire lehet építeni és tudatosítani: lehet, hogy a másik fél is tart  a fertőzésveszélytől, de neki is ugyanolyan nehéz a fizikai távolságtartás. Az is segíthet, ha van online lehetőség felvenni, ápolni a kapcsolatot helyi ismerősökkel, közösségekkel.

Utazás

A vírus miatti korlátozások közül valószínűleg az utazás korlátozása érinti legsúlyosabban a külföldön élőket. A „hazalátogatás” lehetősége még akkor is fontos, ha éppen nem tervezünk utazni, de tudjuk, hogy lehetséges. Ez csökkenti a szeparáció, azaz elválás miatti szorongást. Bűntudatot válthat ki, ha aggódunk az „otthon hagyott” családtagokért, ismerősökért, esetleg valamilyen fontos eseményről maradunk le, vagy nem tudjuk személyesen is támogatni azt a hozzátartozót, barátot, akinek szüksége lenne rá. Fontos tudatosítani, hogy az utazás korlátozása rajtunk kívül álló tényező, ami végső soron a mi szeretteink egészségét is védi.

Ahogyan az utazási korlátozások enyhülnek, csábító lehet minél hamarabb megint „hazalátogatni”. Előre örülünk, hogy megint minden „visszatér a normálisba”. Ez erőt adhat, de a túlzott várakozás könnyen csalódáshoz is vezethet. A közvetlen személyes beszélgetések lehetnek mélyebbek, de sekélyesebbek is, vagy éppen felerősödhetnek a meglévő konfliktusok – főleg, ha korábban sem volt zökkenőmentes a kapcsolat, és ha a felek érzelmileg kifáradtak az elmúlt időszakban.

Információhiány és kommunikáció

Krízishelyzetekben az információhoz jutás alapvető fontosságú. A megfelelő tájékoztatás növeli a kiszámíthatóságot, csökkenti a kontrollvesztettség érzését és a szorongást. Biztonságot ad, ha tudjuk, mit tudunk tenni a veszély csökkentése és saját védelmünk érdekében.

Egy új helyen, új nyelvi környezetben sokszor nehezebb hozzájutni a fontos információkhoz. Nem biztos, hogy tudjuk, hogyan működik a helyi egészségügyi és szociális rendszer, honnan kellene informálódnunk az aktuális szabályokkal kapcsolatban. A nyelvi akadályokat felerősítheti a szorongás, pl. nem merünk visszakérdezni. Egy új nyelven beszélni, írni magában is fárasztóbb, nagyobb kognitív erőfeszítést igényel, mint a megszokott nyelven. A szorongás, és ha nagyon fontos, hogy megértsük, amit hallunk vagy olvasunk, még fárasztóbbá teheti az idegen nyelvű kommunikációt. Segíthet, ha van olyan helyi szervezet, ami az információkat több nyelven rendelkezésre bocsátja. Nézzünk utána: mik a megbízható, jól érthető és könnyen elérhető információforrások, milyen hírportálokat, hírleveleket, ismerősöket követünk figyelemmel! A törvényi keretekről és aktuális szabályozásokról a konzulátus/követség honlapja is jó információforrás lehet.

Segítség helyben

A kiszámíthatóság mellett a biztonság iránti igény szintén alapvető emberi szükséglet. A biztonság érzését segíti, ha tudjuk, hogy szükség esetén van segítség, van kihez fordulni, tudjuk, mit kell tenni – ez szintén a kontrollvesztés érzését csökkenti. Ezért fontos tudni, hogy milyen problémával kihez fordulhatunk. Érdemes egy nyugodt pillanatban végiggondolni, hogy kire, milyen ismerősökre vagy intézményekre (pl. hotline, orvos) lehet számítani. Ennek két előnye is van. Egyrészt, ha tudjuk, hogy szükség esetén kihez fordulhatunk, akkor feszült helyzetben könnyebb megőrizni a nyugalmunkat. Másrészt, krízishelyzetben sokszor nem tudjuk nyugodtan végiggondolni, hogy milyen lépésekre lenne szükség, kihez forduljunk, nincs elég idő az információk és elérhetőségek hosszas keresgélésére. Ez fokozottan igaz az esetleges egészségügyi problémákra, és családon belüli erőszak esetén vagy annak megelőzésére. A legtöbb helyen van orvosi ügyelet, krízis hotline, és speciális hotline családon belüli erőszak esetére!

Ahogy a korlátozások sok helyen oldódnak, az intézmények fokozatosan állnak vissza a személyes ügyfélfogadásra, rendelésre. Mindenképp érdemes előzetesen utánanézni, hogy az adott intézménynél mik az aktuális szabályok. Lehet, hogy az orvos, pszichológus vagy szociális munkás számára is kényelmetlen az új helyzet, bizonytalan, hogy mennyire kell fizikailag távolságot tartani. A pontos információ, a helyzet közös tisztázása itt is sokat segíthet – ne féljünk erre rákérdezni!

Egészségügyi és szociális ellátás

Aki külföldön van, hajlamos összehasonlítani a helyi ellátási rendszert azzal, amit „maga mögött” hagyott. Ha a helyi egészségügyi és szociális rendszer magasabb színvonalú, az jelenthet megkönnyebbülést, de vezethet bűntudathoz is. Fontos tudatosítani, hogy ez nem nulla-összegű játék: attól, hogy a helyi ellátást vesszük igénybe, az nem csökkenti az otthon maradott rokonok, ismerősök ellátásának színvonalát!

Lehetséges erőforrások

Fizikai távolságokat átívelő kommunikáció

Aki külföldön van, az hamar kialakít különféle stratégiákat a fizikai távolságot áthidaló kapcsolattartásra. Ha gyakorlottak vagyunk a Skype, Zoom vagy más alkalmazások használatában, akkor könnyebb az átállás a fizikairól az online vagy telefonos találkozásokra. Ahogy a közösségi élet jó része is átkerül az online térbe, könnyebb ismét bekapcsolódni az „otthon hagyott” közösségek életébe is. Így a külföldön lévő fél kevésbé érzi magát elszigetelve, kizárva a közösségből, jobban tud (vissza-)kapcsolódni. Felemelő érzés lehet egy határokon átívelő közös Zoom vagy WhatsApp hívás! Ezáltal új közösségek, új közösségi identitás is kialakulhat, pl. egy közös hobbi vagy vallási közösség körül. Ma már nem ritka, hogy egy korábbi baráti társaság „szétszóródik” a világ több országába. Az online kommunikáció felerősödése arra is lehetőséget ad, hogy most „összegyűjtsük” ezeket a szétszóródott ismerősöket. Jó ötlet lehet levél vagy képeslap küldése is – ilyenkor a várakozás izgalma, illetve az előkészítés, írás önmaga is kellemes lehet. Az élmények leírása pedig segíti azok érzelmi feldolgozását!

Online segítségnyújtás és ügyintézés

A különböző szolgáltatások, főleg az egészségügy és a szociális ellátás terén, gyakran nehezebben elérhetők azok számára, akik külföldön élnek. Az online lehetőségek bővítése ilyen szempontból könnyebbséget jelenthet. Egyre több hivatal, orvos, de pszichológus is elérhető anélkül, hogy fizikailag jelen kellene lenni. Ez az orvosi és pszichológiai segítségnyújtásban a nyelv miatt különösen is fontos – aki még nem érzi magát elég biztosnak egy idegen nyelven, annak nagy könnyebbség lehet, hogy az anyanyelvén tudja magát kifejezni. Az online pszichoterápia és pszichológiai tanácsadás sajátosságairól korábban e rovatban írtam.

Helyi beilleszkedés és akklimatizáció

Izoláció alatt a helyi kapcsolatok intenzitása csökken. Ezáltal lehetséges, hogy a hétköznapi problémákkal kevésbé konfrontálódunk, kevésbé érezzük, hogy külföldön vagyunk. Ha kevesebb a társas érintkezés, interakció, az önmagában több konfliktusforrást lecsökkent. Van időnk visszahúzódni a saját magunk által kialakított környezetbe, kisebb a folyamatos megfelelési igény, jobban tudjuk szabályozni, hogy házon kívül mikor, kivel kommunikálunk. Van időnk akár a nyelvtudásunkat fejleszteni, akár a helyi sajátosságoknak utánaolvasni. A híreken, TV-n, rádión keresztül kontrollált mennyiségben, nagyobb távolságból tudunk tájékozódni, jobban el tudjuk magunkat határolni a történésektől.