Jelenlegi hely

A krónikus betegségek és a pszichoszomatika – A szakmák párbeszéde

a páciensek legalább 30 százaléka komoly lelki problémákkal és pszichoszomatikus panaszokkal küzd

A pszichoszomatika kiindulópontja nem a pszichiátria és nem a pszichoterápia, hanem a szomatikus medicina, elsősorban a háziorvosi alapellátás. Ott dől el a betegségek és a betegek sorsa, mert ott határozódik meg a hozzáállás és a kezelés mikéntje. A kezdet kezdete az orvosi beszélgetés, az emberi odafordulás, melynek megvannak a világos szakmai minőségi irányelvei. Lényegében ugyanez a helyzet az összes egyéb szakorvosi és a kórházi ellátásban is. 

A Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság fenti témában rendezi 4. pszichoszomatikus konferenciáját 2013. november 15-én.

A svájci pszichológus szerző, J. G. Kollbrunner néhány évvel ezelőtt informatív – és egyúttal harcosan provokáló – könyvet írt „A pszichoszomatika újraélesztése” címmel, amely 699 oldalon részletezi a pszichoszomatika sokrétű problématömegét. A lényegét talán úgy lehet megfogalmazni, hogy a pszichoszomatika nem „halott”, hanem nagyon széttagolt, még a szükséges interdiszciplináris szemlélet mellett is bonyolult képződmény.

Meg kell állapítanunk, hogy a gyakorlati medicina számos területeken mellőzi, sőt nem veszi figyelembe  a pszichoszomatika jelentőségét – ugyanakkor páciensek nagy tömegei nagyon is tudják, vagy legalábbis érzik, hogy egészségük és  közérzetük messzemenően függ a lelki, ezen keresztül pedig a társas ill. társadalmi problémáktól és konfliktusoktól.

A környezeti hatások szerepe

A téma egyik központi kérdése, hogy az egyéni és szociális megterhelések (összefoglalva a stresszhatások és az ezekkel való megbirkózás) hogyan károsíthatják egészségünket.

A világ szakmai irodalmának sok-sok szerzője (pl. Engel, Novack, Fava, Friedrich, Maio) újra és újra megállapítja: a mai medicina egyik nagy útvesztője az egyoldalú biológiai irányultság, a technikai orientáltság, a „mérhetőség” preferálása, ezzel szemben hiányzik a páciensek lelki életével való foglalkozás, elhanyagolódik a társadalmi, kulturális és gazdasági környezet jelentősége, az orvostudomány keveset törődik az orvosi beszélgetés és az orvos-beteg kapcsolat fontosságával.

Világszerte számos vizsgálat kimutatja, hogy a páciensek legalább 30 százaléka komoly lelki problémákkal és pszichoszomatikus panaszokkal küzd – ezek a problémák azonban nem kerülnek terítékre, mert mind a páciensek, mind az orvosok a biológiai gondolkodás rabjai. Ez sok frusztrációt és pluszmunkát okoz a gyógyító munkában, s nem utolsósorban sok-sok pénzbe kerül – elég, ha a sok feleslegesen megismételt technikai diagnosztikára utalunk.

A pszichoszomatika helye itthon és külföldön

A magyarországi egészségügynek nincs pszichoszomatikai koncepciója. A pszichiátria a súlyos mentális zavarokkal való foglalkozásra fókuszál, így az „enyhébb” zavarok elhanyagolódnak, pedig ezek társadalmi jelentősége a tömeges előfordulás miatt nem kisebb, sőt feltehetően nagyobb. Nincs szervezett ellátás, a szakszemélyzet képzése és továbbképzése elégtelen, s messzemenően hiányoznak az anyagi források. A helyi kezdeményezések, a lokális vagy időleges akciók, részrendezvények nem állnak össze egységes ellátási struktúrává.

A pszichoszomatika orvostudományon belüli pozíciója az egyes országokban igen különböző. Messzemenően önálló szakterületként működik Németországban és Japánban, ám a legtöbb országban a pszichiátria „alágazataként” szerveződik – de legalább szerveződik: létezik meghatározott struktúrája és vannak megfogalmazott működési elvei (USA, Anglia, Svájc, Ausztria). Sok országban nem létező diszciplina, s ez gyakran egészségpolitikai akarat is.

Az alapellátás jelentősége

A pszichoszomatika kiindulópontja nem a pszichiátria és nem a pszichoterápia, hanem a szomatikus medicina, elsősorban a háziorvosi alapellátás. Ott dől el a betegségek és a betegek sorsa, mert ott határozódik meg a hozzáállás és a kezelés mikéntje. A kezdet kezdete az orvosi beszélgetés, az emberi odafordulás, melynek megvannak a világos szakmai minőségi irányelvei. Lényegében ugyanez a helyzet az összes egyéb szakorvosi és a kórházi ellátásban is.

Az orvosi pszichoszomatikus diagnózis és az ellátás további szervezése, a beteg „vezetése” az orvosok – elsősorban a háziorvosok – feladata marad hosszabb távon is. A háziorvos odafigyelése, türelme, kompetenciái és aktivitása dönti el, hogy adott esetben például a beteg pszichoterápiás kezelésbe kerül-e, ami lehet orvosi vagy pszichológusi szakpszichoterápia. A háziorvosnak arra is ügyelnie kell, hogy ilyen esetben általában nem ajánlatos pszichiáterről beszélnie, mert ez a betegben ellenállást válthat ki, abszurdnak tarthatja és elutasítja. A háziorvos teendője a koordináció, adott esetben más orvosi szakmák konzultatív bevonásával, s a pszichoterapeutával való együttműködés során is. Természetesen kiemelten fontos téma a pszichiátriával meglevő átfedések komplex jellege s azok konstruktív megoldása.

Ide kívánkozik a német pszichoszomatikus társaság mottója: Nem a kevesebb szomatikus odafordulás a cél, hanem a több pszichés gondozás.

Ez a mondat jól kifejezi a pszichoszomatika sajátos vonását, a testi és a lelki oldal együvé tartozását – így a pszichoszomatika „integrált”, az egész medicinában jelen van, vagyis minden orvos bizonyos értelemben pszichoszomatikus is. Ugyanakkor a „szakpszichoszomatika” már az orvosok és pszichológusok speciális, elmélyültebb szaktudása, melyet célzottan meg kell szerezni. Ugyanez érvényes a pszichoszomatikával foglakozó pszichológus pszichoterapeutákra is. A pszichoszomatikai pszichoterapeuta modifikált stratégiával dolgozik: ez a szakértői szint, illetve csoport műveli – és szervezi – a pszichoszomatikát mint szakmát, és mint tudományt.

Szakmák együttműködése

Mindez megköveteli a résztvevő szakmák interdiszciplináris kooperációját, valamint az ellátási struktúrák és a lokális terápiás lehetőségek ismeretét. Az együttműködésre, az összefogásra azért is szükség van, mert az egyes szakágak képviselőinek soha nincsen s nem is lehet teljes tudásuk – sem elméletileg, sem a gyakorlatban, sem a konkrét páciensre vonatkozólag –, mindenki fél tudással rendelkezik, s ezt a beteg is észreveszi.

Hagyományos konferenciánk ebben az évben az ún. komplex-krónikus betegségek problematikáját veszi górcső alá. Ezen betegségek köre igen nagy, részét képezik minden orvosi szakmai területnek– definíciójuk azonban nem egységes, s nincsen általánosan elfogadott lista ezekről a betegségekről. Fő jellemzőjükként általában azt hangsúlyozzák, hogy gyógyíthatatlanok, az életet végigkísérik, lefolyásukban – amely gyakran hullámzó – és kiváltásukban a biológiai mozzanat mellett lényeges pszichés és társadalmi mozzanatok játszanak szerepet. A kórképek multikauzális eredetűek, és gyakran komplex testi, lelki és szociális következményekkel járnak. A szakirodalom általában nem beszél egyoldalúan pszichés okokról, hanem komplex oki, kiváltási és lefolyásbeli összefüggésekről, melynek részletei sok esetben ma sem ismertek.

Betegségcsoportok a pszichoszomatikában

Ezen betegségek egy csoportja a pszichoszomatika történetében sajátos szerepet játszik. Franz Alexander, a magyar származású amerikai pszichoszomatikus professzor egy nagy hatású könyvében főleg 7 betegséggel foglalkozott (gasztrointesztinális zavarok, légzési zavarok, szív-és keringési zavarok, fejfájás, bőrbetegségek, anyagcsere-betegségek, mozgásszervi betegségek, szexuális zavarok) s pszichoszomatikus jellegüket írta le 1950-ben – a „hét szent betegségnek” nevezve ezeket. Sajnos a leírás túlpszichologizált jellege miatt a könyv tényleges értékei ellenére is kikerült a tudományos viták középpontjából, sőt túlzásai következtében talán „ártott” is a pszichoszomatika ügyének, támadható volt. Mai megfogalmazással: szemlélete nem volt eléggé komplex. És mégis: a modern medicina szakirodalma sajátos módon épp ezekkel, mint komplex-krónikus betegségekkel kiemelten foglalkozik. Ezt a betegségcsoportot foglalják össze „civilizációs betegségek” megjelöléssel – ez a név is a környezeti hatások jelentőségét sugallja.

A pszichoszomatika körébe tartozó másik nagy betegségcsoportot a szomatoform zavarok alkotják. A pszichoszomatika mint ellátási rendszer hagyományosan foglalkozik továbbá a „neurotikus szintű” szorongásos zavarok és affektív zavarok (depresszió) terápiájával – itt igen lényeges az átfedés a pszichiátriával és a pszichoterápiával, meghatározó ebben a terapeuta identitása, ill. az ellátó intézmény jellege. A pszichoszomatika negyedik fontos jelenségcsoportja a szomatikus betegségekre és gyógyeljárásokra reakcióként kialakuló pszichés zavarokat öleli fel.

 

*   *   *

A Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság november 15-i tudományos konferenciájának célja: a betegek jobb ellátásának elősegítése (funkciók, aktivitás, életvitel) és az ellátó rendszer nehézségeinek megvitatása.

 

A konferencia elméleti hátterében 6 keretkoncepció áll

 

  1. Az első az ún. bio-pszicho-szociális medicina, mely G.L.Engel (1997) óta az egész világon fokozatosan elfogadott orvostudományi alapkoncepció.
  2. A második az ún. neuro-pszicho-immuno-endokrinológia koncepciója, melynek alaptétele, hogy ez a rendszer az emberi szervezet működéseit aktív és komplex módon szabályozza, s így egészség és betegség zálogaként értelmezendő, melyben a rendszer regulációs egyensúlyzavarai képezik a lényeges momentumot.
  3. A harmadik kérdéscsoport az egészség-betegség genetikai meghatározottságát, annak („epigenetikai”) relativitását, a környezeti és a magatartási faktorok szerepét veszi számba.
  4. A negyedik kérdéscsoport az emocionalitás, az affektivitás szerepét vizsgálja az egészség megtartásában, illetve a betegségek előidézésében
  5. Az ötödik kérdéscsoport a már említett stressz-problematika.
  6. A hatodik téma a tény, hogy a kezelés, az ellátás mikéntje kihat a betegségek lefolyására, s ez összefügg az ellátórendszer állapotával.

 

A konferenciát előadás vezeti be, majd az esetmegbeszélő munkacsoportok az egyes betegségek (illetve szakmák) pszichoszomatikus összefüggéseit, a kapcsolódó ellátási problémákat hivatottak megvitatni. Ez a fajta esetmegbeszélés nem Bálint-csoport típusú: a klinikai jellegű, előkészített esettanulmány ismertetését követően interdiszciplináris, integratív módon történő megbeszélésre kerül sor. Indítványozni fogjuk, hogy a megalakult munkacsoportok vállalkozzanak további együttes működésre s váljanak egy megújuló magyarországi pszichoszomatika forrásaivá! Ennek az is célja, hogy világossá váljon az egyes orvosi szakmák specifikus pszichoszomatikai profilja. Ezeket a betegségeket többnyire kizárólag szomatikus elvek alapján kezelik. A bio-pszicho-szociális szemlélet viszont mind a szomatikus, mind a pszicho-szociális szempontot fókuszban tartja, a pszichoterápia gyakorlatában azonban gyakran a szomatikus oldal válik problematikussá.

 

A konferencia helyszíne:  SE Nagyvárad téri elméleti tömb – NET –  épülete.

 

További információk a konferenciával kapcsolatban és lehetőség interaktív jellegű javaslatokra: www.balinttarsasag.hu

 

 

 

Ez is érdekelhet

A kisdiákok többsége érdeklődéssel vegyes izgalommal megy az évnyitóra, és büszke arra, hogy végre ő is iskolás lett.

Mely pszichológiai tényezők vezethetnek a fiatalkori kiégéshez? A kérdőívet kb. 20-25 perc kitölteni, köszönjük a segítségét!

Leginkább a kora gyerekkori szeparációs szorongáshoz hasonlít az érzés, amikor le kell tenniük a készüléket.

Alig vagy túl egy izgalmas élményen, már tervezed a következőt. Mindenben részt akarsz venni, nem akarsz lemaradni semmiről.

Rosszul érezzük magunkat, ha egy térképen kell kiigazodnunk, vagy félünk, ha éppen valamilyen matematikai feladatot kell megoldanunk?

Az egyre gyakoribbá váló iskolai zaklatás a tanulmányi teljesítményre is hatással van - derült ki az Amerikai Pszichológiai Szövetség kutatásából.