Manapság egyre intenzívebb - a média által generált - nyomás éri a fiatal nőket (és már a férfiakat is) a tökéletes testalak elérése érdekében – mindez hozzájárul a nők önbecsülésének csökkenéséhez. Az evés- és testképzavarok szempontjából különösen veszélyeztetettek azok, akik a divatszakmában, illetve a szépségiparban dolgoznak.

A kutatás

Egy kutatás során a divatmodellek körében kialakuló evészavarok kockázati tényezőit vizsgáltuk. Célunk annak felmérése volt, hogy választott hivatásuk valóban károsan befolyásolja-e a modellek testi és lelki egészségét. A vizsgálatnak népegészségügyi vonzata is van, hiszen az evészavarok prevenciója szempontjából fontos kérdésekkel kapcsolatban adhat támpontokat.

A nemzetközileg heterogén (a magyaron kívül cseh, dél-afrikai, francia, japán, kanadai, karib-szigeteki, lengyel, szlovák, szlovén, USA-beli) célcsoport kiválasztása személyes ismeretségen alapult (a szerző korábban modellként dolgozott). Ez segíthette a válaszadás hitelességét. A szakma minél pontosabb megismerése érdekében az alanyok közt a modellek mellett divatügynökök, fotósok, sminkesek, egy stylist, valamint egy személyi edző is szerepelt.. A modellek olyan nők és férfiak voltak, akik minimum három évet töltöttek a divatiparban, s a nagy divatfővárosok meghatározó klienseinek dolgoztak.

A vizsgálat során 29 női és három férfimodell szolgáltatott adatokat. Emellett három ügynök, két divattervező, három fotós, egy sminkes, egy személyi edző és egy stylist válaszolt a kérdőíves kérdésekre.

A kérdések kitértek a modellek gyerekkori véleményére a divatszakmáról, a család vélekedésére a választott karrierről, a saját testkép megítélésére, a kezdetben szükséges áldozatokra, a diétázási és sportolási magatartásra, különböző testsúlycsökkentő praktikákra, a szakmai kritikák kezelésére, az ügynökökkel való kapcsolatra, a jelenlegi méretkövetelményekre, a jövőbeli változtatás szükségességére és az ideális szépségre.

Milyennek látják magukat?

A válaszokból kiderült, hogy a divatszakmában dolgozó modellek jelentős hányada tévesen érzékeli a saját testét, kisebb-nagyobb önpercepciós zavarokkal küzdenek – annak ellenére, hogy a legszebbnek tartott nők közé tartoznak. Ez nem meglepő olyan környezetben, ahol a megítélés és a személyes érték szinte kizárólag a külsőségeken alapszik. A modelleknek a testük a munkaeszközük, s mindig tökéletes megjelenést várnak el tőlük.

Az a jelenség sem ritka, hogy mentális betegségben korábban nem szenvedő lányoknál jelennek meg kóros gondolatok az önpercepcióval, az evéssel és a testmozgással kapcsolatban. Ez szociokulturális okokra vezethető vissza: nagy szerepük van ebben az ügynököknek, a divattervezőknek, akik az egyre nagyobb teret nyerő karcsúságideált közvetítik.

A karcsúság megőrzése

A megkérdezettek beszámoltak arról is, hogy milyen módszerekkel igyekeznek karbantartani az alakjukat. Sokszor az egészségüket kockára téve igyekeznek megfelelni a szakmai követelményeknek. Gyakori az extrém mértékű kalóriamegvonás, nagyobb ételcsoportok teljes eliminálása az étrendből, vagy a túlzott testedzés. A legáltalánosabb módszerek közé tartozik a napi 500 kcal körüli energiabevitel, a kizárólag zöldségeken és gyümölcsökön alapuló diéta, esetleg sovány húsfélékkel, hallal kiegészítve – de nem ritka a hashajtók, diuretikumok használata és a vízböjtölés sem.

Többen elmondták, hogy nagyon tudatosan étkeznek, hogy a szükséges tápanyagokat és energiamennyiséget megadják a szervezetüknek, és nem szeretnének hiánybetegségekben szenvedni. Néhány modell azonban saját bevallása szerint semmit sem tesz annak érdekében, hogy a megfelelő méretekkel rendelkezzen, és bármit elfogyaszt, amit éppen szeretne.

Kapcsolatok, követelmények

A szakmai kritika rányomhatja a bélyegét a hétköznapokra, és a szociális kapcsolatok is romolhatnak a vágyott testalak megtartásának következtében. A megkérdezettek jelentős hányada nehezményezi a nem megfelelő ügynök–modell kapcsolatot, és nem érzik a megfelelő érdekképviseletet. Szerencsés esetben a modellek mögött valóban olyan szakmai team áll, amely a lehető legnagyobb támogatást nyújtja. A modellek általában nehéznek tartják a tőlük elvárt követelmények teljesítését, elfogadhatóbb egy olyan test reprezentálása, ami közelebb áll a természetes, de jól karbantartott alakhoz. Emellett a méretkövetelmények – főleg az elvárt csípőméret – szerintük korrigálásra szorulnak.

Anorexia, bulimia a modellek körében

A kutatás eredményei közül kiemelhető, hogy a 29 női modell közül hatnak időszakos bulimiás tünetei vannak (falásrohamok, önhánytatás). Négy személy klinikai súlyosságú anorexiában szenved, egy további modell pedig kimeríti a bulimia nervosa klinikai kritériumait. Az anorexiások testtömegindexe 13,9-15,3 közötti (a normális tartomány 18,5-25.0 között van). Három személy evészavara a modellkarrier előtt indult, kettőé a modellhivatás gyakorlása során kezdődött. 17 modell számolt be arról, hogy a divatszakma fokozta a testi túlaggódásaikat.

A modellek egészségét illetően nagy a divatszakma képviselőinek, a divattervezőknek, ügynökségeknek a szerepe és felelőssége. Például a csípőméretnek nem szabad meghaladnia a 90 cm-t, holott egy 180 cm testmagasságú  lány számára ez irreális elvárás lehet. Megdöbbentő az is, hogy az izmos sportolói alkat a modellszakmában nemkívánatos. Kifogásolható az az érv is, hogy a modellek csak “vállfának” kellenek, hogy ne rájuk szegeződjenek a tekintetek, hanem a ruhára.  

A média által közvetített karcsúságideál a modellhatás miatt hétköznapjaink részévé vált, és a fiatalok előtt követendő példaként szerepel a sokszor anorexiásnak tűnő testideál. A divatszakma irreális méretkövetelményeket állít mind a női, mind a férfi modellek elé, ennek elérése érdekében étkezési és sportolási szokásaik jelentős mértékben megváltoznak, sokszor egészségkárosító méreteket öltve. A divatszakma részvevői közül a modellek fokozott kockázatnak vannak kitéve az evészavarok szempontjából. Megfelelő képviselettel véleményük érvényesítése és igényeik kielégítése nélkülözhetetlen, hiszen ők a szépségipar meghatározó szereplői. Fontos megjegyezni, hogy a közösségi portálokon egyértelműen a változtatásra való igény figyelhető meg.

(Képünk illusztráció)

Bogár Nikolett
Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet