11 éve szétváltak a szüleim, van egy 18 éves és egy 8 éves fiútestvérem, egyedüli lány vagyok, 15 éves ... Vagyis hát igazából édesanyám 10 éve összeköltözött egy férfival és lelkileg gyilkolnak. Jártam folyamatosan pszichológushoz, de nem segített, és igazából az édesanyámat nem nagyon érdekelte, hogy mi van velem és a testvéremmel, csak az öcsénkre koncentrált. Teljesen összeomlottam 14 éves koromban (1 éve).  Beutaltak pszichiátriára, ahova édesanyám ugyanúgy nem visz el. 3 alkalommal elvitt, aztán dolga akadt. A párjával és a gyerekeivel nem jövök ki. Próbáltam a tökéletest nyújtani, de az se volt elég. Kinyilvánította anya párja, hogy utál engem. Azután kollégiumba kergettek. Most hol hazajárok, hol nem, és a kollégiumból kiiratkoztam. A testvérem segít átvészelni mindent. De nem nagyon megy. Állandó kiabálások és egy hét alatt 3× szaladtam el otthonrol. Minden apróságon nekiállok sírni, és nem tudom elfojtani. Mit tudok tenni? Ez már több mint egy serdülőkori probléma. Össze vagyok törve és nem bírom tovább az állandó kiabálást, nem akarok eltűrt személy lenni, nem akarok minden vitánál elköltözni, utána vissza, nem akarom tönkretenni az életem. Szeretnék boldog lenni.

Kedves 15 éves lány!

Igazi, őszinte segélykiáltás ez a levél - elszomorít, ha belegondolok, hogy milyen sok hasonló előzte már meg, látszólag hatástalanul... igen, több, mint egy "szokásos" serdülőkori probléma (ha van olyan :-).

A kollégium még jól is elsülhetett volna, én már sokszor találkoztam olyan történettel, amikor a család és a serdülő viszonya hasonlóképp nehéz volt, és ez a megoldás valós javulást hozott a fiatal életében, és családi kapcsolataiban is. De ezek szerint nálad nem ez a helyzet. Fontos lenne, hogy ne menjen tönkre az életed, hogy boldog legyél, hogy folytatni tudd a tanulmányaidat. Ennek érdekében tisztázni kell, hogy ki az a felnőtt személy, aki számodra az ehhez szükséges fizikai és érzelmi feltételeket biztosítani tudja, aki ezekért felelősséget vállal. Ennek a kiderítéséhez azt javaslom, hogy keresd fel (pl. nagykorú testvéreddel) a tartózkodási helyed szerint illetékes Család- és Gyermekjóléti Központot! Az ott dolgozó családsegítő szakemberek feladata, hogy feltérképezzék a családod erőforrásait, és segítsenek olyan megoldási módokat kimunkálni, olyan támogatásokat igénybe venni, ami jó irányú változásokat indíthatnak el (családgondozás, családterápia, mediáció, mentálhigiénés tanácsadás, stb.). Hogyan gondolkodik minderről vajon az édesanyád? Mit miért, milyen szándékkal, érzésekkel tesz? Hol van az édesapád? Mit tudna ő tenni érted? Hogyan, milyen segítséggel javíthatnátok a családi kapcsolatokon? Ha a családod nem működőképes abban a tekintetben, hogy téged felneveljenek, van más megoldás is arra, hogy biztonságban legyél - a szociális szakemberek ebben is melletted állnak majd.

Kívánom neked, hogy el tudj indulni ezen az úton, és valós segítséget kapjatok.

Simon Sarolta