Többnyire azokat az embereket tartjuk sikeresnek, akik elérték a céljaikat – akár szakmailag, akár családilag vagy bármilyen más területen. Nagyon foglalkoztatja az embereket, hogy vajon ezek a „csodabogarak” hogyan érték el mindezt. Azok a magyarázatok pedig, hogy én miért nem tudtam, vagy tudnám ugyanezt a dolgot megcsinálni, általában egyszerűen kifogások vagy önbizalomhiányból fakadó magyarázatszerűségek (pl. nincs tehetségem, én nem vagyok olyan, nincs elég pénzem, túl öreg vagyok, túl fiatal vagyok, stb.). Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy bárki lehet sikeres, aki az alábbiakban röviden vázolt sikerelveket alkalmazza a célkitűzéstől a megvalósításig vezető úton., illetve aki képes nagyban gondolkodni, megfizetni az „árat” és használni a végtelen potenciálját. A többi már ebből következik.

A siker mindenkinek mást jelent – szubjektív, egyetemesen nem meghatározható jelenség, amelyre ösztönösen vágyakozunk. A probléma gyökerei többnyire mi magunk vagyunk és nem a körülmények vagy mások. Azok, akik valóban sikerorientáltak és úgymond „kereső fázisban” vannak, ma már bizony megtalálják a (nyilvánvaló) titok nyitját. Mondhatjuk azt, hogy a sikerhez vezető út a fejben kezdődik. Első lépésként, aki hajlandó szembenézni a valósággal és önmagával, az a destruktív folyamatok helyett képes lesz egy olyan produktív és építő „játszmára” átállítani magát, amivel elérheti céljait.

A legizgalmasabb az egészben, hogy ez esetben még csak bonyolult pszichológiai folyamatokról sincsen szó, vagyis létezik tudatos, kidolgozott módszer a siker elérésére. A különböző trénerek, személyiségfejlesztő guruk vagy éppen a spirituális vezetők sokféleképpen fogalmazzák ezt meg – az alábbiakban ebből az egyvelegből szeretnék a teljesség igénye nélkül néhány egymásra épülő elképzelést megosztani. Igazából minden egy álommal, vízióval, céllal kezdődik...

Célok

„A céllal és a cél nélkül végzett munka között egy különbség van. Az eredmény.”

Cél nélkül élni körülbelül olyan, mint kapu nélkül focizni. A célok visznek minket előre, ezek mozgatják a világot, ezek adnak értelmet az életünknek. Szerencsére az ember alapvetően egy „célra tartó szerkezetként” működik, de van ennek egy magasabb szintje is. A célokkal érdemes tudatosan foglalkozni és komolyan tervezni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az emberek, akiknek átgondolt, leírt és időhöz kötött céljaik vannak, sokkal nagyobb arányban érik el ezeket. Erre tipikus példa a Yale Egyetemen végzett felmérés, mely szerint csupán a végzős hallgatók 3 százalékának voltak leírt, konkrét céljai. 20 év múlva ez a 3 százalék tehetősebb volt, mint a másik 97 százalék együttvéve. A nagyban gondolkodásra a legjobb példa talán a gyerekeké. Bennük még nincsenek gátlások. Amíg nem mondta nekik senki, hogy „te ezt úgysem tudod megcsinálni” „ehhez nincs tehetséged” „ehhez nem vagy elég jó”, addig számukra nincs határ. Sajnos a felnőttek szépen módszeresen kinevelik a gyerekekből ezt a nagyra törő gondolkodást, és helyébe aggodalmat, szorongást, önbizalomhiányt ültetnek. Az alapprobléma az, hogy az álmainkat, céljainkat leszűkítjük a lehetőségeink szintjére. Csupán ezt kell megfordítani, és a lehetőségeinket kell az álmainknak, céljainknak megfelelő szintre emelni, vagyis célokat kitűzni és elvégezni az ehhez szükséges kitartó munkát.

Változás

„Az elmebetegség első jele, ha továbbra is ugyanazt csinálom, amit eddig, és azt várom, hogy más eredményt kapok.”

Ha a cél és az elhatározás (pontosan mit és mikorra) megszületett, akkor nyilván a cselekvés a következő lépés. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek többnyire a szokásaik, gondolataik, félelmeik rabjaként élik életüket. Csupán annyit kell tenni, hogy – akármilyen kényelmetlen is, – a rossz berögzülések helyett a célunkhoz közelebb vivő jó szokásokat alakítunk ki. Egyszóval kilépünk a komfortzónából, jobban mondva inkább kiterjesztjük azt. A világ, az univerzum és minden folyamatosan változik – a változás a legtermészetesebb folyamatok egyike. Hozzá kell hát szoknunk ahhoz, hogy ha valamit el akarunk érni, akkor szükségszerűen változnunk, változtatnunk kell. Arról nem is beszélve, hogy a fejlődés változás nélkül abszolút elképzelhetetlen lenne.

„Csak magamat tudom megváltoztatni, a világot nem. Magam megváltoztatásához viszont végtelen kompetenciával rendelkezem.”

Hozzáállás

„Inkább leszek bolond optimista, mint pesszimista, akinek igaza van.”

Az első jó szokás talán a pozitív hozzáállás kialakítása lehet. Egyszerűen el kell fogadnunk azt, hogy a pozitív dolgok előrevisznek, a negatív dolgok pedig lehúznak és megbetegítenek. Ez a gondolatokra éppúgy igaz, mint a szokásokra, szenvedélyekre. A nagy vezetők és vezetői tanácsadók nagyon egyszerűen fogalmaznak ezzel kapcsolatban. Például: „Az attitűd minden”, vagy: „Ahol nincsen a jövőbe vetett hit, ott a jelenben nincs erő.”

„A sikeres ember az, aki eggyel többször állt fel, mint ahányszor elesett.”

A kiindulási alap talán az lehet, hogy szótárunkból töröljük a kudarc szót, és kicseréljük mondjuk arra, hogy „lehetőség”.  Általában a nagy sikert elérő emberek a beteljesedés előtt ezerszer kudarcot vallottak. Az átlagembert az különbözteti meg a sikerestől, hogy miként reagál a problémákra, kihívásokra. Vajon hány nagyszerű találmány, ötlet, terv nem valósult meg a kitartás hiánya miatt?

A mai világban nagyon elcsépeltté vált a pozitív gondolkodás kifejezés. Sok ember számára az első nagy megpróbáltatás a pozitív attitűd hasznosságának felismerése és elfogadása. Mivel a környező világ tele van negatív hírekkel, panaszkodással, tragédiákkal, bizony nem könnyű átállni a pozitív gondolkodásra. Talán a legegyszerűbb dolog jobban megszűrni a felénk irányuló információáradatot, és a figyelmet az építő dolgokra fordítani. A pozitív és a negatív hozzáállás között két különbség van csupán: a siker és az öröm.

Ma már az egészséges életmóddal foglalkozó szakemberek, kutatók ugyanolyan fontosnak tartják a pozitív gondolkodást, mint mondjuk a sportolást, a helyes táplálkozást, stb. Nem véletlenül divatos módszer a nevetésterápia is. Minden siker a lelkesedésből születik – a lelkesedés maga után vonja a pozitív gondolkodást is.

A cselekvés 3 szintje és a sikerkör

1. Elfogadás

Ezen a szinten még nem feltétlenül lelkesen, örömmel végezzük a munkát, hanem egyszerűen azért, mert a célunkhoz muszáj elkezdeni cselekedni, még ha kényelmetlen és utálatos is.

2. Örömmel végzett munka

Ezen a szinten már fokozottabb lelkesedéssel dolgozunk, és örömmel tesszük azt, amit csinálunk, de még nem biztos, hogy teljes energiánkkal, hitünkkel, elkötelezetten haladunk a cél felé – de legalább haladunk.

3. Lelkesedésből végzett munka

Ezen a szinten születnek az igazán nagy eredmények. Az egyén annyira azonosul a céljával, hogy az akadályok „eltűnnek”, és szinte minden összejátszik a cél érdekében. Ezt sokan csak úgy hívják, hogy a vonzás törvénye. Talán hihetetlennek tűnik, de igaz.

Nyilván a 3. szint a legpozitívabb, és ez jelenti a leggyorsabb és könnyebb utat. Szerencsére a másik két szinten is lehet sikereket elérni, és ugyanúgy megéri dolgozni. Már csak azért is, mert a sikerkör-elmélet alapján, ha dolgozunk és van célunk, akkor egyre lelkesebbek és sikeresebbek leszünk, és előbb vagy utóbb eljutunk a 3. szintre.

Sikerkör

A sikerkör a siker nagyon egyszerű megfogalmazása. Az üzleti világban ez egy teljesen elfogadott, sokat tanított elmélet, amit véleményem szerint az iskolákban is oktatni kellene.

A sikerkör nagyjából így néz ki:

 Cél-->Cselekvés-->Siker-->Önbizalom-->Merünk nagyobb célt kitűzni-->Cselekvés--> nagyobb siker-->Több önbizalom, stb.

Ez egy abszolút tudatosan alkalmazható, spirálszerű megoldás, ami nagyon sokat segíthet a mindennapok eltérítő tényezőkkel teli rengetegében. (Sajnos ez a metodika visszafelé is működik, és totális önbizalomhiányhoz vezethet, de ez már egy másik téma lehet.)

Fókuszálás, azonnali cselekvés

„Ma úgy fogok élni, mintha ez lenne az utolsó napom”

A sikeres ember nem halogat, mert azt nem engedheti meg magának. A kényelmetlenségek mindig is kényelmetlenek lesznek, az eltérítő tényezők mindig jelen lesznek. Csak a fókuszáláson múlik az, hogy az ember képes-e kitartani és elterelődés nélkül – természetesen a helyes arányokat betartva – munkálkodni a saját sikerén, még ha a környezetében lévő emberek furcsának tartják is, vagy szemrehányóan viselkednek vele, amiért megváltoztak a prioritásai, és esetleg eddig nem megszokott dolgokat művel. Az igazán nagy sikerek egyfajta egészséges „megszállottságból” születnek. Ezt fókusznak is nevezhetjük.

Összességében annyit mindenképpen mondhatunk, hogy ezen elvek alkalmazása egy fejlődési pályára tudja állítani az embert, és komoly eredményeket tud elérni néhány apróság megváltoztatásával és egy kis tudatos gondolkodással. Titok nincs, megoldás van.

Felhasznált irodalom

Og Mandino: A világ legnagyobb üzletkötője. Bp. 2007. Bagolyvár Könyvkiadó

Bryan Tracy: Maximális teljesítmény. Bp. é.n. Bagolyvár Könyvkiadó

Skip Ross – Carole C. Carlson: Dinamikus élet. Mondj igent a lehetőségeidre! Bp. 2003. Network TwentyOne

Jack Canfield – Mark Victor Hansen: Merj nyerni! Bp. 2006. Bagolyvár Könyvkiadó

David J. Schwartz: Gondolj merészet! Bp. 2007. Bagolyvár Könyvkiadó

A pályamunka szerzője a PPKE pszichológia szak 1. évfolyamos hallgatója