Jelenlegi hely

Család

Férfiak szülés után

Sérülékeny lelkiállapot: a kispapaság
Szerző: 

Szinte természetesnek mondható, hogy a „papás szülésen” túl az első hetekben a férfi szerepe a beszerzésekre, ellátásra és egyéb segítségekre korlátozódik. Az új helyzet kárvallottja mégis sokszor az apuka lesz: a munka mellett ezer feladat zúdul rá, éjjel is besegít, aggódik a mamáért, a babáért, de közben hiányt szenved gyengédségben, odafordulásban, intimitásban és a szexualitásban is. Gyakran úgy érzi, hogy feleségénél a második helyre szorult. 

Ideális esetben egy jó kapcsolatba, viszonylag tervezetten érkezik a gyermek. Az újdonsült kispapát már a terhesség ténye is büszkeséggel tölti el, lubickolhat a párja, a családja és a barátok elismerésében. Várja és büszkén aggódja végig a terhesség kilenc hónapját. A férfiszerep újabb dimenziói tárulnak fel előtte. Az első hónapokban már megjelenik az aggodalom érzése, de nemcsak a kedvesért, hanem a pocaklakóért is. Az első időszak rosszullétei, félelmei mélyítik a „két várandós” kapcsolatát, mindketten megérezhetik az egymásrautaltság új érzését.

Milyen a jól működő család?

A családban, a közösségben folyamatos, kölcsönös egymásra hatásban és egymásrautaltságban élünk. Mindannyiunk élete befolyásolja a többiekét – és mindannyiunknak van véleménye, leginkább a többiekről.

Anyu hogyan morcos, apu hogyan szigorú, a hugi hogyan nyafka, mi pedig jók vagyunk. Általában jól látjuk mások hibáit, tévedéseit, a magunkéit pedig alig-alig vesszük észre. A jól működő családok megtanítják a családtagokat, hogy észrevegyék saját hozzájárulásukat a helyzetek létrehozásához – személyes útmutatás, nem pedig ismételt példabeszédek révén.

Sok szülő úgy véli, nem táplálja eléggé egészségesen gyermekét

Bár az amerikai szülők többsége fontosnak tartja, hogy gyermeke tápláló ételeket fogyasszon, egy nemrégiben végzett felmérés szerint mégis csupán egyharmaduk gondolja úgy, hogy ő maga valóban az egészséges táplálkozásra neveli gyermekét. 

„Akkor legalább a fájdalmat érzem…”

Önsértés kamaszkorban

Önsértő viselkedésnek azt nevezzük, amikor valaki akarattal kárt tesz saját magában, méghozzá úgy, hogy ezt nem öngyilkossági szándékkal teszi. Leggyakoribb formája a vágás, de előfordul égetés, sebek gyógyulásának akadályozása, ütés, karmolás, karcolás, stb. is. 

A kamaszok önsértő viselkedése napjainkban kifejezetten gyakori, a vizsgálatok alapján 15-46 százalékuk életében legalább egyszer megsebzi magát

Oldalak

Feliratkozás Család csatornájára