Sokáig azt gondolták a pszichológusok, hogy a csecsemők szinte semmit nem értenek a körülöttük lévő világról, azonban az utóbbi évtizedekben egyre több meghökkentő képességükre derül fény. Ebben a körképben azt tekintjük át, hogy a még nem is beszélő babák vajon mennyire értik az olyan absztrakt fogalmakat, mint a mennyiség, vagy hogy képesek lehetnek-e számolni.

Az első elméletek: számolás csak iskoláskortól

A pszichológia mint tudomány a 19. század végén született meg, és meglepően sokáig nem volt átfogó elmélet a gyerekek intellektuális fejlődéséről. A legnagyobb hatású úttörő a 20. század első felében Jean Piaget svájci pszichológus volt, aki részletes leírásokat adott arról, hogy a gyerekek a különböző területeken milyen ütemben fejlődnek. A számok megértését vizsgálva arra jutott, hogy 4-5 éves kor előtt a gyerekek nem értik a számokat. Ezt például úgy vizsgálta, hogy a gyerek elé lerakott két sorban ugyanannyi tárgyat, majd megkérdezte, hogy a két sor ugyanannyi tárgyat tartalmaz-e – mire a gyerekek azt mondták, hogy igen. Ezután az egyik sort széjjelebb húzta, és a gyerekeket újra megkérdezte, hogy ugyanannyi tárgy van-e. Az óvodásokat megtévesztette a tárgyak széjjelebb húzása, és helytelenül azt felelték, hogy most eltér a tárgyak száma.

Piaget szerint a kis óvodások nem értik a számokat, a csecsemőknél pedig még abszurdabb lenne a számolási képesség feltételezése. Kiderült azonban, hogy módszere nem jól mérte az óvodások képességeit. Jacques Mehler francia kutató vizsgálatában például ugyanezt a feladatot csokikkal megismételve a gyerekek kiválaszthattak egy csokisort, ami az övék lehetett, és az eredmények szerint ilyenkor a gyerekeket nem lehetett becsapni egy széjjelhúzott, de kevesebb csokit tartalmazó sorral. A hetvenes és nyolcvanas években több olyan vizsgálat is napvilágot látott, amelyek azt mutatták, hogy az óvodások talán több mindent értenek a számokból, mint ahogyan Piaget feltételezte – de a csecsemőkkel kapcsolatban csak a nyolcvanas-kilencvenes években történt áttörés.

Az egérszínház

A csecsemők vizsgálatával kapcsolatban az egyik fő probléma: hogyan lehet kideríteni, hogy mit értenek meg a babák a körülöttük lévő világból, miközben nem tudunk tőlük kérdezni, vagy nem tudunk nekik utasításokat adni. A nyolcvanas évektől a kutatók új technikákat kezdtek használni, ilyen például az elvárásmegsértés módszere. Ennél a babáknak különböző jeleneteket mutatunk, és az egyes babák a jelenet más-más változatait nézhetik meg. Egyes változatokban lehetetlen dolgok történnek, ahogyan például egy bűvészmutatvány esetében. A kérdés az, vajon a baba észreveszi-e, hogy valami olyasmi történt, ami valójában nem történhetne meg – vagyis a kérdés az, hogy a babának van-e egy elvárása arról, mi történhet meg és mi nem (innen a módszer neve: elvárásmegsértés). Onnan látjuk, hogy a baba észreveszi a lehetetlenséget a jelenetben, hogy az ilyen jelenetet tovább nézi, mint a szokványosat. Ha a jeleneteket a kutatók elég ötletesen állítják össze, akkor sok mindent ki lehet deríteni arról, hogy a babák mit tudnak a világról.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható