22 éves vagyok. Régebben átlagos fiú voltam, aki hiányban mem szenvedett, megvolt minden, ami kellett. A középiskola beálltával nagy igényű és anyagias lettem, így a saját környezetemben lévő emberek számomra kevésnek bizonyulnak. Ki kell hogy jelentsem, sajnos nincsenek barátaim, vagy valami olyasmik, egyedül a munkatársaim társasága takar ezt-azt... Kicsit rossz azt látni, valamint irigykedve veszem, hogy a környezetemben lévő "gyerekek" milyen jól össze tudnak járni. Pl egy
kerti sütögetés vagy nagyobb buli, de mindig együtt vannak és jól érzik magukat. Tudom, hogy nekem ezek hiányoznak, szívesen lennék ott közöttük. Tudom, hogy ha közöttük lehetnék vagy barátaim lennének a környezetemben, az anyagias vágyaim sem lennénnek jelen az életemben. A Facebookon látottak, sokszor talán csak a látszat... A pesti gazdag vagy csak jómódú családok gyerekei... az életük vonz. Nyilván valahol a szülők támogatják őket, egyetem mellett buliznak, ilyen-olyan kisebb-nagyobb munkát végeznek, mégis boldogok vagy annak tűnnek, de ott van nekik a barátság, társaság. Az én családom nem gazdag, de nincs is bennem az, hogy finanszírozzák nekem a luxus életet, zavarna a lelkiismeret-furdalás akkor. A saját fizetésemből finansziroznám, ha úgy alakulhatna a dolog, hogy ilyen baráti körbe krülnék. Viszont úgy érzem, boldog lennék, ha ezek között a "gyerekek" között lehetnék, buliznánk vagy bármit, csak együtt ellennénk. Lényegében a magány, egyedüllét fáj, a társaság és a programok hiányoznak. Közeleg a nyár, bulik, fesztiválok ideje, és ismét ki kell hagynom. Mit tanácsol, hogy lehetne barátkozni?

Kedves Fiatalember!

Azt, hogy mik az alapvető értékeink, hosszú tapasztalati folyamat során ismerjük fel, illetve alakítjuk ki. Ebben belső igényeink és szűkebb-tágabb környezetünk különféle hatásai együttesen megjelennek. Egy idő után, kamaszkorban, vagy a fiatal felnőttkor határán elkezd megjelenni ebben a tudatos választás vágya - ebben van most Ön. Valóban fontos állomás, ami (részben legalábbis) kimaradt - a személyiséget, identitást, társas kapcsolati mintákat nagyban formáló serdülőkori barátságok, illetve az efféle társas lét fontosságának felismerése.

Úgyhogy itt az ideje tisztázni a dolgokat. Most akkor hogy is állunk az anyagiakkal? A baráti társaság a fontos, vagy a "pesti gazdag gyerekek" társasága? Mijük van nekik a pénzen kívül (!), ami vonzó? Szoros, támogató, örömet adó kapcsolataik? Képességük, erőforrásaik ezen kapcsolatok kiépítésére, fenntartására? Mert ehhez aztán tényleg semmi köze önmagában a pénznek. Vagy tényleg inkább az anyagi színvonal tetszik Önnek? Honnan nézi ezeket az eseményeket - mi akadályozza meg abban, hogy csatlakozzon, és egyre szorosabbra fűzze az ott lévőkkel a kapcsolatot?

Mit jelent a barátság? Miért van szüksége Önnek (vagy bárkinek) barátokra? Hogy a fesztiválokon legyen kivel lógni, vagy valami több is lehet ebben...? Mi a helyzet a régi barátokkal - vajon meg lehet még őket találni?

Ha ezekre a kérdésekre megpróbál válaszolni, közelebb fog jutni a megoldáshoz. Elsősorban pedig önmagához lenne jó... mit szeret például csinálni, mi az a tevékenység, amiben jól érzi magát, amiben sikeres, ami örömet okoz, amiben feloldódik? Amiben hatékonynak éli meg magát, amiben alkot. Annak mentén fog tudni másokhoz is kapcsolódni, társakra találni, tartalmas barátságokat kötni. Ez azonban hosszú folyamat, lassú építkezés - legyen türelmes önmagához, és kitartó az építkezésben! Sok örömteli fesztiválozást, hangulatos grillpartit kívánok Önnek!

Üdvözlettel

Simon Sarolta