De nemcsak párkapcsolatokban működtetünk ilyen érzelmileg manipuláló/zsaroló mondatokat. Alig ettél, kicsikém, nem ízlik? Biztos nem is szeretsz, ha nem hívsz annyit!

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival az érzelmi zsarolást járta körbe, a szeretetéhség kapcsán kialakuló manipulatív játszmákat.

Ha megsértődsz, az a te hibád, ha megsértelek, abban mindketten benne vagyunk. Ha viszont megzsarollak, akkor sarokba vagy szorítva és én irányítok. Röviden ezek a definíciók hangzottak el. De az ítéletet kimondani egy szituációról könnyebb, mint benne lenni.

Például amikor az anyád azt hiszi, hogy nem szereted, mert nem eszed meg a harmadik tányér halászlevet. Amikor a csajod a fejedhez vágja, hogy nem szereted, mert nem találtad ki magadtól, hogy születésnapi meglepetést kéne szervezned neki. Vagy amikor a pasid megfenyeget, hogy egy hétig nem szexel veled, ha este nem maradsz otthon. És ha nem veszed komolyan a fenyegetőzést, akkor két hét.

De érdemes komolyan venni a zsarolót? Lehet azt mondani, hogy drágám, nagyon szeretlek, de elmegyek a barátnőimmel. És pont. Vagy a hisztéria/fenyegetőzés/balhé végéig várni, hátha lehiggad a másik. Vagy elviccelni az egészet. De egy odavetett Majd szólj, ha kisértődtél/kihisztizted magad! nem mindig jön jól, főleg, ha továbbra is együtt szeretnénk élni a másikkal. Vagy ha történetesen a zsaroló fél az anyánk. A kérdésre elég konkrét választ kapunk: NEM! Nem érdemes komolyan venni az érzelmi zsarolást, sőt, jó leállítani még a nulladik lépésnél.

Hogyha meg akarunk bántódni valamin, akkor meg is tudunk. Erre néhány praktikus példát ad a Momentán Társulat:

• Jó ez a farmer. - Azt hiszed, hogy megerősítésre van szükségem, mert szerinted nem vagyok elég menő, mi? Hát nem kell a megerősítésed!
• Hogy vagy? - Ilyen szarul nézek ki?!
• Felkelt a nap. - Köszi, nézzél teljesen hülyének, hogy még egy égi jelenséget sem észlelek…!

Hétköznapi mondatokat fordíts személyes támadásba, és egyértelmű lesz, hogy a másik nem szeret igazán! Ennyi a lényeg. Vagy mégsem?

Ideális esetben az igény, hogy mások kitalálják, amit szeretnénk, három-hatéves kor között elmúlik, és megtanuljuk kimondani a vágyainkat. Nem ideális esetben viszont pórul járunk kisgyerekként, amikor kifejezzük az igényeinket (“mit képzelsz magadról, hogy ilyesmi eszedbe jut?”, “ne irigykedj!”). Vágyak viszont vannak bennünk, így visszatérünk a néma követelőzés és számonkérés szintjére.

Mert ahogy F. Várkonyi Zsuzsa fogalmaz, “minden igény legális, csak nem minden megoldás fogadható el”.

Az előadásról készült filmek az alábbi linkeken tekinthetők meg: https://drive.google.com/open?id=0B_t_93E8KXA1SmdsejRNcndEX00