Egy bizonyos eseményhez vezető folyamat gyakran olyan bonyolult és annyi apróság játszik benne szerepet, hogy teljes megértésére csupán csak törekedni lehet. Még utólag is nehéz rekonstruálni a szálakat – s még nehezebb előre látni, melyik szál mit mozgat.

Az elmúlt hetek eseményeit követve gyakran eszembe jut Karl Popper filozófus gondolata a nem várt következményekről. Szerinte a társadalom működése annyira komplex, hogy lehetetlen teljes egészében látni a társadalmat érintő döntések következményeit. Minél nagyobb a célul tűzött változás mértéke, annál több az ismeretlen, nem várt következmény.

Lehet, hogy egy tökéletes (és koronavírus nélküli) világban minden élet egyszeri és megismételhetetlen, egyformán értékes, és senkinek nem kell döntenie élet és halál felett. A valódi világban viszont az élet is számmal mérhető – és ami számmal mérhető, azzal könnyen számolgatni kezd az ember. Például, világszerte évente 3,4 millióan halnak meg légszennyezés okozta betegségekben – Kínában a halálozások 10 százalékáért a légszennyezettség felelős.* A koronavírushoz visszatérve: egyes számítások szerint többen menekültek meg a vírus megelőzése céljából bevezetett intézkedéseknek köszönhetően, mint ahányan meghaltak magában a vírusban.**

Ugyanakkor a karanténnak nemcsak pozitív mellékhatásai vannak. Az összezártságban például megnőtt a családon belüli erőszak áldozatainak száma.*** Hogy a szociális izoláció miatt mennyivel nő az öngyilkosságot elkövetők száma, hogy kilenc hónap múlva mennyivel több gyermek születik, illetve a gazdasági visszaesés miatt hányan válnak alkoholistává és halnak meg ennek következtében – ezek is olyan számok, amiket be lehetne vonni a végtelen képletbe. De még ha lehetséges lenne is minden tényezőt figyelembe véve konkrét eredményt kapni (legalábbis bizonyos valószínűséggel), szabadna-e olyan döntést hozni, ami tudatosan veszélyezteti százezrek életét? (Ha erre a kérdésre a válasz „nem” – amit sejteni lehet a különböző államok vírusmegelőző intézkedéseiből –, felmerül a kérdés: miért más a helyzet a még több életet követelő légszennyezés kapcsán?)

Hogy az ehhez hasonló számolgatásoknak elejét vegyék, a német alkotmány a kantiánus hagyománynak megfelelően leszögezi, hogy az embert sosem lehet eszközzé degradálni egy bizonyos cél elérése érdekében – az ember mindig „öncél”. Például ezért nem szabad lelőni egy terroristák által eltérített utasszállító repülőgépet, még akkor sem, ha ezzel várhatóan több embert lehetne megmenteni, mint ahány utas a repülőn ül.

Ugyanakkor, ha valakit döntéshelyzetbe hoznak, és döntésével saját lelkiismerete előtt kell elszámolnia, nem biztos, hogy Kanttal kisegítve érzi magát. Philippa Foot közismert gondolatkísérletében egy villamos a sínen álló öt ember felé halad. Amennyiben senki nem változtat az irányon, elüti őket. Ám ha valaki meghúzza a síneket összekötő váltókart, a villamos egy másik sín felé robog tovább, ahol csak egy ember áll. A filozófus szerint az intuitív megoldás a kar meghúzása lenne, amivel az ember egy embert megöl öt másik megmentéséért.**** Persze a koronavírus versus a légszennyezettség áldozatai nem két sínen állnak, itt középen is elhaladhatna a képzeletbeli villamos. Viszont a jövőben a klímakrízis során megszaporodó problémák miatt még több bonyolult döntésnek kell megszületnie, figyelembe véve olyan összefüggéseket, amikre talán még nem is gondoltunk, és olyan következményeket, amiket elképzelni is nehéz, de amik a szakértők számára már nem láthatatlanok. Ezekre a dolgokra – „amikbe még nem gondoltunk bele” – hívja fel a figyelmet a korona-krízis, akár egy tesztvezetés.

Egy világjárvány során az összefüggések addigi statisztaszerepükből hirtelen főszereplővé avanzsálnak. A vírus okozta krízis például rámutat, milyen törékeny a gazdaság, mennyire egymásra utaltak az államok, ha polgáraik ellátásáról van szó. Ha például egy ország lezárja a határait, a szomszédos országokból érkező betegápolók csakúgy, mint a megrendelt orvosi védőfelszerelések vesztegelni fognak a határon. Ha bezárják az iskolákat, kézenfekvő megoldás lenne a nagyszülőkhöz adni a gyereket – ami ebben a helyzetben persze nem ajánlott, sőt kontraproduktív. Ha a döntéshozók rosszul mérik fel a vírus gyors terjedésének okát és menetét, s nem hoznak megfelelő intézkedéseket, sok ember élete foroghat kockán. Ha pedig rosszul mérik fel az intézkedések következményeit, nagyobb kárt okozhatnak, mint ha nem tettek volna semmit. Az összefüggéseket ignorálni olyan luxus, amit – korona ide vagy oda – sem politikusok, sem egyszerű állampolgárok nem engedhetnek meg maguknak.

*https://ourworldindata.org/outdoor-air-pollution#6-of-global-deaths-are-attributed-to-outdoor-air-pollution).

**https://edition.cnn.com/2020/03/17/health/china-air-pollution-coronavirus-deaths-intl/index.html, https://www.independent.co.uk/news/health/coronavirus-china-deaths-pollution-air-factory-fossil-fuel-quarantine-a9406426.html)

***https://time.com/5803887/coronavirus-domestic-violence-victims/).

****https://plato.stanford.edu/entries/philippa-foot/).