Hirdetés
Mipszi
Kovács Magdolna

Mit üzen nekünk Rómeó és Júlia?

William Shakespeare tragédiájának népszerűsége évszázadok óta töretlen: számos film, musical, színpadi előadás, képzőművészeti alkotás és paródia formájában találkozhatunk az olasz történettel. Miért is kell nekünk annyira ez a történet? 

Mit üzen nekünk Rómeó és Júlia?

William Shakespeare tragédiájának népszerűsége évszázadok óta töretlen: számos film, musical, színpadi előadás, képzőművészeti alkotás és paródia formájában találkozhatunk az olasz történettel. Miért is kell nekünk annyira ez a történet? Talán az angol drámaíró ennyire tudott valamit az életről? Azért választottam ezt a darabot, mert úgy vélem, valamilyen formában és mértékben az emberek többsége találkozott vele, sőt talán többször is olvasta vagy megnézte élete során. Amikor ismételten megnézünk vagy elolvasunk egy művet például különböző életszakaszainkban, rádöbbenhetünk, hogy mindig más részlet bír felhívó jelleggel aktuális problémánk, lelkiállapotunk, krízishelyzetek függvényében. Másra figyel egy általános iskolás, egy kamasz, egy ifjú, egy fiatal szülő, egy középkorú ember és egy nyugdíjas korban lévő. Már abban is lehet különbség, hogy a komédia vagy a tragédia hangulata ragad meg bennünket, és milyen érzéssel tölt el.

Hirdetés

Azért a Budapesti Operettszínház előadásában látható musical-változatra esett a választásom, mert itt több csatornán át ér az információ. A szövegen és dallamon túl számomra a mozgásos elemek hordozzák a legtöbb érzelmi-indulati töltetet – hagyom, hogy jobb agyféltekével is láthassam a történet mondanivalóját, így jobban el is feledkezhetünk arról, hogy időben és térben milyen távoli eseményekről is van szó. A koreográfia segít hangsúlyozni a mondanivalót, sőt olykor maga a mozgás indíthat be asszociációkat.

A mozdulatok ereje

A musical a két család konfliktusával kezdődik, és a feszültség valóban érezhető a zsúfoltságból és az ideges táncelemekből – ugyanakkor a színpad mégis egy védett hely, ahol a feszültséget el lehet engedni, ráadásul nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, gondolattal. Lehet, hogy eszünkbe jut saját családi konfliktusunk, vagy tágabb értelemben bel- vagy külpolitikai konfliktusok, de az itt és most szabadon el is engedhető, hiszen az átkeretezés adott számunkra: „bűbájos világ” mégiscsak az, amiben élünk – a maga őrültségeivel együtt. A vad páros táncokban megjelenik a fiatalság féktelensége, energikussága, és a nyílra emlékeztető kitartott pózok a fiatalok megannyi céljára emlékeztetnek.

A tánc és a testkép meglehetősen szoros kapcsolatban van egymással, így a testtel vagy a másik nemmel kapcsolatos attitűdök is megjelenhetnek. Egyesek szerint az olvasóban-nézőben burkoltan a nemi identitás kérdése is felmerülhet pl. Rómeó és Mercutio kapcsolatát tekintve. Fülbemászó ének (Lehetsz király) hangsúlyozza a mai szemmel nézve leghangsúlyosabb témát, miszerint ma már nem a társadalmi helyzettől függ a házasságkötés. Rómeó és Júlia idejében pont ez a megszilárdult és idejétmúlt házasodási szokás kezdett lazulni, így ez a darab is erről szólt. Fiatalos lendülettel és komédiával teszik túl magukat a szülők hibáján: a régóta tartó családi viszályon. Életkorukat tekintve még kritikusabbak saját szüleikkel kapcsolatban, akár a mai kamaszok. A modern előadásmód zenében, táncban és szövegben direkt módon szólítja meg a tizenéves közönséget, akik képesek azonosulni a mondanivalóval, ezáltal figyelmük felkelthető és megragadható. A báli jelentben a tűztánc fokozza a hangulatot és a megismerkedés izgalmát. Tybalt alakja nemcsak azért feltűnő, mert összekuszálja a szálakat, hanem azért is, mert szenvedélyesen védi a szülők álláspontját. Régi, elavult szokásokból kitörni az új felé társadalmi szinten forradalmár lelkű emberekkel lehetséges, ugyanakkor sokan azonosulhatnak konzervatív, konvenciókhoz ragaszkodó alakjához, hiszen az új változás mellett szükséges a társadalmi identitás megőrzése is.

Az előadás nyugvópontja az erkélyjelenet, mely nyugodtságával és egyszerűségével az intimitást mélyíti el. A másik lelassult jelenet az esküvő, ahol a párban levő táncosok összefonódása szemlélteti a házasságkötés meghittségét és az elköteleződés mélységét.

Tetőfokon az indulatok

Mozgalmas jelenet a Tybalt, Rómeó és Mercutio közti provokáció. Mercutio halála megrendítő, egy pillanatra megáll az idő. Rómeóban az indulat tetőfokára hág, amikor hirtelen végez Tybalttal. A szülők bosszúra szomjaznak. Vállalni kell a felelősséget a tettért, majd következik a gyász. Végső következtetés, hogy az erőszak erőszakot szül, és az örökös acsarkodás a bűn melegágya. A következő jelenet, amikor az agresszió ismét csúcspontra ér, Paris meggyilkolása. El lehet gondolkodni Rómeó agresszivitásán –  vagy általában a konfliktusokról is. Feltűnik-e egyáltalán az agresszió, vagy a rohanó világban már kevésbé vesszük észre, milyen gyorsan peregnek az események a műben? A mai fiatalok felfedezik-e magukban Rómeót, képesek lennének-e kontrollálni magukban? Rómeó megölte Tybaltot és Parist. Lehet vitatkozni, hogy tette személyiségéből fakadt vagy a körülmények miatt hozott ilyen végzetes döntéseket. A bosszú lereagálása is valószínűleg korszakfüggő, hiszen akkor mást tartottak férfiasnak, mint ma. Másképp kellett demonstrálnia egy fiúnak azt, hogy ő már férfivá érett.

Szerelem, házasság

Több fő motívum is elgondolkodtató lehet. Ha a legkézenfekvőbbel kezdjük, a szerelemmel, igen nehéz ezt dióhéjban kifejteni. Az akkori korhoz képest mindenképpen gyors udvarlásról van szó, ahol Júlia jobban kifejezi ezzel kapcsolatos attitűdjét. Ezen a ponton eszünkbe juthat, hogy nemcsak a kamaszokra vagy fiatal felnőttekre lehet ez jellemző, hanem akár olyan idősebb emberekre is, akik még mindig a „nagy ő”-t keresik hasonló dinamizmussal, és közben még mindig hallják a szüleik egykori véleményét párválasztásukkal kapcsolatban. Már-már komikusnak tűnik a Rómeó és Júlia szerelméhez hasonló vágy kergetése, és hasonlóképp tragikus is, amikor ismételten kudarcba fullad a törekvés. Bár nehéz ezt megérteni, ám talán könnyebb átérezni irodalmi alkotásokon keresztül. De ott vannak a „megkövült Rómeók és Júliák”, akik diákszerelemmel „kezdtek” és évtized (ek) óta együtt vannak házasságban vagy anélkül, gyerekkel vagy anélkül. Rómeó és Júlia is így végezte volna? Már a musical elején az anya-lánya párbeszédből kiderül, hogy azért a férjhez menés sosem volt annyira egyszerű egy nő számára. A lányság gyásza persze teljesen érthető abban a korban – de mi a helyzet ezzel manapság? Középkorúakat kérdezve átmeneti állapotként tekinthettek a fiatalságra, az aggkorban levők pedig kellemes nosztalgiával emlékeznek arra a rövid, még gyermektelen időszakra. Akkor mégis miért van az, hogy mi, „öreg anyák”, akik már a 35-től se riadunk vissza, ha az első gyermeket készülünk szülni, mégis azt érezzük, hogy ez a lányság gyásza mégsem olyan egyszerű dolog. Talán nincs új a Nap alatt. Nálunk már a fiatalság „örök”, és némi túlzással lassan sminkben megyünk a szülőszobára egy jó poszt kedvéért.

A női nemi szerepek persze alaposan megváltoztak négyszáz év alatt: már nem kell választani a szerelem és a házasság között, a gyerekek szabad kezet kapnak a párválasztásban. A totális szabadság a társkeresés terén persze még nem garantálja a sikeres párkapcsolatot vagy házasságot; gyakran beigazolódhat a szülők kritikája vagy figyelmeztetése. A mai modern, tanult és dolgozó nő már valószínűleg mindent tudatosan tesz a gyereknevelés terén, a gyerekek a középpontba kerülnek, minden az ő igényük és önmegvalósításuk körül forog –az anyák szinte átalakulnak „mamager”-ré. A mai Júlia biztosan másképp gondolkodna, tudatosabban és sikeresebben oldaná meg a problémákat, nem mástól várna megoldást. Ettől függetlenül nem nehéz olyan asszonyokat találni, akik még ma is függenek férjüktől anyagi vagy érzelmi értelemben.

Kamasztémák – azonosulási minták

Lehet, hogy érdemes lenne a történet kapcsán a mai kamaszokkal beszélgetni barátságról, kortárs-kapcsolatokról, öltözködésről, udvarlási szokásokról vagy a folyton változó nő és férfi ideálokról. Mit gondolnak arról, hogy a fiatalok a szüleik tudta és beleegyezése nélkül hoznak nagy döntéseket? Vajon hány napot bírnának ki Wifi, mobil vagy TV nélkül? Milyen lehet a társas élet közösségi oldalak és szelfik nélkül? Hogyan telne el egy nap?

  • Mercutio alakjával könnyű lehet azonosulni, életvidámsága a lelki egészséget jelentheti. Tragikus halála viszont érthetetlen. Olyan veszteségekre asszociálhatunk általa, amely életvidám, fiatal embereket érint pl. autóbaleset vagy gyógyíthatatlan betegség által.  Az idősebb korosztályhoz tartozók elgondolkodhatnak arról, hogyan viszonyultak régen és most a lázadáshoz. További vitatéma lehet még az öngyilkosság, szerelem, agresszió és szexualitás.
  • Paris, a célorientált grófcsemete igen elszánt és szerelmes, bár másként, mint Rómeó és Júlia. Erről is el lehet gondolkodni: többféle szerelem van, a romantikustól a társszerelemig, bármelyik lehet éppúgy működőképes, mint kudarcba fulladó. Paris sorsa szintén tragikus, de az ő alakjával is lehet azonosulni, hiszen érettebb módon tudja, hogy mit akar az élettől, bár nem a mindent elsöprő „nagy Őt” keresi. Bizonyos körülmények között az ő felfogása lehet adekvát, máskor Rómeó és Júlia mindent elsöprő kapcsolata.
  • Lehet azonosulni a szülőkkel is: kamaszként ez a korai zárásra emlékeztet, idősebb korban pedig a „mamahotel” társadalmi jelensége kerülhet szóba. Egy-egy mellékszereplő, színpadi kellék szintén lehet megragadó, ez esetben a perifériára kerülés problémája merülhet fel.
  • A dajka szerepe jobban megérintheti azokat, akiket nem a vérszerinti anya nevelt fel. Szimbolizálhat nevelőt, az anyaságot vagy az anya-gyerek kapcsolatot. A női szerepek élesen elhatárolódnak azáltal, hogy a dajka végzi a gondozást, a vérszerinti anya pedig a nőiességet és a feleség szerepét képviseli. A női szerepen belüli konfliktus klasszikus.
  • A darabban a két anya mint két dáma jelenik meg, akik gyűlölködésükkel a jungi anya archetípus boszorkány aspektusára emlékeztetnek.
  • Lőrinc barát egy olyan lelki segítőként jelenik meg, akit a fiatalok megtisztelnek a bizalmukkal, aki komolyan veszi a házassági szándékot, és segíteni próbál. Vele is azonosulhat az, aki pl. a segítő szakma iránt vonzódik.

 

A sors hatalma?

Nem várt fordulatot, krízishelyzetet teremtő események kapcsán a sors gyakran eszébe jut az embernek. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért így végződtek az események a Rómeó és Júliában, mit lehetett volna tenni, lehetett volna egyáltalán befolyásolni a dolgok haladási irányát? Ez nagyon is életszerű helyzet, hiszen nem mindig jönnek be a számítások, olykor értetlenül állunk az események előtt. Hogy mennyire vagyunk reziliensek, azt előre biztosan mi sem tudhatjuk, csak remélhetjük – és persze azt is, hogy valahol valamikor a mi életünkben inkább happy end lesz egy tragikus vég helyett.

Amikor másokkal mégis tragikus esemény történik, például katasztrófahelyzetekben, a személyiségünkön múlik, mennyire vonódunk be érzelmileg a másokat ért sorscsapásokba, szenvedésekbe, és milyen magyarázatot találunk saját magunk vagy mások megnyugtatása érdekében – nem beszélve arról, hogy képesek vagyunk-e ilyenkor tenni valamit. Az, hogy mindez a zűrzavar a szerelem témakörében történt, még érdekesebbé teszi számunkra ezt a történetet, hiszen ez még több érzelmet kavar fel, még több a nyitott kérdés és még kevesebb a racionális válasz. Persze reakciónk attól is függ, hogy milyen életkorban vagyunk éppen, mennyire ragad meg bennünket a történet vége – de függhet attól is, milyen az aktuális lelki állapotunk vagy mentális egészségünk. Lehet-e a végével azonosulni, vagy egyáltalán kell-e? Az író feloldja bennünk némiképp a feszültséget azzal a megoldással, hogy a két család kibékül.

Elképzelhetőnek tartjuk ezt saját, régi családi konfliktusoknál? Egy veszteségnek lehet pozitív kimenetele is a számunkra? Megszűnhet egy megváltoztathatatlannak tűnő helyzet? Például generációk közti konfliktus esetén, ahol az idősebb generáció jelleme szinte megkövültnek tűnik a fiatalabb szemében, dacolva minden változással. Mégis, ha történne valami, ami kimozdítana embereket saját beszűkült gondolatvilágukból, lehet, hogy békésen elrendeződnének családi és emberi viszonyok olyan emberek között, akiket nem lehet elkerülni, akik az életünk részei?  Itt a hídépítés segíthet, lehet, hogy Rómeóék idejében is segített volna? Ezt sosem tudjuk meg, viszont egy apró lépés itt és most segíthet a változás irányába terelni két ember kapcsolatát. Igaz, nem könnyű nem gondolni a múltra, és arra, kik és mik vagyunk, csak egyszerűen a jelen szituációra figyelni, mégis hatásos.

Visszakanyarodva a műben levő családi konfliktusra, vita tárgya lehet, hogy a fiatalok közti szerelem milyen lett volna, egyáltalán fellobbant volna-e, ha nincs konfliktus?

Jelmezben

A fény és sötétség metaforáit lehet irodalmi szempontból sokat elemezni az eredeti mű szövege alapján. Pszichológiai szempontból más, de mégis ide sorolható ellentétpárokról lehetne még beszélgetni: szerelem és gyűlölet (harag, düh), boldogság és szomorúság, siker és kudarc, remény és kétségbeesés vagy fiatalság és öregség. A fiatalság lendülete, energikussága a musicalben is megmutatkozik. Az álarcosbáltól – némiképp eltúlozva – eljutunk manapság odáig, hogy a fiatalok jelmezekbe bújva mennek szórakozni vagy a videómegosztó portálokon milliós nézettségű némafilmeket láthatunk, ahol fiatal szülők vagy fiatalok öltöznek be mesehősnek. Elgondolkodtató, hogy ez csak a fogyasztói társadalom mellékterméke lenne, vagy egyszerűen csak nem szeretnénk felnőni – még akkor sem, ha már szülők vagyunk, vagy egyszerűen csak jólesik a rejtőzködés, mert így egyszerűbb. Rómeó és Júlia idejében persze a házasság egyet jelentett a felnőttséggel, és nem hiszem, hogy féltek volna a felnőtté válástól. Persze ezt így nem lehet összehasonlítani, hiszen más társadalmi normák és elvárások éltek annak idején.

A mesehősök iránti vonzalom azt a kérdést kelti fel bennem, hogy miért keressük ennyire ezeket a hősöket? Miért vágynak rá nem csupán a gyerekek, hanem a fiatalok is? Egy ma felnövő gyereknek már nem kell megtanulnia várni, hiszen pár másodperc alatt minden be-és letöltődik. Vagy egy idő után ez is frusztráló? Mégiscsak kell a várakozás és a „még nincs” állapota? Maga a történet alig egy hét alatt játszódik le, az író maga is a gyorsaságot érzékelteti: peregnek az események. Nyilván a fiatalság együtt jár a lendületességgel, és maga a szerelembe esés is gyorsan történik. Ez a fajta siettetés látható ma is a világban – annak ellenére, hogy ma már hosszabb ideig élünk, mint Shakespeare idejében.

*

Összességében ez a klasszikus történet, mely eredetileg egy olasz mesén alapul, segíthet a bizalom kiépítésében olyan emberekkel, akik kevésbé motiváltak egy tanácsadásra vagy általában kevésbé nyitottak a pszichológia irányában, de rendelkeznek legalább érettségivel. Csoportos tréning keretében is elképzelhetőnek tartom a történet felhasználását – leginkább kamaszok vagy fiatal felnőttek részére, olyan formában, hogy ki kivel tud azonosulni vagy kivel a legkevésbé. Akár nondirektív formában is vitaindító lehet egy önismereti csoportban.

Kovács Magdolna

  tanácsadó szakpszichológus

Hirdetés
Hirdetés