A barátnőm betegesen féltékeny, ami teljes bizalmatlansággal párosul. Három éve kezdtünk el együtt dolgozni, amiből kapcsolat lett, majd ez komolyra fordult. Már akkor is folyton féltékenykedett egy-két kolléganőre, de ott akkor szem előtt voltam, ami nekem tulajdonképpen borzasztó volt. Amikor összefutottunk valamelyikkel, folyton azzal vádolt a barátnőm, hogy zavarban vagyok, az miatt a másik miatt, pedig pont ő, és a féltékeny tekintete volt, ami miatt nem tudtam természetesen viselkedni. Ez az időszak véget ért, most máshol dolgozunk, de nem nagy távolságra, illetve én sofőr vagyok, és sokszor megyek arra, amerre ő dolgozik. Kilencven százalékban női kollégáim vannak, idősek fiatalok, ez utóbbiakat nem hoztam szóba, mert régen volt, hogy azt, akire féltékeny volt, megemlítettem, és megkaptam, hogy megint ő jár a fejemben, rá gondolok, stb.. Egy konkrét eset, ami miatt írok, pár napja történt. Az egyik fiatal kolléganőt kellett fuvaroznom, egyik irodából a másikba, természetesen főnöki utasításra, amit meglátott a barátnőm. Nem sokkal később felhívott, hogy ki volt az, hol voltunk, stb.. Én persze elmondtam, erre megkaptam, hogy magyarázkodom. Nem sokkal később már csak nevettem az egészen, ami megint csak nem volt jó, tulajdonképpen mindegy mikor hogy reagáltam le ezeket, mérges lettem, nevettem, vagy nem foglalkoztam vele, vagyis „sunnyogtam” mindig az volt a konklúziója, hogy joggal volt féltékeny. Azt még megemlítem, hogy amikor megismertem, bár már tönkrement a házassága, de még a férjével élt, és ez a helyzet csak annyiban változott, hogy közben elvált. A legfőbb problémát abban látom, hogy ahhoz hasonlítja a velem kapcsolatos helyzeteket, hogy a volt férje mit csinált ezekben a helyzetekben, kavart, vagy flörtölt a kolléganőivel, szomszéddal, stb., és persze „minden férfi egyforma”. Sokszor piszkáltam őt ezzel a férj dologgal, tudom, de kit nem zavart volna ez a helyzet. Néha voltam csak féltékeny, legtöbbször az volt a bajom, hogy az idő telik, és nem tudunk normális párkapcsolatot kialakítani, együtt, jóban-rosszban. De ha ő azt mondta nekem, hogy nincs köztük semmi, én elhittem. Mi lehet az oka ennek a viselkedésnek, vagy honnan eredhet ez? Lehet, hogy a fejével van valami komoly probléma? Hogyan tudnám őt meggyőzni arról, hogy teljesen rosszul látja, gondolja ezt az egészet, és hogy az egyetlen bűnöm, hogy közvetlen és barátságos vagyok a kollégáimmal, kolléganőimmel? Ő most tulajdonképpen szakított velem ez miatt, bár voltunk már ilyen helyzetben, amin aztán túlléptünk valahogy, persze legtöbbször a szőnyeg alá söpörtük.

Kedves Uram!

A féltékenység nagyon meg tudja mérgezni a kapcsolatokat. Jól érzi, a barátnője fél belekezdeni egy új kapcsolatba, mert már előre attól tart, hogy megismétlődik az, ami korábban történt.

Önt ugyanúgy zavarta az a helyzet, amikor együtt volt még a férjével, még ha nem is annyira. De az érzést Ön is ismeri. Éppen ezért azt gondolom, hogy tudnának egymásnak segíteni abban, hogy saját maguk működését is megértsék. Az a tapasztalatom, hogy ha már az indulásakor ekkora zökkenők vannak, akkor érdemes még az elején energiát fektetni abba, hogy megértsék egymás érzéseit, elvárásait, motivációit a kapcsolatukban. Ebben nagyon hatékonyan tud segíteni a párterápia.

Ha fontosak egymás számára, akkor megéri rászánni az időt és energiát, hogy utána kiegyensúlyozott legyen a közös életük.

Üdvözlettel: Majoros Andrea